Antique Typewriter

Megfogyva bár, de törve nem

A Balcsi partjáról jelentkezem őszinte beszámolóval: sacc per kábé 200 építőipari újságcikk után végre a blog is kap némi figyelmet.

Néhány nap híján három hónapja már, hogy az írás hobbiból munkává vált az életemben, és újságírónak álltam. A fizetésért írt cikkeim számának növekedésével párhuzamosan drámaian lecsökkent a pusztán élvezetből a blogra írtak száma; következő lépésként most már illene annak következnie, hogy a blogposztok mennyiségét is relatíve magasan tudom tartani.

Annak ellenére, hogy jelen sorokat Tihanyból, egy elképesztő balatoni panorámával rendelkező nyaraló teraszáról írom (végre nyaralok, jeee!), egyre nagyobb esélyt látok arra, hogy akkor is fogok tudni írni, amikor nincs annyi szabadidőm, mint ezen a héten. Mindenesetre ezt a mostani posztot jó jelnek kell tekinteni: nincs szövegundorom, még csak két napja vagyok itt, de máris klaviatúrát ragadtam. Azt is érzem, hogy a megírandó témák szintén ott mocorognak a felszín alatt, de egyelőre valamiféle helyzetjelentésnek kellett utat engedni.

A Magyar Építőknél eltöltött első két hónap erőt próbáló volt számomra – a napok végére vagy csak simán nagyon-nagyon elfáradtam, vagy még iszonyatos fejfájást is kaptam mellé. Új volt a téma, a stílus, a hangsúlyok, a módszerek, ömlött a nyakamba az új infó. Aztán valahol a második hónap vége felé egyszercsak éreztem, hogy már nem merít ki teljesen a napi négy-öt cikk megírása, utána nem zombiként, hanem normális emberként megyek haza.

tumblr_o28zvvhCgh1r0klrdo1_500

Így.

Rengeteget tanultam, egy kicsit más szemmel nézem mostanra a szakmát, a sajtót, az egész médiát tulajdonképpen. És ezzel együtt nem lankadt a lelkesedésem, továbbra is van kedvem hozzá. Amihez persze nagyban hozzájárul, hogy sok pici sikerélményben volt részem, miközben pontosan meg tudtam figyelni a saját fejlődésemet. Persze még mindig iszonyat sokat kell tanulnom, de alapvetően meghatározó élmény volt az első naptól fogva, hogy éreztem: ehhez a munkához tényleg van képességem, tehetségem. Nem állítom, hogy a korábbi munkahelyeimen nyoma sem volt ennek az érzésnek, de össze sem lehet hasonlítani az intenzitását.

Váratlan sebességgel pottyantak az ölembe a jó lehetőségek tavaly ősz óta, amikor eldöntöttem, hogy az írásból szeretnék élni. Azóta viszont még több célt tűztem ki magam elé a szakmán belül. Sokkal több téma, esemény, személy vonz, mint amiről most lehetőségem van írni, persze azzal együtt, hogy a meglévő lehetőségekért meg hálás vagyok. Igyekszem türelemre inteni magamat, tudatosítanom kell, hogy ez még mindig csak az út eleje, nem lehet minden szintet azonnal megugrani. Nem lehetek telhetetlen, mert már egy bő fél év alatt is csomó olyan dolog sikerült, amiről azt gondoltam, hogy sokkal több idő kell majd hozzá.

Egyébként az újságíró képzés második féléve csak szeptemberben kezdődik, szóval hivatalosan is tanuló vagyok még.🙂 Röviden összefoglalva, a következő hónapokat-évet is mindenképpen két szónak kell majd jellemeznie részemről: alázat és munka. A másik oldalon kihívásból biztosan lesz elég…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s