Az új kedvenc íróm, és más könyves kalandok 2016-ból

2015 decemberében csupán azért regisztráltam a Goodreads-re, mert ez kellett ahhoz, hogy az “Épp ezt olvasom” WordPress widget működjön itt a blogon. Azonban ez a hirtelen felindulásból elkövetett, tulajdonképpen kísérleti jellegű lépés több előre nem látott következménnyel járt. Először is, nagyon megszerettem a Goodreads-et (ami egyébként gyakorlatilag a könyvek IMDb-je), nem is értem, hogy miért nem előbb botlottam és habarodtam bele.

Ennél azonban fontosabb, hogy az oldal hatására a tavalyi év elején belevágtam egy olvasási kihívásba: megfogadtam, hogy 2016-ban harminc könyvet fogok elolvasni. A Goodreads nem hagyja, hogy megfeledkezz a fogadalmadról, folyamatosan jelzi, hogy hány százalékát teljesítetted már a vállalt mennyiségnek, és hogy a hátralévő idővel arányosan le vagy-e maradva (illetve mennyire vagy lemaradva 😀 ) az olvasással. Becsületesen bevallom rögtön a legelején, hogy a kihívást elbuktam, 30 helyett csak 24 könyvet sikerült elolvasnom az elmúlt egy év során (tehát 80%-ban teljesítettem a saját magam által megszabott szintet). Bővebben…

Reklámok

Amikor megsemmisítik a példaképedet…

…akkor befeszülsz és egy darabig nem jutsz levegőhöz, sem szóhoz. De azért mégis összeszedtem a szavakat, mert erről muszáj minél több helyen írni, ha már a nol.hu-n nem lehet.

Ma reggel arra a hírre ébredtem, hogy a Mediaworksnél a pénzügyi eredményesség hiányára hivatkozva “felfüggesztették” a harmadik legolvasottabb magyar napilap, a Népszabadság kiadását “az új koncepció kidolgozásáig”. Az újságíró kollégák eredetileg úgy tudták, vasárnap pizzaevéssel ünneplik a munkakezdést a szerkesztőség Bécsi útra költözésének alkalmából, ehelyett szombat reggel elvágták őket a szerkesztőségi rendszertől és a levelezéstől, s a céges telefonok is elérhetetlenné váltak. A nol.hu-t megnyitva hírek helyett most egy hosszú üzenet fogad, miszerint sürgős feladat az újság üzleti modelljének újraformálása.

Én a magam részéről gyásznapnak érzem a mai napot, hiszen mint reggel óta nyilvánvalóvá vált, szó sincs itt üzleti indokokról, valójában az ellenzéki média puccsszerű elhallgattatása történt. Tény, hogy a nyomtatott sajtó egyre nehezebb helyzetben van, de a Népszabadság előzetes figyelmeztetés nélküli leállítása és az a mód, ahogy a lap újságíróival és olvasóival bántak, egyértelművé teszi, hogy itt teljesen más a képlet, a pénzügyi helyzet mindezt nem indokolja. Bővebben…

Az áldozathibáztatás a jéghegy csúcsa, avagy megreformálnám a szexuális oktatást

Honnan tájékozódhat, honnan kaphat információt egy mai átlagos fiatal, ha a szexualitással, párkapcsolatokkal, testképpel kapcsolatos kérdései merülnek fel? Ideális esetben például fordulhat a szüleihez. Ez azonban sokszor tud kínos lenni, úgyhogy akkor jönnek a barátok, aztán a tinimagazinok intim rovata. Esetleg a háziorvos, az iskolapszichológus, a biológiatanár? Vagy maradnak a pornófilmek? Van-e megbízható forrás, ahonnan a felelős és toleráns szexuális viselkedésről is hallhatunk, és nem csak arról, hogyan lesz a gyerek, vagy esetleg, hogy 18 éves korig ne?

Miközben az elmúlt hetekben a Kiss-Takáts ügy fejleményeit figyeltem, amellett, hogy többször kirázott a hideg, rengetegszer arra gondoltam: bár végre elindult némi normális hangvételű társadalmi párbeszéd, melynek keretében elítélték az áldozathibáztatókat – ami nagyon fontos! -, még mindig csak az út elején vagyunk. Nem csak magyarországi probléma, hogy nincs átfogó, pozitív hangvételű, toleráns, a testin kívül a lelki témákra is kiterjedő szexuális oktatás. Hellyel-közzel nyilván találunk ilyen témában infót, de biztos vagyok benne, hogy közel sem érnek el mindenkit, bőven van még hova fejlődni.

A szaporítószervekről és a szex pusztán biológiai aspektusairól még általában hallunk az iskolában. De a legtöbbünknek vannak, voltak, lesznek olyan kérdései, amelyek a biológiaórán bőven túlmutatnak. Például sok kamaszban, de felnőttekben is felmerülhet, hogy… Bővebben…

A nyomtatott sajtó halála – vagy mégsem?

