Megéreztem a harmadik X szorítását

2017 számomra az az év, amikor belépek életemnek abba a bizonyos, hármassal kezdődő születésnapokat tartalmazó szakaszába.

Ennek az igen vegyes érzelmeket – egyesekben némi rettegést vagy pánikot – kiváltó időszaknak a közeledése újfent elgondolkodtatott, hogy jó irányba megy-e az életem, ott tartok-e, ahol kellene, és ha nem, akkor milyen sürgős lépéseket kell tennem annak érdekében, hogy a végzetes születésnap eljövetele előtt a válasz mégis igenre módosuljon.

Mondjak fel ismét? Induljak világ körüli utazásra? Essek teherbe? Kezdjem el írni a regényemet, amiből majd bestseller lesz? Vegyek ottalvós hetijegyet az idei összes nyári fesztiválra, mert huszonévesen még lehet bulizni?

Ezek az opciók egyébként más-más indokból mind egész vonzóan hangzanak, de azért mindent végiggondolva arra jutottam, hogy nem muszáj ennyire drámaian értelmezni a helyzetet. Bővebben…

A legjobb TED előadások 2. – építs ajtót a falba!

A korlátainkat mi generáljuk, a fejünkben léteznek, ott dől el minden. Ha úgy döntesz, hogy nem számítanak, és nem vagy hajlandó keseregni tovább azon, hogy mid nincs, hanem végre megpróbálod a maximumot kihozni abból, amid van, minden meg fog változni. Az emberek a következő négy videóban mind küzdenek valamilyen kisebb-nagyobb problémával, ami sokunkat sajnálatra indíthat, de ők nem így álltak hozzá, és boldog életet tudnak élni. Bár nagyon-nagyon különbözőek, közös bennük, hogy inspirálni akarnak másokat, és a körülöttük lévő emberek szeretetéből és leleményességéből merítkezve kiváló példáivá váltak annak, hogy az elmének mekkora hatalma van, és tényleg minden csak hozzáállás kérdése. Őszintén csodálom és becsülöm őket. A negatív élményeknek megvan az az előnye, hogy a sok rossz után az ember százszor jobban megtanulja értékelni a jót, bármilyen apróság is legyen az. Ezt megtapasztalhatjuk saját bőrünkön, vagy meríthetünk mások példájából… Nagyon megéri meghallgatni őket.

Bővebben…

Tanulságok 2013-ból, tervek 2014-re

Már csak néhány óra van hátra az óévből, és ilyenkor nagyon szeretek összefoglalni, meg előretekinteni, úgyhogy most ez fog következni… 🙂

Mi mindent tanultam 2013-ban? Hogyan tovább?

  • Ebben az évben egyre erősebben éreztem azt, hogy nem érdemes nagyon sokat izgulni, hanem szépen tenni kell a dolgunkat a tőlünk telhető legjobb módon, és rá kell bízni magunkat a sorsa, és akkor minden remekül elrendeződik, esetleg még jobban is, mint ahogy mi azt magunktól elképzeltük volna. A rossz élményeket is meg kell élni, át kell élni, nem szabad elfojtani a szomorúságot amikor helye van, ez igaz. De aztán a sors később kompenzál, megjutalmaz a kitartásodért és csodálatos dolgokat hoz az életedbe. Például egy jó munkahely, egy igazi szerelem, fantasztikus barátok, új élmények formájában. Ezekből jutott néhány nekem erre az évre, jövőre meg remélem lesz majd még több, én mindenesetre igyekszem majd dolgozni (minden értelemben) és együttműködni az univerzummal, és akkor talán nem lehet baj.
  • Bár már az előző posztot is az edzésről írtam, nem tehetem meg, hogy itt ne említsem, mert az idei év elsöprő mértékben szólt számomra erről. Persze, azt korábban is tudtam, hogy a testmozgás energiával tölt fel, és hogy egészséges, meg ilyesmi, de átélni, hogy hétről hétre egy kicsit nagyobb súllyal megy ez vagy az a gyakorlat, vagy esetleg egy kicsivel magasabb ismétlésszámban, és hoppá, milyen jó érzés, ahogy megfeszül a széles hátizmom, és jé, mennyivel jobban tudok egyensúlyozni, ha az egész testemet feszesen tudom tartani… Ez olyasmi, amit senki nem mondott el korábban, vagy ha igen, akkor meg nem tudtam igazán elképzelni. Megküzdeni érte hétről hétre, és aztán látni az eredményeket, cseppenként, ez csoda dolog. Éppen ezért jövőre MUSZÁJ folytatni, és most már nem úgy megyek bele, mint ahogy az idei év kezdődött, hogy mozogjunk és fogyjunk, hanem sokkal konkrétabb célokkal.
    1000 swing kihívás után - 12kg-mal teljesítve :)

    1000 swing kihívás után – 12kg-mal teljesítve 🙂

    Például szeretnék még egy ilyen fényképet, mint ez itt oldalt, csak jó lenne most a kihívást 16kg-mal teljesíteni. 1 óra áll rá rendelkezésre egyébként, és abszolút elérhető célnak látom, mondjuk úgy fél éven belül szerintem sort kerítek majd rá. Ezen kívül nagyon király lenne, ha végre menne a húzódzkodás is. Idén odáig jutottam, hogy a negatív szakaszban szép lassan tudom leengedni magamat, miután valaki asszisztált a felfelé jutásban. 🙂 Bővebben…

Idén az erős lett az új vékony

Gyönyörűek.

