papierschiff-429747_1280

A nyomtatott sajtó halála – vagy mégsem?

Gyerekkoromban a reggel természetes és elmaradhatatlan része volt az újság. Apa néha már öt óra felé, néha kicsit később reménykedve lesétált a postaládához, amiben szinte mindig ott várta a friss Népszabi. Ha később hozta a postás, kilopták, elázott, vagy valami más baj történt vele, az szörnyű eseménynek számított, de az ilyesmi szerencsére csak ritkán fordult elő, ezért a legtöbbször a megszerzett zsákmánnyal apa a fotelbe helyezkedett. Onnan aztán legtöbbször fel se kelt, amíg végig nem olvasta, nem szerette, ha ilyenkor zavarják. Ha pedig mégis menni kellett valahová? “Jó, csak a címeket elolvasom…”

A kilencvenes évektől a válságig tartó időszakban nagyon pörögtek Magyarországon az újságok, mert végre mást is meg lehetett írni, mint ami egyezett a párt nézeteivel, viszont az internet még gyerekcipőben járt. Ma azonban még a legolvasottabb lapok is (jó esetben) csak feleakkora példányszámban kelnek el, mint ami az említett bő 15 éves periódusban jellemző volt.

Mióta februárban elkezdtem az újságíró képzést, az érdeklődésem középpontjába került, hogy mi lesz a sorsa a nyomtatott sajtónak. Folyamatosan előjön az órákon a téma, hiszen tudjuk: a bevezetőben felvázolt 10-20 évvel ezelőtti jelenetsor manapság egyre kevesebb háztartásban képezi a reggeli rutin részét. Ez részben természetes, részben egy picit talán szomorú a nosztalgikus érzések miatt, meg persze aggódhatunk a szegény nyomdászok, lapkiadók és újságírók fizetésén is.

is print

Is it???

Izgalmas dolog ez, hiszen a szemünk előtt zajlik az átalakulás. Tíz év múlva egészen biztosan teljesen máshogy fog kinézni a média palettája, nem csak Magyarországon. Lássuk, mi a helyzet az online és a nyomtatott újság világában, milyen pro és kontra érvek sorakoztathatóak fel mellettük.

Az online sajtó legnagyobb előnye tagadhatatlanul az, hogy ingyen van. Könnyen elérhető, szinte bárhol és bármikor hozzá lehet férni, az okoseszközök robbanásszerű terjedése óta pláne. A 30 év alatti korosztály ma már egyértelműen online tájékozódik elsősorban, de a 40-es, 50-es éveikben járók esetében is magas az olvasók száma. A digitális médiumok reakcióideje nagyon rövid, a legfontosabb történésekről többnyire már tíz percen belül tájékoztatnak minket (legalábbis részlegesen). Ráadásul megosztható, kommentelhető, egy-egy jó tartalom pillanatokon belül virálissá tud válni és milliókat tud elérni. A pörgés, a gyors tempó miatt azonban a minőség sokszor csorbul, s nem mindig van idő javítani az egyébként könnyen szerkeszthető szöveget. Az okoseszközről utazás közben olvasónak azonban a figyelme sem tart olyan sokáig, így hát muszáj rövid, velős, ütős tartalmakat generálni számára.

Valamilyen online felületen elkezdeni írni alapvetően nagyon olcsó és egyszerű. Nyilván egy széles körben olvasott hírportál esetében növekednek a költségek, hiszen meg kell fizetni az újságírókat és több eszköz is kell hozzá, de egy népszerű blogot gyakorlatilag bárki ingyen összehozhat, akinek számítógépe és internet-hozzáférése van. Minimális mértékben, de ezzel is más médiumok elől szipkázza el az olvasókat… És mint tudjuk, sok kicsi sokra megy: az online térben óriási a zaj, hatalmas a választék.

