Meglestem Brüsszelt az esernyőm alól

Október második felében egy rövidke, nem egészen három napos kiruccanás keretében Brüsszelben jártam. Az utazás apropója egy sajtószeminárium volt az Európai Parlamentben, de szerencsére a hivatalos program végeztével minden nap relatíve sok szabadidőnk maradt. Ekkor én mint egy lakásból kiengedett kiskutya vetettem bele magam a városnézésbe, és pont olyan boldog is voltam, mint egy kutyus, hogy mindent megszagolhatok és megnézhetek. (A mindenhova odapisilést hagyjuk, de a pisilő kisfiú szobrához természetesen elzarándokoltam.)

Iszonyú boldog vagyok, hogy végre ismét az utazás rovatba írhatok valamit, miután a városban töltött néhány szabad órámat kimaxoltam. Belgiumba érkezve számomra is meglepő mértékű lelkesedés tört fel belőlem, pedig gondolhattam volna, hogy ez lesz, hiszen több mint négy év telt el azóta, hogy utoljára repülőre ültem. Brüsszelt pedig igazából még nem láttam, így mikor választás elé kerültem, hogy újdonsült újságíró ismerőseimmel a belga sörcsapok közvetlen közelében töltsem el az időt, vagy gyalogos városnéző körútra induljak, némi vívódás után ugyan, de az utóbbi mellett döntöttem. (Tényleg vívódtam egyébként: az emberek jófejek voltak, a belga sörrel is meglehetősen baráti a viszonyom, de egy mélyebbről jövő ösztön győzött.) Bővebben…

A gyaloglás vége: visszafoglalom az utat

Történt egyszer, hogy a bringás lány messzebbre költözött, és a munkahelyi cafeteria részeként bérletet is kapott. Átszokott a tömegközlekedésre. A bringa pedig leeresztett kerekekkel sírdogált a földszinti tárolóban, hosszú-hosszú hónapokon át. De a szíve mélyén azért reménykedett, hogy eljön még az ő ideje.

Eljött. Régen volt már igazi jó bringás poszt, még annál is régebben, mint mikor utoljára rendszeresen nyeregbe ültem. 2014-ben még sokszor jártam munkába bicajjal a bérlet ellenére is, de aztán fokozatosan bekövetkezett a lustulás, 2015-ben szerintem nagyjából egy kezemen megszámolhatóak voltak a bringázások. Most viszont lejárt az utolsó, munkahely által finanszírozott bérletem, és úgy döntöttem, hogy nem sietek a következő megvásárlásával. A kerekeket egy rövid kiruccanás miatt már márciusban felfújtam, de tegnap végre újra elvittem a kislányt egy 20km-es körre a városban. Nem tudom máshogy mondani: csodálatos érzés volt. Előjött belőlem a Budapesten nyeregben töltött cirka öt év minden emléke, és óriási mosollyal hagytam le az összes villamost és buszt, miközben a fülembe John Frusciante énekelt. Bővebben…

Gyógyíthatatlan mehetnék 1. rész

Régen volt már utazós téma a blogon, ami nem csak azért van, mert elhanyagoltam az írást, hanem különösen azért, mert sajnos 2012 óta gyakorlatilag nem jártam külföldön. Egész hihetetlen számomra, hogy három év eltelt így, mert előtte meg 15 évig biztosan nem volt ilyen. Persze lélekben megmaradtam nagy utazónak, és folyamatosan tervezgetem, hogy hova kellene elmenni vagy visszamenni, csak hát mióta a Mama Hotelből elköltöztem és a saját lábamra álltam, a pénzemet nem utazásra fordítottam, hanem leginkább rezsire, bútorokra, kajára meg sportra, szóval némileg hétköznapibb dolgokra. De talán majd jövőre…

Abban viszont semmi nem tud megakadályozni, hogy legalább gondolatban utazzak, úgyhogy most pontosan ez fog történni – tartsatok velem!
A látnivalók, amiket most felsorolok, mind olyan országban találhatóak, ahol már jártam – ezek a dolgok sajnos kimaradtak, de nagyon szeretném megnézni őket, ha valaha újra eljutok az adott országba. Először azt hittem, hogy egyetlen posztba be tudom sűríteni a vágyaimat, de írás közben rájöttem, hogy már azok a helyek is kitesznek egy posztot, amiket gondolkodás nélkül felsoroltam magamban Tajvanból. Ezért több részletbe fogom csoportosítani az úticélokat. Lássuk most a Tajvan edition-t, aztán majd jön a többi is.

