Megéreztem a harmadik X szorítását

2017 számomra az az év, amikor belépek életemnek abba a bizonyos, hármassal kezdődő születésnapokat tartalmazó szakaszába.

Ennek az igen vegyes érzelmeket – egyesekben némi rettegést vagy pánikot – kiváltó időszaknak a közeledése újfent elgondolkodtatott, hogy jó irányba megy-e az életem, ott tartok-e, ahol kellene, és ha nem, akkor milyen sürgős lépéseket kell tennem annak érdekében, hogy a végzetes születésnap eljövetele előtt a válasz mégis igenre módosuljon.

Mondjak fel ismét? Induljak világ körüli utazásra? Essek teherbe? Kezdjem el írni a regényemet, amiből majd bestseller lesz? Vegyek ottalvós hetijegyet az idei összes nyári fesztiválra, mert huszonévesen még lehet bulizni?

Ezek az opciók egyébként más-más indokból mind egész vonzóan hangzanak, de azért mindent végiggondolva arra jutottam, hogy nem muszáj ennyire drámaian értelmezni a helyzetet. Bővebben…

Zágráb, 2012.08.29. – Red Hot Chili Peppers

Egy két évvel ezelőtti bejegyzésben már jól jellemeztem a viszonyt, ami köztem és a címben említett művész urak között fennáll. Ez azóta is változatlan, és amikor eltöprengek, hogy mit is mondanék nekik, ha egyszer találkoznánk, akkor mindig arra jutok, hogy az biztosan egy szívből jövő köszönöm lenne.
Jelenleg egy bögre zöld tea mellett lábadozom a tegnap esti felejthetetlen élmények után – most sikerült negyedszer is élőben látnom a Red Hot Chili Pepperst. Az első két alkalom még 2006. december 6-án és 7-én volt Bécsben, majd a Stadium Arcadium turné lengyelországi állomásán is ott voltunk 2007. június 3-án Chorzów-ban. Így hát több mint öt év után láttam most őket újra (sajnos a tavaly decemberi bécsi bulira nem tudtam jegyet szerezni). Igaz, John kilépése után, Josh-sal együtt most először.

A legerősebb érzés, ami most bennem van, az a szomorúság, mert nem biztos, hogy lesz még ilyen alkalom. A banda 3/4-e idén tölti be az 50-et, és ki tudja én is hány éves leszek és hol fogok tartani, mire (és egyáltalán, ha) újra kijön egy album és turnézni mennek.

Ennyit a szomorkodásról, azért természetesen fantasztikus volt a tegnap este, és inkább az örömnek kell, hogy utat adjak. A hot pitben elég elöl, talán úgy a 10. sor környékén tomboltam végig a bulit. A második előzenekar, a 2Cellos is nagyon jó volt, megadta az alaphangulatot, majd egy 3/4 órás technikai szünet után kezdődött az, amire tavaly december óta vártam (azóta volt meg a jegy). Elég sűrű volt a tömeg, egyszer még az előzenekar alatt úgy össze is préseltek, hogy kicsit megijedtem, de aztán nem volt gáz, lett helyem ugrálni meg táncolni. Én amúgy viszonylag előnyben vagyok ezeken a bulikon a 174 centimmel. Érdekes volt a legújabb album, az I’m With You számait is hallani, de az este csúcspontjai számomra az Emit Remmus, a Higher Ground és elsősorban a Suck My Kiss voltak, ezeknek örültem a legjobban. Az Emit Remmust a horvátok úgy tűnt, nemigen ismerik, több méteres körben kb. egyedül kezdtem el ugrálni rá, bezzeg az utána következő Rain Dance Maggie-n volt tombolás. Hát ez van, fura belegondolni, hogy már a Californication is egy 13 éves album…
Ez volt a setlist egyébként. Bővebben…