Megosztom a jó párkapcsolat titkát

Az történt, hogy nagyon gyorsan elszaladt az idő, és augusztus másodikán M. és én azon kaptuk magunkat, hogy a harmadik évfordulónkat ünnepeljük. A közben a Rege cukrászdából elénk táruló balatoni panoráma pedig majdnem olyan szép volt, mint a szívünkben az érzés, hogy ez bizony jó, és még sokáig legyen ilyen jó…

No igen, de mitől olyan jó? Értem én, hogy villamos, de… Most megpróbálom azt is elmondani, hogy mi hajtja. Végiggondolva az elmúlt három szép (és a sok korábbi kevésbé szép) párkapcsolatban töltött évet, ezek tűntek a legfőbb tanulságoknak. Ha mástól is hallottad már, vagy tapasztaltad őket, az biztosan nem véletlen – talán akkor jó nyomon vagyunk! 🙂 Bővebben…

Reklámok

Örök szerelem 5. epizód – a Nova Rockon jártam Red Hot Chili Peppers koncerten

Van egy banda, akikért 15 éves korom óta töretlenül rajongok: szeretem az életemben azt a folytonosságot, amit a Red Hot Chili Peppers jelent. A legtöbb szám meghallgatása még mindig elő tudja belőlem csalogatni azokat az intenzív érzelmeket, amiket 13 évvel ezelőtt, amikor eldöntöttem, hogy márpedig ők a kedvenc együttesem. Az intenzitás azóta tulajdonképpen még fokozódott is, hiszen annyi plusz év és dal és tapasztalat halmozódott fel. Ezeknek a kicsúcsosodása pedig mindenképpen az élő koncert, amikor ez a négy fickó droghoz hasonlóan hat rám: nem fáj és nem számít semmi, csak a zene van és boldogság.

Vasárnap, június 12-én ötödik alkalommal kerültem viszonylagos testközelbe velük, az utolsó találkozás majdnem négy évvel ezelőtt, Zágrábban volt. Abban a posztban, amit erről írtam, még szomorkodtam is egy sort, hogy vajon lesz-e még  lehetőségem látni őket, a fene se gondolta, hogy 2016-ban kétszer is, mert Budapestre is eljönnek. Bővebben…

A sminksztorim – Sophie does make-up

Ezzel a poszttal már legalább egy éve “terhes” vagyok, épp itt az ideje, hogy kiadjam magamból és megosszam a világgal. Nemrégiben ráadásul olvastam Eszter és Tollampapírom némileg kapcsolódó posztjait, és ekkor egy plusz löketet kaptam, hogy megírjam az én sztorimat is, mert az meglehetősen ellentétes az övékkel, és a többféle nézőpont mindig izgalmas.

A sztori nagyjából 6 évvel ezelőtt kezdődik, ekkor 22 éves voltam, és – főleg a mai sztenderdjeim szerint – gyakorlatilag nem sminkeltem magamat. A teljes sminkkészletem, amennyire emlékszem, egy fekete szemceruzából, egy fekete szempillaspirálból, és egy régi szemhéjpúderből meg egy szájfényből állt, de utóbbi kettőt kb. soha nem használtam, nem is nagyon tudtam, hogy kell/érdemes.

Akkoriban kezdett el nagyon felfutni a YouTube, és az történt, hogy egy nap véletlenül belebotlottam egy beauty guru (ahogyan őket ott gyakran nevezni szokták) sminkvideójába. Már nem emlékszem pontosan, hogy miért kattintottam rá, bár azt tudom, hogy az akkori barátom támogatta a sminket, és néha mondta, hogy kíváncsi lenne, hogy állna nekem. NEM tartom jónak, hogy a barátod, vagy bárki más miatt megváltoztasd a külsőd, de a történet egésze szempontjából kis jelentősége van annak, hogy ő akkor mit gondolt vagy javasolt nekem – nem ezen múlt a dolog. Ezt azért merem magabiztosan kijelenteni, mert arra viszont tisztán emlékszem, hogy a videó teljesen lenyűgözött. Úristen, hát ez gyönyörű, hát ezt így is lehet csinálni?! Hogy mennyire mély nyomott hagyott bennem, azt az is bizonyítja, hogy a mai napig emlékszem, melyik videó volt az – utána persze feliratkoztam Fafinette x3 csatornájára, és rendszeres nézőjévé váltam. Először csak az ő videóit néztem, de aztán hamar elkezdtem felfedezni a YouTube-on lévő beauty community-t, és egyre több csatornára iratkoztam fel. Ezzel párhuzamosan pedig egyre többet és többet tudtam a különböző termékekről, ecsetekről, módszerekről, trükkökről. Bővebben…

