A nem megfelelő sminknél károsabb a szűklátókörűség

Ha egy lányra, aki kevés sminket hord, hirtelen sok sminket raknak, akkor az – ugyan ki gondolta volna – sok lesz, elsősorban neki, aki ezt nem szokta meg. Nagyjából ez jutott eszembe, amikor elolvastam Molnár Viola “Instagram-smink” kísérletét a vous.hu-n. Bár alapvetően jópofa írás, meg értem is a mondanivalóját, mégis azt éreztem, hogy túlságosan lebutítja, leegyszerűsíti a valóságot a hatás kedvéért.

Viola kiragadott néhány sminkelemet, amit sokszor látni Instagramon, feltette magára, és megállapította, hogy ez neki sok, nem tetszik. Ez idáig teljesen rendben van, a hibát ott érzékeltem, amikor arra a következtetésre jutott, hogy ez a smink az Instagram fotókon való pózoláson kívül másra alkalmatlan. Nem az! Bővebben…

Az áldozathibáztatás a jéghegy csúcsa, avagy megreformálnám a szexuális oktatást

Honnan tájékozódhat, honnan kaphat információt egy mai átlagos fiatal, ha a szexualitással, párkapcsolatokkal, testképpel kapcsolatos kérdései merülnek fel? Ideális esetben például fordulhat a szüleihez. Ez azonban sokszor tud kínos lenni, úgyhogy akkor jönnek a barátok, aztán a tinimagazinok intim rovata. Esetleg a háziorvos, az iskolapszichológus, a biológiatanár? Vagy maradnak a pornófilmek? Van-e megbízható forrás, ahonnan a felelős és toleráns szexuális viselkedésről is hallhatunk, és nem csak arról, hogyan lesz a gyerek, vagy esetleg, hogy 18 éves korig ne?

Miközben az elmúlt hetekben a Kiss-Takáts ügy fejleményeit figyeltem, amellett, hogy többször kirázott a hideg, rengetegszer arra gondoltam: bár végre elindult némi normális hangvételű társadalmi párbeszéd, melynek keretében elítélték az áldozathibáztatókat – ami nagyon fontos! -, még mindig csak az út elején vagyunk. Nem csak magyarországi probléma, hogy nincs átfogó, pozitív hangvételű, toleráns, a testin kívül a lelki témákra is kiterjedő szexuális oktatás. Hellyel-közzel nyilván találunk ilyen témában infót, de biztos vagyok benne, hogy közel sem érnek el mindenkit, bőven van még hova fejlődni.

A szaporítószervekről és a szex pusztán biológiai aspektusairól még általában hallunk az iskolában. De a legtöbbünknek vannak, voltak, lesznek olyan kérdései, amelyek a biológiaórán bőven túlmutatnak. Például sok kamaszban, de felnőttekben is felmerülhet, hogy… Bővebben…

A nyomtatott sajtó halála – vagy mégsem?

Gyerekkoromban a reggel természetes és elmaradhatatlan része volt az újság. Apa néha már öt óra felé, néha kicsit később reménykedve lesétált a postaládához, amiben szinte mindig ott várta a friss Népszabi. Ha később hozta a postás, kilopták, elázott, vagy valami más baj történt vele, az szörnyű eseménynek számított, de az ilyesmi szerencsére csak ritkán fordult elő, ezért a legtöbbször a megszerzett zsákmánnyal apa a fotelbe helyezkedett. Onnan aztán legtöbbször fel se kelt, amíg végig nem olvasta, nem szerette, ha ilyenkor zavarják. Ha pedig mégis menni kellett valahová? “Jó, csak a címeket elolvasom…”

A kilencvenes évektől a válságig tartó időszakban nagyon pörögtek Magyarországon az újságok, mert végre mást is meg lehetett írni, mint ami egyezett a párt nézeteivel, viszont az internet még gyerekcipőben járt. Ma azonban még a legolvasottabb lapok is (jó esetben) csak feleakkora példányszámban kelnek el, mint ami az említett bő 15 éves periódusban jellemző volt. Bővebben…

A kedvenceim Instagramon – és te kit követsz?

