girl-1258738_640

Önként a kés alá – te elítélnéd?

Egy jógi és egy sminkes: két gyönyörű, sikeres, harmincas nő, mindketten kétgyerekes anyukák, jelentős rajongótáborral. Pörgős életet élnek, sokat dolgoznak, és a saját erejükből jutottak el oda, ahol most vannak. Van bennük még egy közös: mellműtétjük volt. Csakhogy egyikük megnagyobbíttatta, másikuk pedig kisebbíttette kebleit…

Laura Kasperzak mindig sportos életet élt, de 2012 óta a jóga komoly szerepet tölt be az életében. Ekkor kezdte első jógatanár képzését, amit azóta sok kiegészítés követett, például az akrojóga területén is nagy gyakorlatra tett már szert. Az Instagramon mára több, mint egymillió követővel büszkélkedhet, s irodai állását is sikerült otthagynia. Immár teljes mértékben a jógatanításnak szenteli életét, s ebből szerzi megélhetését. Az ázsiai származású amerikai jógi 8 évvel ezelőtt feküdt kés alá, hogy megnagyobbíttassa melleit, s döntését azóta sem bánta meg. “Szeretem a melleimet” – írja Laura egyik Instagram posztjában. “Ha a műtét miatt rosszabb jóginak tartasz, az a te problémád, nem az enyém.”

12479471_1698270757098654_1374599443_n

‘If you think I’m less of a yogi now, then that’s your problem, not mine.’

Samantha Chapman brit sminkes húgával, Nicolával együtt nagynénje hatására már tizenévesen eldöntötte, hogy ezt a pályát szeretné választani. 2007-ben aztán csatlakozott a YouTube-on akkoriban bimbózó beauty community-hez. A húgával közösen menedzselt csatorna az eltelt csaknem kilenc év alatt hihetetlen sikereket hozott, a napokban érték el a kétmillió feliratkozót. 2011-ben elindították saját sminkecset brandjüket, a RealTechniques-t.
Sam mellei természetesen teltek és nagyon nagyok voltak. Egész életében úgy érezte, az emberek folyamatosan bámulják őt emiatt, esetleg még az intelligenciáját is lebecsülik. Állandóan azzal kellett foglalkoznia, hogy takargassa magát, nem hordhatott olyan ruhákat, amilyeneket szeretett volna. A folytonos stressz tavaly vezetett végül ahhoz az elhatározáshoz, hogy műtéti úton kisebbítteti kebleit, amit decemberben végre is hajtottak. A döntést ő sem bánta meg, azóta sokkal felszabadultabbnak, nyugodtabbnak érzi magát. Segítő szándéktól vezérelve a napokban a YouTube-on is mesélt tapasztalatairól.

A női mellek túlszexualizált volta minden nő életét befolyásolja némiképp, egyesek számára pedig, mint látható, az extra mennyiségű figyelem komoly lelki problémákat okoz. Nem számít, hogy az illető milyen foglalkozású, esetleg hogy párkapcsolatban él-e vagy sem. A fogyasztói társadalom által tökéletesnek ítélt test elérése mindenki fejében ott motoszkál, mindenki gondol néha arra, hogy nem vagyok elég jó, mi lenne, ha ezt vagy azt átváltoztathatnám magamon. Az viszont egyértelmű, hogy a probléma a fejünkben van, nem a testünkben. Ahogy Samantha példájából is látszik – akinek természetes testi adottságai sok nő számára vágyálom szerűek lehettek – önmagunkat kell meggyőzni arról, hogy jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk, és nem kell törődni mások véleményével. Az olcsó és késmentes megoldás az, ha szeretjük és elfogadjuk magunkat minden előnyünkkel és hibánkkal együtt. Ez azonban igen hosszú és nehéz folyamat is lehet…

A plasztikai műtétek száma világszerte évről évre növekszik, s a nagyobb, “vágást” is igénylő beavatkozások közül a mellnagyobbító műtétek a leggyakoribbak (második helyen a zsírleszívás áll). Mellkisebbítésből nagyságrendekkel kevesebb van, viszont lassan ez is kúszik felfelé a statisztikában.

Bár a plasztikázás széles körű elterjedése mögött minden bizonnyal sok kóros lelki folyamat húzódik meg, nem gondolom, hogy mindenkit el kellene ítélni, aki ilyesminek veti alá magát. Sőt! A helyzet az, hogy eleve mindenki számtalan dolgot tesz annak érdekében, hogy külső megjelenése a társadalmi normáknak, aktuális trendeknek, divatnak megfelelő legyen, és lehetőleg mások számára vonzónak tűnjön, illetve kifejezze az illető személyiségét. A nőkre ilyen szempontból megintcsak sokkal nagyobb nyomás nehezedik, de a férfiak egyáltalán nem kivételek (a plasztikai műtétek aránya egyébként az ő körükben is rohamosan nő). A legtöbb dolog persze nem olyan drasztikus, mint egy műtéti beavatkozás, hanem kimerül mondjuk egy sminkben, frizurában, divatos ruhában vagy illatos parfümben. A plasztika csak a maradandóságában, költségvonzatában (illetve adott esetben az egészségügyi kockázatban) különbözik a külsőnk megváltoztatására tett többi erőfeszítésünktől.  Ha a végrehajtása után valóban boldogabbak leszünk, akkor ugyan miért ne tegyük meg?

Samantha és Laura egyértelműen boldogabbak a testükön végrehajtott műtétek után, s a döntést nem valamely személy kedvéért, hanem saját maguk miatt hozták meg. Habár a társadalomtól, amiben élünk, nem függetleníthetjük magunkat, az nagyon fontos, hogy a késztetés belülről jöjjön, és ne valaki (például barát-barátnő-férj stb.) unszolására. A videót hallgatva én átéreztem Sam lelki viaskodását és a műtét után átélt megkönnyebbülését. Fura módon a tavaly leszedetett anyajegyem jutott eszembe. Az arcomon régóta éktelenkedő (bár mások szerint egyáltalán nem feltűnő) anyajegy engem hosszú ideje borzasztóan zavart, és amikor végre kimetszették, nagyon boldog lettem. Pontosan azt a felszabadultságot éltem át, amit Samantha is jellemez. Azt a műtétet is plasztikai sebész csinálta.🙂

Én velük vagyok, együttérzek ezekkel a nőkkel (és férfiakkal). Ha nem árt vele másoknak, és ha tényleg boldogabb lesz tőle, akkor mindenki tegyen úgy, ahogyan neki a legjobb!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s