Az egyetem házhoz jön – a legjobb TED előadások 1.

indexKörülbelül egy éve kezdtem el rendszeresen előadásokat nézni a TED.com-on. Aki esetleg még nem ismerné, a Technology, Entertainment és Design szavak kezdőbetűiből összeálló rövidítés mögött ahhoz hasonló nonprofit kezdeményezés áll, mint Magyarországon a Mindentudás Egyeteme volt – évente több kisebb-nagyobb konferenciát szerveznek (ezek némelyike tematikus, vagy egy bizonyos közönséget szólít meg), illetve mindig van egy TED globális csúcstalálkozó is, fantasztikus előadókkal. Ez már önmagában is elég király dolog lenne, de ami a legjobb az egészben, az az, hogy az előadások legnagyobb része ingyen elérhető online a honlapjukon, illetve a YouTube-on keresztül. Zseniális az egész, teljesen friss kutatásokat és újszerű megközelítéseket, ötleteket ismerhetünk meg. Korábban is sokat megnéztem közülük, de az utóbbi időben jobban ráértem, és be kell valljam, eléggé ráfüggtem az oldalra. Néha úgy érzem, napokat el tudnék tölteni azzal, hogy ezeket a videókat nézem és csak szívom magamba a tudást. Persze van sok olyan videó is az oldalon, ami vicces meg szórakoztató, vagy művészi, ezek általában inkább csak egy-egy tanulságos történetet vagy példát mesélnek el. Bővebben…

Idén az erős lett az új vékony

Gyönyörűek.

Gyönyörűek.

Éppen ma 11 hónapja, hogy elmentem életem első kettlebell edzésére. Voltak még jó döntések az életemben, de ez mindenképpen a legjobbak között kell, hogy szerepeljen… Annyira sokat adott nekem a sport az azóta eltelt idő alatt, hogy szinte azt sem tudom, hol kezdjem. Már réges-rég halmozódik bennem a mondanivaló erről, épp itt az ideje, hogy végre kiírjam magamból.

Hosszú idővel ezelőtt irkáltam már párszor a sporttal való kapcsolatomról, sírtam amiatt, hogy mennyire meghíztam az utazgatások alatt meg a balesetem miatt, és megemlítettem a több mint szerencsétlen próbálkozásaimat a konditeremben is. Így visszatekintve kicsit viccesek ezek, mert annyira megváltozott azóta, hogy mit tudok és gondolok a sportolásról általában. Még hozzá kell tegyem, hogy amikor tavaly elmentem Pakisztánba, szerintem akkor voltam a legrosszabb állapotban fizikailag, főleg mert az állandó hasmenések az extrém fűszeres konyha miatt még egy lapáttal rátettek az amúgy sem túl rózsás helyzetre. Utána amikor hazajöttem, újból elkezdtem bringával járni, de ez még mindig nagyon kevés volt. Egy párszor elmentem futni is, meg néhány bikram jóga órán is megfordultam (az mondjuk nagyon király volt), de tudtam, hogy ez így kevés lesz, és rendszer kell az életembe. Történetesen a volt barátom olyan ember, aki 50kg-ot adott le, így némileg “szaktekintélyként” fordultam hozzá a problémámmal tavaly decemberben:
” – Peti, januártól új, stabil munkahelyem lesz, ami mellett szeretnék egy normális napirendet kiépíteni és rendszeresen sportolni, csak nem tudom, mit. Mondd meg, mit csináljak!” 😀
” – Gyere kettlebellezni, januárban indul új csoport.”

