Meglestem Brüsszelt az esernyőm alól

Október második felében egy rövidke, nem egészen három napos kiruccanás keretében Brüsszelben jártam. Az utazás apropója egy sajtószeminárium volt az Európai Parlamentben, de szerencsére a hivatalos program végeztével minden nap relatíve sok szabadidőnk maradt. Ekkor én mint egy lakásból kiengedett kiskutya vetettem bele magam a városnézésbe, és pont olyan boldog is voltam, mint egy kutyus, hogy mindent megszagolhatok és megnézhetek. (A mindenhova odapisilést hagyjuk, de a pisilő kisfiú szobrához természetesen elzarándokoltam.)

Iszonyú boldog vagyok, hogy végre ismét az utazás rovatba írhatok valamit, miután a városban töltött néhány szabad órámat kimaxoltam. Belgiumba érkezve számomra is meglepő mértékű lelkesedés tört fel belőlem, pedig gondolhattam volna, hogy ez lesz, hiszen több mint négy év telt el azóta, hogy utoljára repülőre ültem. Brüsszelt pedig igazából még nem láttam, így mikor választás elé kerültem, hogy újdonsült újságíró ismerőseimmel a belga sörcsapok közvetlen közelében töltsem el az időt, vagy gyalogos városnéző körútra induljak, némi vívódás után ugyan, de az utóbbi mellett döntöttem. (Tényleg vívódtam egyébként: az emberek jófejek voltak, a belga sörrel is meglehetősen baráti a viszonyom, de egy mélyebbről jövő ösztön győzött.) Bővebben…

Reklámok

Budapest, te csodás

Az egyik lengyel barátnőm és a barátja pár napig itt vannak, és tegnap este velük sétálgattam egy kicsit a városban. Nagyon jó volt, nem csak a társaság miatt, hanem mert az utóbbi néhány évben egyébként is folyamatosan azon agyalok Budapesten mászkálva, hogy ha ez vagy az a külföldi ismerősöm meglátogatna, akkor mit mutatnék meg neki, hová vinném el. Sajnos, még azon ritka alkalmakkor is, amikor az ilyenfajta kalauzolásra lehetőségem van, az idő rövid, a látnivaló pedig szerintem sok. 🙂

Én nyilvánvalóan elfogult vagyok, hiszen itt születtem és itt nőttem fel, de iszonyúan imádom ezt a várost. Lennének dolgok, amiken javítanék, és van persze egy évek óta félkész metrónk, koszos aluljáróink meg sok minden más amit szidni lehet, de számomra sokkal több olyan dolog van amit élvezek, szeretek, amire büszke lehetek (mint magyar/budapesti). Bővebben…

Dawnride

Nem vagyok egy koránkelő típus, sőt, leginkább éjszakai bagolynak mondanám magam. Nem is emlékszem, utoljára mikor voltam fenn (és főleg kint) ilyen korán – mindenesetre ma reggel 3/4 6-kor indultam haza Petitől, át a városon bringával. Annyira nem volt fényes a hangulatom, de a kezdeti, kialvatlanság okozta kábultság csökkenése után ez megváltozott, mert nem tudtam nem észrevenni e korai óra szépségét a városban. Bővebben…

Közlekedős sorozat 3. rész

Már az előző részben sem tudtam elkerülni, hogy több olyan dolgot említsek, ami kapcsolódik ahhoz a témához, amiről ebben a részben írni akarok, tehát az ideális városképhez. Mert hát ez az egész összefügg, és amikor a problémáimról írtam, hogy milyen dolgokkal szembesültem amikor elkezdtem bringával járni, akkor ezek részben a város infrastrukturális hiányosságaiból adódtak (ill. részben adódnak ma is).

Szóval mit gondolok én Budapestről közlekedésileg és élhetőségileg, és mit szeretnék a jövőre nézve? Bővebben…

Közlekedős sorozat 1. rész

“A maratonra megyünk mi is, kezi csokoládé” – kiáltott felém hüvelykujját feltartva egy “szalonspicces” állapotú úriember a Villányi út járdájáról az éjjel, amikor eltekertem mellette az úton.

Másfél év telt el azóta, hogy megírtam a szakdolgozatomat Budapest közlekedéséről “Bedugulva” címmel, és ugyanennyi idő telt el azóta is, hogy 80-90%-ban áttértem a biciklire, ami a városi közlekedést illeti. Azóta is erősen foglalkoztat a téma, amint az eddigi bejegyzések egy részéből is már látható volt. De úgy érzem itt az ideje, hogy egy átfogóbb jellegű bejegyzéssorozatot írjak, amiben szeretném érinteni az egyes közlekedési eszközök előnyeit és hátrányait, az én indokaimat és tapasztalataimat, és egyfajta bringás GYIK-et (válaszokat a kérdésekre, amiket állandóan nekem szegeznek). Azt hiszem nem lesz elkerülhető az sem, hogy egy számomra ideális város- és jövőképet mutassak be. Nem biztos, hogy éles határvonal lesz az egyes témák között, de megpróbálom mindet érinteni és leírni róluk amit tudok. Igyekszem tőlem telhetően objektívan értékelni, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez mindig sikerülni fog. Majd eldöntitek, hogy túl elfogult vagyok-e vagy sem. Bővebben…

Budapest cycle chic?

A Corvinuson is beindult ma a tanítás (bár már éjjel van, szóval tegnap) így hát bebicikliztem az egyetemre. Régen tekertem már a hétfő reggeli forgalomban, meg régen éreztem azt, hogy van a napomnak valami struktúrája, úgyhogy ez jó érzés volt. Ezt a posztot viszont a ma viselt miniszoknya ihlette – sok korábbi tapasztalat eszembe jutott miatta, meg még más dolgok is, de majd meglátjátok, ha továbbolvastok. Bővebben…