Gyerekkoromban a reggel természetes és elmaradhatatlan része volt az újság. Apa néha már öt óra felé, néha kicsit később reménykedve lesétált a postaládához, amiben szinte mindig ott várta a friss Népszabi. Ha később hozta a postás, kilopták, elázott, vagy valami más baj történt vele, az szörnyű eseménynek számított, de az ilyesmi szerencsére csak ritkán fordult elő, ezért a legtöbbször a megszerzett zsákmánnyal apa a fotelbe helyezkedett. Onnan aztán legtöbbször fel se kelt, amíg végig nem olvasta, nem szerette, ha ilyenkor zavarják. Ha pedig mégis menni kellett valahová? “Jó, csak a címeket elolvasom…”

A kilencvenes évektől a válságig tartó időszakban nagyon pörögtek Magyarországon az újságok, mert végre mást is meg lehetett írni, mint ami egyezett a párt nézeteivel, viszont az internet még gyerekcipőben járt. Ma azonban még a legolvasottabb lapok is (jó esetben) csak feleakkora példányszámban kelnek el, mint ami az említett bő 15 éves periódusban jellemző volt. Bővebben…

“Csupasz lábán felhajtogatott szárú cicafarmer…”

A minap egy lányismerősöm kisebb kirohanást posztolt Facebookon a “waxolt hajú, cicanadrágos” fiúkkal kapcsolatban, mondván, hogy biztosan elvitték az ufók az igazi férfiakat, akiket szeretne visszakapni, cserébe az ilyen “vakarcsokért”. Rendben, ez egyetlen vélemény, gondoltam, de ami igazán megdöbbentett, az a poszt visszhangja volt: csaknem 100 lájk és megosztás, egyetértő kommentek női és férfi oldalról is. A halk ellenzéket alig néhányan képviseltük.

A hozzászólók közül néhányan egészen odáig merészkedtek, hogy a sorkatonaság visszaállítását kezdték el követelni. Ezen a ponton parázs vita alakult ki egy fő katonaságot ellenző, valamint a katonaságot támogató többség között, amiben a végére nem jutottak egymáshoz közelebb az álláspontok.

Induljunk ki abból, hogy a kirohanás nem a melegek ellen szólt. (A posztoló állítása szerint nem, de a leírás alapján nyugodtan szólhatott volna akár róluk is.) Az a helyzet, hogy bár remek dolog, ha nincs bennünk homofóbia, ez nem változtat a tényen, hogy ugyanúgy egy gyűlölködő, elfogult, elfogadástól mentes álláspont került megfogalmazásra, mintha a homoszexuálisokat szidta volna. Bővebben…

A nemzeti “ünnepünk” margójára

Noha – természetesen – nekem is van véleményem a politikai/közéleti témákról, ez a blog jellemzően nem erről szokott szólni. Ennek ellenére a mai napi sajtót olvasva, meg a videókat elnézve nem bírtam ki, és úgy döntöttem, hogy megtöröm ezt a hagyományt, hátha megkönnyebbülök tőle. Ha lesz valamilyen pozitív folyománya, talán máskor is írok majd ilyen jellegűt…

Szóval március 15-e van, nemzetünk egyik legnagyobb ünnepe. Jó alkalom arra, hogy az ember igazán büszke legyen származására, kitűzze a mellkasára a kokárdát, és megdobogtassa a szívét a Nemzeti Dal. Örülhetünk a szép, ízes magyar nyelvnek, vagy hogy milyen széles folyam a Duna, hogy pörköltet ehetünk, vagy bármilyen egyéb kis országunkra jellemző dolgot beilleszthetnénk ide, ami a mi szívünknek épp a legkedvesebb. Fel kell idézni a történelem vonatkozó részeit is persze, a 19. századi nemzeti ébredést és küzdelmet, a politikai hozzáállástól független egyetemes tanulságokat.

Ennek az egésznek azonban évek óta nyoma sincs. Március 15. mellé az agyam egy egyenlőségjellel odabiggyeszti a politikai tüntetést. A délelőtti eseményeket figyelve megfogalmazódott bennem, hogy ha nekem most lenne kisgyerekem, nem merném kivinni őt egyetlen “megemlékezésre” sem, mert a magyarok az utcákon megosztottak és nem tudhatom, hol tör ki durva balhé vagy verekedés, pedig mindannyiunknak egyformán a nemzeti ünnepe ez. Tüntetők vannak, meg ellentüntetők, meg ilyen és olyan pártiak, de nem együtt magyarok. Nem tudnám megmutatni a képzeletbeli gyerkőcnek, hogy mi az ünnep lényege, hiába lobogtatná lelkesen a hurkapálcikára ragasztott papírzászlócskát. Bővebben…

A legjobb TED előadások 4. – ami még kimaradt

Muszáj vagyok még egy negyedik bejegyzést is szentelni a TED-en elhangzott kedvenc előadásoknak – egyszerűen túl sok jó van köztük. Van még néhány, amit feltétlenül szeretnék megosztani veletek, de már nem tudom témák szerint csoportosítani, mint eddig, mert nagyon szerteágazó területekről vannak. Szóval álljon itt még néhány nagyjából ömlesztve, rendszerezés nélkül, tetszőleges sorrendben nézhetőek. 🙂 Azért egy kis ajánlót mindhez írtam.

1. Lebilincselően izgalmas lehetőségekről szóló előadás egy magyar származású vállalkozótól, aki laboratóriumban állít elő állati termékeket, köztük bőrt és húst is. A Föld fogyatkozó erőforrásait figyelembe véve nagyon fontos terület ez, és ráadásul a magamfajta társadalomtudósok számára is érthető módon adja elő. 🙂 A laboratóriumban előállított bőrből gyártott ruhadarabok lehetnek az első lépések afelé, hogy később esetleg az innen származó húst is hajlandóak legyenek megenni az emberek.

2. Könnyekig meghatódtam, amikor először meghallgattam Solomon itt előadott történeteit családokról, ahol a gyerekek valamilyen szempontból nagyon eltértek az átlagtól, és a mellé társuló feltétlen szülői szeretetről. Gyönyörű, tényleg.

Bővebben…