És lőn. 🙂 Január elsején feliratkoztam a csoportba, 14-én elkezdtem az új melót, 21-én pedig elmentem a Lurdy Házba, ahol akkoriban még az edzések voltak. Bár minden újévi fogadalom úgy jönne össze, ahogy ez összejött… Bővebben…

Zágráb, 2012.08.29. – Red Hot Chili Peppers

Egy két évvel ezelőtti bejegyzésben már jól jellemeztem a viszonyt, ami köztem és a címben említett művész urak között fennáll. Ez azóta is változatlan, és amikor eltöprengek, hogy mit is mondanék nekik, ha egyszer találkoznánk, akkor mindig arra jutok, hogy az biztosan egy szívből jövő köszönöm lenne.
Jelenleg egy bögre zöld tea mellett lábadozom a tegnap esti felejthetetlen élmények után – most sikerült negyedszer is élőben látnom a Red Hot Chili Pepperst. Az első két alkalom még 2006. december 6-án és 7-én volt Bécsben, majd a Stadium Arcadium turné lengyelországi állomásán is ott voltunk 2007. június 3-án Chorzów-ban. Így hát több mint öt év után láttam most őket újra (sajnos a tavaly decemberi bécsi bulira nem tudtam jegyet szerezni). Igaz, John kilépése után, Josh-sal együtt most először.

A legerősebb érzés, ami most bennem van, az a szomorúság, mert nem biztos, hogy lesz még ilyen alkalom. A banda 3/4-e idén tölti be az 50-et, és ki tudja én is hány éves leszek és hol fogok tartani, mire (és egyáltalán, ha) újra kijön egy album és turnézni mennek.

Ennyit a szomorkodásról, azért természetesen fantasztikus volt a tegnap este, és inkább az örömnek kell, hogy utat adjak. A hot pitben elég elöl, talán úgy a 10. sor környékén tomboltam végig a bulit. A második előzenekar, a 2Cellos is nagyon jó volt, megadta az alaphangulatot, majd egy 3/4 órás technikai szünet után kezdődött az, amire tavaly december óta vártam (azóta volt meg a jegy). Elég sűrű volt a tömeg, egyszer még az előzenekar alatt úgy össze is préseltek, hogy kicsit megijedtem, de aztán nem volt gáz, lett helyem ugrálni meg táncolni. Én amúgy viszonylag előnyben vagyok ezeken a bulikon a 174 centimmel. Érdekes volt a legújabb album, az I’m With You számait is hallani, de az este csúcspontjai számomra az Emit Remmus, a Higher Ground és elsősorban a Suck My Kiss voltak, ezeknek örültem a legjobban. Az Emit Remmust a horvátok úgy tűnt, nemigen ismerik, több méteres körben kb. egyedül kezdtem el ugrálni rá, bezzeg az utána következő Rain Dance Maggie-n volt tombolás. Hát ez van, fura belegondolni, hogy már a Californication is egy 13 éves album…
Ez volt a setlist egyébként. Bővebben…

Egy Valentin-nap margójára

Bár már néhány nappal Valentin-nap után vagyunk, előtte és azóta is sokat az eszemben volt a körülötte lévő szeretem-nemszeretem vita, és mindennek a kulturális gyökerei, meg az emberek gondolkozása arról, hogy mit is jelent egy ünnep.
Nóli barátnőm a blogján már tök jól kifejtette annak egy részét, amit én is gondolok erről, most ezt egy kicsit ki akarom egészíteni.

Szóval: egyik részről ott van a kultúra. A Valentin, vagy Bálint-nap kialakulásának természetesen megvan az eredete, az alapja, a hozzá kapcsolódó történetek. Most ezt nem akarom itt részletezni, aki akarja, az úgyis elolvashatja a Wikipédiában. Eredetileg az angolszász országokban kezdték el ünnepelni, ott nagy hagyománya van. Mint az összes ünnepnél, ennél is van mögötte valamilyen jó gondolat, pozitív szándék, vagy valami amire fel kell hívni a figyelmet. Ugyanakkor a magyar kultúrában a Valentin-napnak nincs messze a múltban gyökerező hagyománya, az csak a rendszerváltás után “tört be” hozzánk, sok másik Közép- vagy Kelet-Európában (meg Ázsiában) lévő országgal együtt. Az, hogy átvettük, egyáltalán nem olyan meglepő dolog: a történelem folyamán kulturális hóbortok mindig is könnyen átterjedtek egyik közösségről, társadalomról vagy országról a másikra. Ráadásul az emberi érdeklődés a szerelem és a szex iránt egyetemes, nem kultúrafüggő, tehát a Valentin-napnak alapvetően nem mondhatnám, hogy túl sok akadály állta az útját. Ezzel együtt persze változó, hogy melyik kultúrába mennyire illeszthető bele. Ennek nem vagyok a szakértője, de a probléma érzékeltetésére legyen itt egy kép. Bővebben…