Spanyolország, Portugália (2000)

Már másutt is említettem, hogy apukám az ELTE TTK-n tanított. Itt minden évben több tanulmányutat szerveztek a hallgatók, oktatók (plusz barátok és ismerősök) számára. Illetve nem akarok ilyen személytelen lenni, hogy “szerveztek” – konkrétan Miczek Gyuri szervezte őket, nagyon-nagyon jó utak voltak, nem lenne fair nem megemlíteni a nevét. 2000-től 2005-ig összesen 6 “Miczek-túrán” vettünk részt családilag, és ha nem is voltunk minden szegletében, azért elég rendesen bejártuk Európát.

A spanyol-portugál út 24 napos volt, amit végig busszal tettünk meg, és mindenütt campingekben, sátorban aludtunk. Nem volt tehát egy luxusutazás, de valamit valamiért – így lehetett viszonylag elfogadható költségek mellett sok helyre eljutni. Ami az útvonalat illeti, nagyjából úgy tudnám összefoglalni, hogy körbeutaztuk az Ibériai-félszigetet a part mentén, illetve 1 napra Marokkóba is átmentünk a Gibraltári-szoroson keresztül.

11 fényképet szeretnék mutatni erről az útról. Ez nem sok, és nem is mondanám, hogy jól reprezentálja az út során látottakat. Természetesen ennél sokkal több készült (úgy 150-200 körül), de mind analóg géppel. Ennek folyománya, hogy a képek egy része szerintem értékelhetetlen. A családban nem volt senki, aki igazán értett volna a fényképezéshez. További megjegyzésem, hogy teljesen elszörnyedtem, amikor előszedtem a képeket és megláttam rajta magunkat: a képek egy jelentős részén nagyon szakadtan nézünk ki, ami részben gondolom a campingezés következménye, másrészt meg apukám eleve azt az elvet vallotta, hogy az ilyen utakra mindenkinek egy pólót és egy gatyát szabad csak hozni, mert nem jó sokat cipelni. Azért természetesen ennél többet vittünk, de mondjuk 12 évesen annyira még nem szóltam bele az ilyesmikbe, meg nem is annyira érdekelt. A képeket elnézve nem ártott volna, mindenesetre nem fogom magunkat mutogatni😀 A harmadik megjegyzés, hogy a fényképek előhívása után én voltam az egyetlen, akit érdekelt, hogy a képek albumba kerüljenek és valamilyen felirattal legyenek ellátva. Meggyőződésem, hogy ha apukámon vagy az öcsémen múlik, a mai napig is a papírborítékokban lennének, amikben jöttek. Szerencsére én albumba raktam őket, azonban a feliratozás iránti lelkesedésem úgy tűnik elfogyott nagyjából a képek háromnegyedénél, így onnantól kezdve egy csomó kép van, ami nagyon szép, de fogalmam sincs, hogy mi van rajta. (Ciki, dehát tényleg több mint tíz éve készültek, meg még elég kicsi is voltam.) Ilyen képeket sem akarok mutatni – inkább csak olyanokat amik szépek és legalább azt meg tudom mondani, hogy mi van rajtuk.

Ennyi bevezető után jöhetnek a képek.

Ez itt Andorra fővárosa, Andorra la Vella. Legalábbis amit a kempingünkből lehetett látni belőle. Amennyire emlékszem, szép, csendes kis városka. Andorrából a legélénkebb emlékem, hogy felmentünk a hegyekbe kirándulni, és elkapott minket egy nagy jégeső. Elég félelmetes volt, rohantunk lefelé a menedéket nyújtó buszhoz, végül szerencsére nem esett senkinek semmi baja.
Bár nyáron voltunk itt, a hegyekben nagyon hideg volt, éjszaka nagyon fáztunk a sátorban.
Ezeken kívül még az maradt meg, hogy Andorra vámmentes terület.🙂

Tarifa, Spanyolország. Hogy legyen egy szép beach is, akarom mondani playa.

Gibraltár. Az Egyesült Királysághoz tartozik, tehát ha úgy vesszük, ekkor voltam legelőször angol területen🙂 Ez a fénykép a Gibraltári szikla tetejéről készült, ami tulajdonképpen egy kis hegyvonulatocska, ami végighúzódik a félszigeten. A Google Mapsről beazonosítottam, hogy a hosszú téglalap alakú izé a kép jobb szélén a gibraltári repülőtér kifutópályája. (Ez most nagy élmény volt nekem.)

Az említett Gibraltári szikla. Két dologra emlékszem nagyon innen: az egyiket a következő képen láthatjátok, a másik pedig egy mészkőbarlang, amit megnéztünk, a St. Michael’s cave. Már az ősember is lakott benne, azt hiszem ezzel kapcsolatban valamilyen kiállítás is volt.

Hát igen. A szikla tele van ilyen kis majmócákkal, akik a turistákra szakosodtak, de egyébként vad majmok, tehát szabadon élnek. Egyáltalán nem félnek az embertől, és egész nap kaját kunyiznak mindenkitől.

Csónakkikötő Cádizban. Itt nem tudok semmilyen érdekes történetet mesélni, de szerintem jó kép.

Ez már Portugália. Annak köszönhetően, hogy földrajz professzorokkal utaztunk együtt, 12 évesen megtanultam az “abráziós szikla” kifejezést. Ezek a sziklák azért ilyen szépek tehát, mert az óceán lepusztította őket.

Ezek a képek egyébként egy kiránduláson készültek, amit a Szent Vince fokhoz tettünk. (Cabo de São Vicente). Ez gyakorlatilag Portugália délnyugati csücske. Meg kell osztanom veletek, amit az imént fedeztem fel: a Google Mapsen egy étterem van itt feltüntetve, aminek a neve “Letzte Bratwurst vor Amerika“.😀
Egyébként nem ez Európa legnyugatibb csücske, hanem a Cabo de Roca, amit a következő képen láthattok🙂

Végül még egy utolsó kép Lisszabonból. Ez a Belém-torony. A kép bal oldalán látszik még a 25 de Abril híd, és a Cristo-Rei, ami egy hatalmas Krisztus szobor (ahol egyébként szintén voltunk).

Spanyolország, Portugália (2000)” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. abráziós sziklát én is megjegyeztem most😀

    megyek andorrába ingatlant venni, jó helynek tűnik. gibraltár: láthatólag nem nagyobb a vízivárosnál, ha így kellett a repteret megépíteni. a portugál meg, rájöttem, leginkább a románra hasonlít szerintem…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s