Több mint 3 éve, 2012 novemberében hoztam létre az Instagram profilomat. Akkor még nem gondoltam, hogy ennyire fogom szeretni, csak ki akartam próbálni, mi is ez. Mostanra az az állapot állt be, hogy naponta többször végignézem a friss képeket a feedemben, kb. hetente egyszer posztolok valamit (összesen valamivel több, mint 300 fotóm van eddig), és néhány ismerősömön kívül követek még egy csomó, számomra tök izgalmas idegen felhasználót. Összességében jóval több idegent vagy félig-meddig hírességet, esetleg brandet követek, mint ismerőst. Az Instagram feed nekem többfunkciós: szórakoztató, információforrást jelent a világ különféle pontjairól, sokszor nagyon-nagyon inspiráló, legtöbbször meg egyszerűen csak szép, vagy éppen aranyos. Szoktam magamban nevetni azon, hogy az Instagram egy kicsit olyan nekem, mint mondjuk a barátom számára a 9gag – ő azt nézi naponta többször, bár az ott feltöltött képek nagy része inkább csak a szórakoztató kategóriába tartozik. 🙂

Végigtekertem a követett felhasználóim listáját, és összegyűjtöttem, hogy kik a kedvenceim, hátha kedvet kap hozzájuk más is. Mivel elég sokféle usert követek, a kedvencek csak egy részét mutatom itt be, és őket is három kategóriába soroltam. Például a kedvenc sminkes accountokat most inkább nem teszem ide (az akár külön posztot is megérne, YouTube-bal összekötve).

1. Külföldiek, akiknek a kameráján keresztül bepillantást nyerhetünk a világ különböző szegleteibe

12338739_1639786172937761_451908167_n

@esejapan

Yuya Matsuo egy japán fényképész, aki járja a világot, és közben lélegzetállító képeket készít. Akkor akadtam rá, amikor épp Budapesten járt, aztán követtem őt Ausztriába és Horvátországba is. Még mindig Európában van, most éppen Montenegróban fotózgat. Azt szeretem benne, hogy a természeti szépségeket, a városokat és az embereket is egyaránt remek érzékkel fotózza, mindhez van szeme.


Bővebben…

A sminksztorim – Sophie does make-up

Ezzel a poszttal már legalább egy éve “terhes” vagyok, épp itt az ideje, hogy kiadjam magamból és megosszam a világgal. Nemrégiben ráadásul olvastam Eszter és Tollampapírom némileg kapcsolódó posztjait, és ekkor egy plusz löketet kaptam, hogy megírjam az én sztorimat is, mert az meglehetősen ellentétes az övékkel, és a többféle nézőpont mindig izgalmas.

A sztori nagyjából 6 évvel ezelőtt kezdődik, ekkor 22 éves voltam, és – főleg a mai sztenderdjeim szerint – gyakorlatilag nem sminkeltem magamat. A teljes sminkkészletem, amennyire emlékszem, egy fekete szemceruzából, egy fekete szempillaspirálból, és egy régi szemhéjpúderből meg egy szájfényből állt, de utóbbi kettőt kb. soha nem használtam, nem is nagyon tudtam, hogy kell/érdemes.

Akkoriban kezdett el nagyon felfutni a YouTube, és az történt, hogy egy nap véletlenül belebotlottam egy beauty guru (ahogyan őket ott gyakran nevezni szokták) sminkvideójába. Már nem emlékszem pontosan, hogy miért kattintottam rá, bár azt tudom, hogy az akkori barátom támogatta a sminket, és néha mondta, hogy kíváncsi lenne, hogy állna nekem. NEM tartom jónak, hogy a barátod, vagy bárki más miatt megváltoztasd a külsőd, de a történet egésze szempontjából kis jelentősége van annak, hogy ő akkor mit gondolt vagy javasolt nekem – nem ezen múlt a dolog. Ezt azért merem magabiztosan kijelenteni, mert arra viszont tisztán emlékszem, hogy a videó teljesen lenyűgözött. Úristen, hát ez gyönyörű, hát ezt így is lehet csinálni?! Hogy mennyire mély nyomott hagyott bennem, azt az is bizonyítja, hogy a mai napig emlékszem, melyik videó volt az – utána persze feliratkoztam Fafinette x3 csatornájára, és rendszeres nézőjévé váltam. Először csak az ő videóit néztem, de aztán hamar elkezdtem felfedezni a YouTube-on lévő beauty community-t, és egyre több csatornára iratkoztam fel. Ezzel párhuzamosan pedig egyre többet és többet tudtam a különböző termékekről, ecsetekről, módszerekről, trükkökről. Bővebben…