Az online média se veled, se nélküled kapcsolatban áll egyébként a Facebookkal és általánosságban a social mediával: rajta keresztül nagy-nagy elérést lehet produkálni, ugyanakkor kiszolgáltatottságot is eredményez, hiszen Zuckerbergék bármikor változtathatnak irányelveiken, algoritmusaikon. Ráadásul az olvasó hajlamos elveszíteni márkatudatát: “Olvastam a Facebookon…” – mondja a hírt eredetileg közlő oldal megnevezése helyett. Social media-jelenlét nélkül azonban elképzelhetetlen az érvényesülés az online világban.

Tablet, newspaper, cup of coffee and alarm clock on wooden table
forrás: africa-studio.com

A nyomtatott sajtóterméketkézbe fogni, sokak szerint jó az illata, bele lehet firkálni, alá lehet húzni, szétvagdosható, lefűzhető, megmarad. Cserébe pénzbe kerül. Nem tud olyan friss lenni, mint az online, hiszen mindig csak másnap (vagy hetente, havonta, negyedévente) reagál a történésekre, ugyanakkor a hosszabb rendelkezésre álló idő miatt általában valamivel magasabb minőséget képvisel, jobban átgondoltak benne az írások. Ha viszont mégis benne marad valamilyen hiba, az visszamenőleg nem szerkeszthető, csak helyesbítést lehet közölni.

Tény, hogy a napilapok olvasóközönsége napról-napra öregszik, és nemigen lép a helyükbe fiatal generáció. Néhány esetben leginkább már a 60+ korosztályról beszélünk, de ez persze sajtótermékenként változó. Vidéken a regionális lapok még mindig igen nagy elérést tudnak produkálni. Globálisan ugyanakkor sokan a magazinban látják a jövőt, mivel az egy exkluzívabb érzést tud az olvasók felé közvetíteni: vastagabb, minőségibb papírra nyomtatva, sok színes képpel továbbra is nagyon szívesen forgatják.

Az emberek szeretik a papíralapú dolgokat, nem az újság az egyetlen “oldschool” dolog, ami még mindig népszerű. Az e-book readerek elterjedésekor sokan a könyvek halálát jósolták, nos, még ez sem következett be, de én kis gondolkodás után ebbe a kategóriába sorolom a fotóalbumokat, a scrapbook készítést, a naplóírást, képeslapküldést, vagy akár az esküvői meghívókat is… Biztos kevesebb készül belőlük, mint húsz éve, de mindegyik tartja magát, van rá igény. Akinek további meggyőzésre van szüksége, keressen csak rá YouTube-on a “stationery haul” kifejezésre (~94 ezer találat).

A mérleg nyelve összességében egyelőre mégis az online sajtó felé billen. Két érvet dobnék még a nyomtatott sajtó serpenyőjébe, mert nélkülük nem érezném teljesnek a képet.

Az egyik, hogy a print újságokban megjelenő reklámok értéke még mindig sokkal magasabb, mint az online térben megjelenőké. Ez nagyon nagy részben köszönhető például az AdBlocknak és társainak, valamint annak, hogy egyfajta “bannervakság” lépett fel sok olvasónál, mert a kezdet kezdetén annyira agresszívan használták ezeket a felületeket.

A másik, hogy a Nemzeti Olvasottság Kutatás 2015-ös eredményei alapján Magyarországon a 15 év feletti korosztály 80%-a olvas valamilyen nyomtatott sajtóterméket. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy ennyien vesznek rendszeresen újságot; ehelyett a 80% az úgynevezett kontaktusszámot is tartalmazza. Egy újság élete szerencsére (természetesen) nem annál az embernél ér véget, aki azt a standról leemelte, hanem otthon a családtagok is belenéznek, illetve sok intézmény előfizet bizonyos lapokra, ami aztán házon belül kézről-kézre jár. Így jön ki ez a szép szám, ami véleményem szerint mindennel együtt ad némi bizakodásra okot. Nagyon remélem, hogy van jövője a nyomtatott sajtónak tíz évnél hosszabb távon is.

A nyomtatott sajtó halála – vagy mégsem?” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s