Megéreztem a harmadik X szorítását

2017 számomra az az év, amikor belépek életemnek abba a bizonyos, hármassal kezdődő születésnapokat tartalmazó szakaszába.

Ennek az igen vegyes érzelmeket – egyesekben némi rettegést vagy pánikot – kiváltó időszaknak a közeledése újfent elgondolkodtatott, hogy jó irányba megy-e az életem, ott tartok-e, ahol kellene, és ha nem, akkor milyen sürgős lépéseket kell tennem annak érdekében, hogy a végzetes születésnap eljövetele előtt a válasz mégis igenre módosuljon.

Mondjak fel ismét? Induljak világ körüli utazásra? Essek teherbe? Kezdjem el írni a regényemet, amiből majd bestseller lesz? Vegyek ottalvós hetijegyet az idei összes nyári fesztiválra, mert huszonévesen még lehet bulizni?

Ezek az opciók egyébként más-más indokból mind egész vonzóan hangzanak, de azért mindent végiggondolva arra jutottam, hogy nem muszáj ennyire drámaian értelmezni a helyzetet.

Viszont félvállról venni sem szabad. Ismeritek a kissé klisés, de azért valamennyi igazságtartalommal rendelkező mondást, miszerint „az életkor csak egy szám.” Tény, hogy amíg kíváncsi, és a szívedben fiatal tudsz maradni, addig nem olyan fontos az éveid száma. A mondás még azt is sugallja, hogy valamit el- vagy újrakezdeni sohasem késő. S bár mindez nagyrészt igaz, a mérleg másik serpenyőjében egy ennél számomra nyomósabb érvként ott csücsül, hogy csak egyetlen életed van, és a tegnapokat soha nem fogod visszakapni. Ezért a megadatott idődet minél hamarabb el kellene kezdeni úgy tölteni, hogy annak valami értelme is legyen.

Aztán ott van a hírhedt biológiai óra, ami a nőknél ketyegni szokott, s állítólag harminc után egyre hangosabban teszi. Fülsiketítően ketyegni azért inkább negyven körül kezd, mégis már most megfigyeltem, hogy a kisbabák egyre zavarbaejtőbb mértékben tűnnek cukinak számomra. Ez a távoli imádat egyelőre azonban megfelel, s most csak annyiról számolhatok be, hogy legalább már nagyjából megvan, kivel lehetne később megvalósítani a projektet. 😀

Munka és önmegvalósítás terén jóval több kétely merült fel bennem, annak ellenére, hogy éppen tavaly ilyenkor fordítottam teljesen új cél irányába az életemet. Egy év elteltével azt mondhatom, valószínűleg nem volt rossz döntés, habár az út hosszú és itt-ott rögös. Ráadásul azt se tudom pontosan, hová vezet. Azt viszont nagyon remélem, hogy a mostaninál szebb tájak és lehetőségek is elém tárulnak majd.

Azonban a munkával kapcsolatban rádöbbentem valamire: még NAGYON SOK van belőle hátra. Ha a diákmunkákat nem számítjuk, nincs még öt éve, hogy dolgozni kezdtem, ezzel szemben még legalább 35 évig fogok. Ez így egymás mellé téve szédítően, elképesztően sok idő. Mindenféle karriercél elérésére, nagyjából megfelelő mennyiségű pénz keresésére, meg némi ráadásra is elég kell hogy legyen. Ha így nézzük, akkor egyelőre a tapasztalatszerzés fázisban vagyok, és ehhez képest egész sok mindent átéltem és megtudtam már.

scrabble

A világ körüli utazás – az önmegvalósítás egyik formájaként – ugyan továbbra is elég vonzó, de arra is rá kellett ébrednem, hogy valamikor, észrevétlenül áthelyeződtek a prioritások, és fontosabbá vált számomra, hogy legyen egy otthonom, egy saját kis fészkem, ahová hazatérhetek, és ahol együtt lakhatok azzal, akit szeretek. Szerencsére van ilyenem, és ez jó. Vagy akár be is vallhatom, hogy nem vagyok eléggé hippi ahhoz, hogy mindent magam mögött hagyva, egy hátizsákkal nyakamba vegyem a világot. Hát ez van. Azzal nyugtatgatom magam, hogy idősebb fejjel biztos több pénzem lesz arra, hogy messzi és izgalmas helyekre juthassak el újra, és nem kell majd a hátizsákos-stoppolós opciót fontolgatnom többé.

Tizenöt vagy húsz éves fejjel másmilyennek képzeltem el a harminc éves állapotot. Bár biztosan úgy gondoltam, hogy mostanra a karrierem már valamilyen fejlettebb pontra jut, meg már “öreg” leszek, az igazság fura módon az, hogy most gyakorlatilag jobban érzem magam a bőrömben, mint tíz évvel ezelőtt, karrier ide vagy oda. Főleg azért, mert pontosabban tudom, hogy ki vagyok és mit akarok. A bulikat egyáltalán nem tervezem megszüntetni, habár az ottalvós hetijegy talán túlzás. 😀

Így játszottam le magamban az elért eredmények és elvárások közti meccset a harmincadik életévembe lépve. Még az is lehet, hogy a harminc az új húsz?

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s