Néhány óra alatt megnőtt a hajam – tapasztalatok a hajhosszabbításról

Ha a neten angolul rákeres az ember a hajhosszabbításra, rengeteg véleményre bukkanhat, magyarul viszont a találatok túlnyomó többségét szalonok ajánlatai teszik ki, személyes tapasztalatokat inkább csak fórumokon lehet összevadászni. YouTube-on is érdemes körülnézni, ha azon gondolkodunk, hogy ilyesmire adjuk a fejünket (hajunkat), de a személyes tapasztalat itt is ritka. Egyedül a Púderfelhő blogon találtam egy részletesebb leírást, de az is már öt évvel ezelőtt íródott, és nem tér ki mindenre, amit szerintem nem árt tudni, mielőtt az ember belevág.
Nekem még friss az élményem, idén augusztusban rakattam fel póthajat, szóval gondoltam, szaporítsuk a neten magyarul elérhető infók tárházát.  Előtte nem volt a hajammal nagy probléma, tehát például nem lett rosszul levágva, nem hullott ki – egyszerűen csak szerettem volna az életben egyszer kipróbálni, hogy milyen az, amikor az embernek szép hosszú haja van, és ráadásul színes. Régóta vágyakoztam extrém színű, mondjuk lila vagy rózsaszín vagy türkiz haj után, azonban ezek tartósan csak úgy elérhetőek, ha az ember haját először hidrogénezik, főleg, ha a természetes hajszíned sötétbarna, mint nekem. Ezt viszont semmiképpen nem szerettem volna bevállalni, mert eleve viszonylag kevés és vékonyszálú a hajam, nem élt volna túl egy hidrogénezést. Szóval úgy voltam vele, világosítgassák csak a póthajat, az enyém meg maradjon sötét, és majd szépen ombre átmenettel átmegy az egyik szín a másikba.

A White Hair szalonban csináltattam a hosszabbítást. Már régóta figyeltem a neten a munkáikat és nagyon tetszettek, meg a szalon előtt is sokszor elsétáltam nyálcsorgatva… Be kell vallanom, nem mondanám, hogy ez volt életem legkörültekintőbb döntése, mert például a fodrászom, akihez tíz éve járok és megbízom benne, nagyon ajánlott valakit, aki foglalkozik ilyesmivel, de nem törődtem vele, ide mentem. Olyan voltam, mint a kislány a cukorkabolt előtt. 😀 Az ezekhez hasonló alkotások inspiráltak nagyon:

Bővebben…

1 éves Postcrossing évforduló

http://www.postcrossing.com/postcards/US-1018174Tavaly október 6-án küldtem el a legelső Postcrossingos képeslapomat, s ezzel kezdetét vette egy nagyszerű hobbi, amit azóta is rendszeresen űzök. Nem sokkal utána írtam egy bejegyzést róla, amiben elmagyaráztam, mi is ez, és nem rég pedig elmeséltem a hozzá kapcsolódó legszebb történetemet, itt. Azért van még mit írni róla, és főleg mutatni, mert hát úgyis a szép képek és szép bélyegek, na meg a kedves üzenetek alkotják a lényeget. Egyébként a profilomon egy kivételével az összes elküldött és kapott lap megtalálható scannelve, persze csak a kép, a hátulja nem.

Nézzünk egy kis statisztikát. 1 év alatt 69 hivatalos, azonosítóval ellátott képeslapot kaptam, ezen kívül volt 1db private swap és 1 köszönőlap, mert az illetőnek úgy tetszett a képeslap, amit küldtem neki. Én 70-et küldtem, jelenleg még kettő útban van a címzettek felé, 1 pedig lejárt, azaz sosem érkezett meg (Portugáliába ment volna). Na jó, valójában kettő járt le, de a kínai lány, akinek a másik ment volna, tök rendes volt, és regisztrálta, mikor üzenetben elküldtem neki az azonosítót (ő ajánlotta fel, én nem kértem, csak megkérdeztem, hogy tényleg nem kapta meg, vagy csak elfelejtette regisztrálni).
Összesen 29 országba vagy -ból kaptam/küldtem lapot, ami jól mutatja, hogy baromira nem mindenütt ismert ez a játék, a postcrosserek elosztása egyenlőtlen. Például Afrikából egyetlen egy lap se jött, és nem is küldtem, Dél-Amerikába (Brazíliába) küldtem ugyan egyet, de kapni egyet sem kaptam.
Bővebben…