Taroko Nemzeti Park

Tajvan, bár harmad akkora, mint Magyarország, kilenc nemzeti parkkal büszkélkedhet (oké, ebből a Kinmen szigetén lévő mindössze 35km²-es), viszont közülük csak egyben, a Kenting Nemzeti Parkban jártam annak idején. Nagyon híres, és a helyiek elmondása, na meg a képek alapján is csodálatosan szép a Taroko-szurdokról elnevezett park is. A szurdokot márványba vájta bele a Leewoo folyó. Álom lenne tenni egy túrát itt:

taroko-gorge-42 Bővebben…

Mini holiday in Kaohsiung & Kenting – part 2

Már beesteledett, mire a Lotus Pondhoz értünk. A Lotus Pond egy tó, szépséges templomokkal a partján. Állítólag lótuszok is vannak rajta, de mi ebből semmit nem láttunk – cserébe a kivilágított Sárkány és Tigris Pagoda gyönyörű látványt nyújtott, akárcsak a Tavasz és Ősz Pavilonok. 🙂 A hülye eső miatt itt sem tudtunk sokáig időzni, de azért sikerült pár jó (?) képet lőni.

Dragon and Tiger Pagodas

Bővebben…

Második nap: tengeri herkentyűk és biciklizés

A fogadó családom nagyon kedves, és tegnap elvittek kirándulni: autóval kb. egy óra alatt eljutottunk Fulongba, az északkeleti tengerpartra. Ha jól értettem, itt egy nagyon régi vasútvonal van, el is mentünk a Fulong Train Station-re. Tegnapra már elállt az eső és nagyon szép napos idő volt, de azért nem elviselhetetlen hőség. A Fulong vasútállomás különlegessége, hogy mealbox-ot lehet venni, 1958 óta árulják a kis dobozolt kajaadagokat. Megkérdeztem, elvileg annyira nem különleges az étel, csak ez ilyen hagyomány, hogy az emberek mikor megérkeztek Fulongba, vettek egy mealboxot. Mi is vettünk, itt lehet látni a tartalmát:

Ezt az egészet pálcikával ettem meg, a húsok alatt egyébként rizs volt, úgyhogy szerintem tök ügyes vagyok. 😛 Bővebben…

Sport és tavasz

Ebben a posztban valószínűleg nem fogok világmegváltóan új gondolatokat leírni, csak szeretném megosztani veletek a lelkesedésemet.
Mint kiderült a korábbiakból, mostanában nem épp életem legvidámabb szakaszát élem meg, de találtam valamit, ami átmenetileg nagyon jól feledteti a gondokat és sokkal jobb lesz tőle a közérzetem. Elkezdtem heroinozni. Intenzívebben kezdtem el sportolni, mint az utóbbi pár évben.
Hogy is néz ki az én “sporttörténetem”? Amikor kicsi voltam, úszni jártam viszonylag rendszeresen, aztán ez abbamaradt, és csak 14 évesen jött az életembe a tájfutás. Ez iszonyú jó volt, máig életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy belevágtam. 4 évig csináltam, aztán következett egy kis szünet (a gimnáziumi és egyetemi tesiórákat annyira nem számítom rendszeres sportnak 😀 ). Két évvel ezelőtt jött az életembe a bringa. Azóta fokozatosan szinte teljesen átálltam rá közlekedésileg, és máig is imádom.

Most viszont van valami teljesen új: elkezdtem konditerembe járni. Bővebben…

Tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés

Hétfőn három új darabbal bővült a biciklis felszerelésem, és azt kell mondjam, egyik jobb, mint a másik. 🙂
Az első és legfontosabb a képen látható bringabag, avagy BRING A BAG. Az enyém annyiban különbözik a képen láthatótól, hogy még két rigli is van rajta, amibe a vállpántot lehet beleakasztani, valamint, hogy az oldalán fényvisszaverő csíkok vannak. Teljesen vízálló, egész nap esett aznap, amikor megvettem, úgyhogy kapásból rendesen le lett tesztelve: jelentem, bírta a strapát, egy csepp vizet sem engedett át. A csomagtartóra 4db tépőzárral lehet felerősíteni. Egyetlen hátránya az, hogy nem éppen fél perc, mire befűzögetem a tépőzárakat a csomagtartó körül – de cserébe stabilan tart, és hát muszáj, hogy valahogy levehető legyen, nem fogom az utcán hagyni (nem volt épp olcsó, még a 10% kerékpárosklubos kedvezményemmel sem). Végre nem húzza a hátamat semmi, nem izzad rám semmilyen hátizsák. Mindent bele tudok pakolni, 2x15l-es. Csütörtökön 100db 15 oldalas kérdőívet szállítottam benne, és csak az egyik oldalát foglalta el. Azt kell mondjam, hogy az új szerelmem ez a táska. A bringáról levéve is tök jól néz ki, aki viszont látott már ilyet, az egyből kiszúrja, hogy bringás vagyok. 🙂 Bővebben…