Megéreztem a harmadik X szorítását

2017 számomra az az év, amikor belépek életemnek abba a bizonyos, hármassal kezdődő születésnapokat tartalmazó szakaszába.

Ennek az igen vegyes érzelmeket – egyesekben némi rettegést vagy pánikot – kiváltó időszaknak a közeledése újfent elgondolkodtatott, hogy jó irányba megy-e az életem, ott tartok-e, ahol kellene, és ha nem, akkor milyen sürgős lépéseket kell tennem annak érdekében, hogy a végzetes születésnap eljövetele előtt a válasz mégis igenre módosuljon.

Mondjak fel ismét? Induljak világ körüli utazásra? Essek teherbe? Kezdjem el írni a regényemet, amiből majd bestseller lesz? Vegyek ottalvós hetijegyet az idei összes nyári fesztiválra, mert huszonévesen még lehet bulizni?

Ezek az opciók egyébként más-más indokból mind egész vonzóan hangzanak, de azért mindent végiggondolva arra jutottam, hogy nem muszáj ennyire drámaian értelmezni a helyzetet. Bővebben…

Reklámok

Megosztom a jó párkapcsolat titkát

Az történt, hogy nagyon gyorsan elszaladt az idő, és augusztus másodikán M. és én azon kaptuk magunkat, hogy a harmadik évfordulónkat ünnepeljük. A közben a Rege cukrászdából elénk táruló balatoni panoráma pedig majdnem olyan szép volt, mint a szívünkben az érzés, hogy ez bizony jó, és még sokáig legyen ilyen jó…

No igen, de mitől olyan jó? Értem én, hogy villamos, de… Most megpróbálom azt is elmondani, hogy mi hajtja. Végiggondolva az elmúlt három szép (és a sok korábbi kevésbé szép) párkapcsolatban töltött évet, ezek tűntek a legfőbb tanulságoknak. Ha mástól is hallottad már, vagy tapasztaltad őket, az biztosan nem véletlen – talán akkor jó nyomon vagyunk! 🙂 Bővebben…

8 dolog, amit anyukámtól tanultam

Ahogy az ember felnő és önálló életet kezd, egyre inkább rádöbben, hogy mik azok a fontos értékek és tudásdarabkák, amiket otthonról hozott magával, és amikkel aztán később is azonosul. Én legalább azt tapasztaltam, hogy míg tizenévesen túltengett bennem a lázadás, huszonöt fölött rájöttem, hogy annyira azért nem is vagyok más, sőt…

Anyák napja alkalmából összeszedtem 8 dolgot, amit anyától tanultam és amit azóta is értékes kavicsként cipelek magammal. Persze ennél sokkal több van, de ezek jó nagy és szép kavicsok. Bővebben…

Az aranyszívű nagyi kinyitja az ajtót

Az ENSZ katasztrofálisnak nyilvánította a helyzetet a szíriai Aleppóban, miután az egyébként is gyenge lábakon álló tűzszünet ellenére újabb kórházat bombáztak le. Öt év háború után sincs semmi remény a békére. Eközben egy Idomeniben élő nagymama megnyitotta otthonát a pusztítás elől menekülőknek…

Az MSF nemzetközi segélyszervezet kórházai közül csak idén ez volt a hetedik, amit Szíriában megtámadtak. A robbantásban a környék utolsó gyermekorvosa is meghalt, az áldozatok száma megközelíti a harmincat. Az elmúlt 48 órában huszonöt percenként életét vesztette egy szíriai, szinte felfoghatatlan. Nem is csoda, hogy a menekülők újabb ezrei indultak meg Európa felé.

A görög-macedón határ keletebbi felén található kis falu, Idomeni a helyszíne az elhíresült menekülttábornak, ahol több, mint tízezer ember talált átmeneti szállásra. A falu lakossága korábban 150 fő körül volt, el lehet tehát képzelni, hogy mekkora a változás. A körülmények nyomorúságosak, a macedón-görög határ zárva, s bár állítólag megkezdték a menekültek átterelését más, újonnan létesített táborokba, egyelőre nincs sok változás. Bővebben…

Önként a kés alá – te elítélnéd?

