nepszabi

Amikor megsemmisítik a példaképedet…

…akkor befeszülsz és egy darabig nem jutsz levegőhöz, sem szóhoz. De azért mégis összeszedtem a szavakat, mert erről muszáj minél több helyen írni, ha már a nol.hu-n nem lehet.

Ma reggel arra a hírre ébredtem, hogy a Mediaworksnél a pénzügyi eredményesség hiányára hivatkozva “felfüggesztették” a harmadik legolvasottabb magyar napilap, a Népszabadság kiadását “az új koncepció kidolgozásáig”. Az újságíró kollégák eredetileg úgy tudták, vasárnap pizzaevéssel ünneplik a munkakezdést a szerkesztőség Bécsi útra költözésének alkalmából, ehelyett szombat reggel elvágták őket a szerkesztőségi rendszertől és a levelezéstől, s a céges telefonok is elérhetetlenné váltak. A nol.hu-t megnyitva hírek helyett most egy hosszú üzenet fogad, miszerint sürgős feladat az újság üzleti modelljének újraformálása.

Én a magam részéről gyásznapnak érzem a mai napot, hiszen mint reggel óta nyilvánvalóvá vált, szó sincs itt üzleti indokokról, valójában az ellenzéki média puccsszerű elhallgattatása történt. Tény, hogy a nyomtatott sajtó egyre nehezebb helyzetben van, de a Népszabadság előzetes figyelmeztetés nélküli leállítása és az a mód, ahogy a lap újságíróival és olvasóival bántak, egyértelművé teszi, hogy itt teljesen más a képlet, a pénzügyi helyzet mindezt nem indokolja.

A szentimentális indokokon túl – mint azt az imént linkelt bejegyzésben hosszabban is említem, nálunk mindig volt otthon friss Népszabadság – , még egy sor okból teljesen felháborít és aggodalommal tölt el, ami ma megtörténhetett. Magyarország tett egy lépést a diktatúra irányába, a sajtószabadság pedig kapott egy jó nagy gyomrost, a száját meg megpróbálták betömni. Az egész ország számára óriási tragédia ez. S mégis mit üzennek a történtek egy hozzám hasonló lelkes fiatalnak, aki nem is olyan régen döntötte el, hogy a média világában szeretne érvényesülni?

Én mindössze öt hónapja dolgozom a sajtóban, egy pártoktól független médiumnál, de a mai események tükrében a mi jövőnkre sem tudok anélkül gondolni, hogy ne érezném magam fenyegetve. Ráadásul az újságíró képzésen, ahol februárban kezdtem el tanulni, több tanárunk a Népszabadság munkatársa, s még két héttel ezelőtt is tartottak nekünk órát a Mediaworks székházában. Személyesen tapasztaltam meg, hogy milyen nagy tudású, tájékozott, kreatív, keményen dolgozó szakemberek ők, és igen, felnéztem rájuk. Ha az ő munkájukat ellehetetlenítik, akkor mégis mit várhatnak azok az újoncok, akik szeretnének a nyomdokaikba lépni? Pillanatnyilag még azt sem tudom, hogy a mi képzésünkre mindez milyen hatással lesz, nem hogy a sajtó és az ország jövőjére, de sok jóra nem számítok.

nepszabi2

Mi leszünk a birkák országa? Aki elkóborolna a nyájtól, vagy nem a többiekkel egyszerre béget, azt majd jól lábon harapja a gonosz terelőkutya? Én nagyon szeretem Magyarországot, és nem szeretnék elvándorolni innen, de egyre inkább úgy tűnik, hogy itt nem látják szívesen a gondolkodó embereket. Annyira szomorú.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s