Gyönyörűek.

Éppen ma 11 hónapja, hogy elmentem életem első kettlebell edzésére. Voltak még jó döntések az életemben, de ez mindenképpen a legjobbak között kell, hogy szerepeljen… Annyira sokat adott nekem a sport az azóta eltelt idő alatt, hogy szinte azt sem tudom, hol kezdjem. Már réges-rég halmozódik bennem a mondanivaló erről, épp itt az ideje, hogy végre kiírjam magamból.

Hosszú idővel ezelőtt irkáltam már párszor a sporttal való kapcsolatomról, sírtam amiatt, hogy mennyire meghíztam az utazgatások alatt meg a balesetem miatt, és megemlítettem a több mint szerencsétlen próbálkozásaimat a konditeremben is. Így visszatekintve kicsit viccesek ezek, mert annyira megváltozott azóta, hogy mit tudok és gondolok a sportolásról általában. Még hozzá kell tegyem, hogy amikor tavaly elmentem Pakisztánba, szerintem akkor voltam a legrosszabb állapotban fizikailag, főleg mert az állandó hasmenések az extrém fűszeres konyha miatt még egy lapáttal rátettek az amúgy sem túl rózsás helyzetre. Utána amikor hazajöttem, újból elkezdtem bringával járni, de ez még mindig nagyon kevés volt. Egy párszor elmentem futni is, meg néhány bikram jóga órán is megfordultam (az mondjuk nagyon király volt), de tudtam, hogy ez így kevés lesz, és rendszer kell az életembe. Történetesen a volt barátom olyan ember, aki 50kg-ot adott le, így némileg “szaktekintélyként” fordultam hozzá a problémámmal tavaly decemberben:
” – Peti, januártól új, stabil munkahelyem lesz, ami mellett szeretnék egy normális napirendet kiépíteni és rendszeresen sportolni, csak nem tudom, mit. Mondd meg, mit csináljak!” 😀
” – Gyere kettlebellezni, januárban indul új csoport.”

És lőn. 🙂 Január elsején feliratkoztam a csoportba, 14-én elkezdtem az új melót, 21-én pedig elmentem a Lurdy Házba, ahol akkoriban még az edzések voltak. Bár minden újévi fogadalom úgy jönne össze, ahogy ez összejött… Bővebben…

Kávégőzös agyam fura játékai

Az élet, a világmindenség meg minden? Valahogy így tudnám leírni, hogy mennyi zagyvaság kavargott az agyamban, amikor hétfő délután véletlenül túladagoltam magam egy dupla eszpresszóval. Remegő kézzel és (azt hiszem) kétségbeesett arckifejezéssel ültem le egy padra, hogy magamba tömjek némi kaját, majd, hogy eltereljem a gondolataimat, elkezdtem kirakatokat nézegetni. De a gondolatok nem tágítottak, csak jöttek és jöttek, órákon át. A végére már majdnem úgy éreztem magam, mint akit a Telepszichopatikus Turbomixerbe zártak, a készülék másik végében a kiflicsücsökből extrapolált valósággal. Bővebben…

…And I’m sayin’ a prayer for the desperate hearts tonight…

Ha már az előző bejegyzésben érintettem a témát, hogy mit lehet a múltból tanulni, itt megint írnék néhány optimista és bíztató sort ennek szellemében. Talán magamnak is, hogyha újra szomorú fordulatot venne az életem, akkor mindig emlékezzek erre, és persze mindenkinek, aki valamilyen problémával vagy fájdalommal küzd éppen.
Kedves Mindenki, Kedves Jövőbeli Én! Szeretném, ha tudnád, hogy jobb lesz. Most talán valami nagyon rossz dolog történt az életedben, aggaszt vagy fáj valami, nem tudod, hogyan tovább, lesz-e folytatás, jönnek-e szebb napok valaha. Elárulom, jönnek. Fogalmad sincs, milyen erős vagy, mennyi mindent kibírsz. Ezt is ki fogod bírni. Hidd el, nem elfogadható opció az, hogy szálljunk ki a játékból, hogy azt mondjuk, “köszönöm, nekem ennyi volt”. Soha nem szabad feladni, mindig van kiút, csak esetleg még nem látod. Pontosan azért mondom ezt, mert én is tudom, hogy van olyan fájdalom, ami feneketlennek tűnik, ami úgy nehezedik rád, mint egy öt tonnás szikla, úgy érzed ez túl sok, hogy nem tudsz megkönnyebbülni sosem. Képek, amik ha bevillannak az agyadba, görcsbe rándul minden porcikád és nem érted, miért érdemled ezt, hogyan juthattál ide. Bővebben…