Egy jógi és egy sminkes: két gyönyörű, sikeres, harmincas nő, mindketten kétgyerekes anyukák, jelentős rajongótáborral. Pörgős életet élnek, sokat dolgoznak, és a saját erejükből jutottak el oda, ahol most vannak. Van bennük még egy közös: mellműtétjük volt. Csakhogy egyikük megnagyobbíttatta, másikuk pedig kisebbíttette kebleit…

Laura Kasperzak mindig sportos életet élt, de 2012 óta a jóga komoly szerepet tölt be az életében. Ekkor kezdte első jógatanár képzését, amit azóta sok kiegészítés követett, például az akrojóga területén is nagy gyakorlatra tett már szert. Az Instagramon mára több, mint egymillió követővel büszkélkedhet, s irodai állását is sikerült otthagynia. Immár teljes mértékben a jógatanításnak szenteli életét, s ebből szerzi megélhetését. Az ázsiai származású amerikai jógi 8 évvel ezelőtt feküdt kés alá, hogy megnagyobbíttassa melleit, s döntését azóta sem bánta meg. “Szeretem a melleimet” – írja Laura egyik Instagram posztjában. “Ha a műtét miatt rosszabb jóginak tartasz, az a te problémád, nem az enyém.” Bővebben…

Légy olyan, mint egy lajhár – hagyj időt magadnak!

Hé, halihó, te, ott! Lassíts, csücsülj le. Vegyél egy mély levegőt, aztán figyeld meg, ahogy kilégzés közben megnyugszik a szíved. Jó érzés, ugye? Várj, még ne rohanj el. Hadd meséljek egy kicsit.

Néhány hete pár barátommal meglátogattuk az állatkertet Budapesten, és a Pálmaház egyik szegletében rábukkantunk az egyik legszimpatikusabb állatra, a lajhárra. Ennek a dél-amerikai, főként növényevő emlősnek nem csak a mozgása lassú, hanem az anyagcseréje is, de nem ok nélkül. Mivel a táplálékát képező falevelek alacsony energiatartalmúak, lassan emészt, és keveset mozog, nem pazarol. Az izomzata is csekély a testméretéhez képest, ezért ha akarná se tudná a négy méteres percenkénti sebességet átlépni. Emellett legalább napi tíz órát alvással tölt. A társaságot eléggé szereti: a szőrzete nem csak a rejtőzködést elősegítő algafajoknak ad otthont, hanem számos rovarnak, illetve gombáknak is, tehát önmagában egy kis ökoszisztémát képez. A kislajhárok (ahogy az állatkertben is láthattuk) az anyjuk szőrébe kapaszkodnak, és nagyon igyekeznek nem leesni, mert sokáig tart, mire a mami lejön a fáról, hogy összeszedje őket, ha egyáltalán sikerül neki. Bővebben…

A felnőttesdi nehéz

Lassan öt éve már, hogy végeztem az egyetemmel. Azóta dolgozom, el is költöztem hazulról, együtt élek a barátommal, fizetem a rezsit, meg tudom csinálni az adóbevallásomat, egy pár dolgot főzni is tudok, sőt még takarítani is szoktam külön felszólítás nélkül. Szóval elvileg felnőtt vagyok, meg önálló, meg döntéseket hozok a sorsomról…

adult-cat

Valahogy így…

Mégis egy kicsit fura belegondolni ebbe, kimondani, hogy ez már a felnőtt lét. Mert attól még, hogy felnőttek vagyunk, igenis nagy szükségünk van valakire, akit felhívhatunk, ha baj van, aki segít, akivel meg tudjuk beszélni azokat a sorsdöntő kérdéseket. Csak közben mi is ilyen emberré válunk más számára, sokszor éppen a szüleink számára: egyre inkább egyenlő partnerek vagyunk, egy idő után pedig meg is fordul a gondoskodás iránya. De attól még nem szabad elfelejteni, hogy az teljesen oké, ha néha nem tudjuk a választ, ha elesettnek meg egy rakás szerencsétlenségnek érezzük magunkat. Az nem változik, hogy mindig kell valaki, akibe kapaszkodhatunk, az viszont új, hogy mi is fontos kapaszkodóvá válunk. Ahogy a barátom gondoskodik rólam, arról sokszor a szülői gondoskodás jut eszembe, mert azelőtt ezt a fajta gondoskodást ismertem csak. De valójában az történt, hogy ő is felnőtt lett, és most már ő az én egyik kis kapaszkodóm. Bővebben…