625435_275675709200884_1640509143_n

Zehra és a téglagyári gyerekek

Amikor 2012-ben Pakisztánban voltam, egy ideig helyieknél éltem. A Saeed családban három gyerek van, két fiú és egy lány. A fiúk már megnősültek: a legidősebb, Azfar, Dubaiban él a feleségével, Anával, öccse, Ashar viszont szülei házában lakik saját családjával együtt. Az ő feleségét Romának hívják. Amikor találkoztam velük, még csak egy kislányuk volt, azóta született még egy. A harmadik testvér Mahaa, ő akkoriban egyetemista volt, és az AIESEC nevű diákszervezet tagja – rajta keresztül kerültem kapcsolatba a családdal.

A Saeed család jómódúnak számít Pakisztánban. Az apa autókereskedéssel foglalkozik, az anya korábban orvos volt, de cukorbetegsége miatt már nem praktizál, háztartásbeli. Lahore katonaság által védett, elit körzetében laknak, egy emeletes, tágas házban, két-három cseléddel, sofőrrel együtt.

IMAG0138

Zehru❤

Az unokájuk, Zehra (Ashar és Roma lánya) ottjártamkor ötéves volt. Kedves, bájos, közvetlen kislány, gyakorlatilag hibátlanul beszél angolul. Néha játékból úgy tesz, mintha az urdu nyelvet nem is értené – már ilyen fiatalon is egyértelmű számára, hogy az angol az elit kiváltsága, az oktatás nyelve, a jómód egyik szimbóluma. Néha még a nagymamájára is rászól: Daadi, te orvos vagy, ne urduul beszélj! Zehra sok időt töltött már Amerikában, de még saját szüleit is meglepte, hogy milyen hamar és milyen jól megtanulta az angolt.

Amikor ott voltam, Zehra óvodába járt. Ez Romának fontos volt, hiszen ő maga is óvodás gyerekekkel foglalkozik: rajzórát, művészeti foglalkozást tart nekik. Így hát a kis Zehra a művészeteket is az anyatejjel szívhatta magába. Emellett a hagyományos muszlim értékrend hangsúlyosan megjelenik a neveltetésében: minden héten járt hozzá egy tanár, akivel a Koránt tanulmányozták. Mivel a Koránt arabul kell olvasni, nekik viszont az urdu az anyanyelvük, tanítóra van szükség az olvasáshoz és a magyarázathoz. Zehra a tanár érkeztekor engedelmesen felvette a fejére a hijab-ot, és leült tanulni. (Az minden család életében nagy ünneplésre ad okot, amikor egy gyerek első alkalommal végigolvassa a Koránt: ez általában 6 éves kor körül történik.) Zehra azóta angol nyelvű iskolába jár, és egy nap minden bizonnyal egyetemre is fog.

Pakisztán számomra az extrém szélsőségek országa. Csupán néhány kilométerrel kell elhagynunk Lahore területét ahhoz, hogy szembesüljünk a súlyos mélyszegénységgel, amiben a népesség legnagyobb része él. Az itteni gyerekek sajnos közel sem olyan szerencsések, mint Zehra. A társadalomnak ebben a rétegében sokkal erőteljesebb a patriarchátus, a rangidős férfiak döntenek a közösséget érintő minden fontos kérdésről, például arról, hogy kinek mihez van joga, vagy kit hogyan kell megbüntetni. A nők itt hagyományosan háztartásbeliek, számukra az oktatás nem képvisel értéket. Az írástudatlanság nagyon magas, és a gyerekmunka természetes – ők is a családi gazdaság részei.

A problémák az adósrabszolgaság intézményében csúcsosodnak ki. A szegények gyakran eladósodnak az uzsorásoknak, s mivel képtelenek visszafizetni a kölcsönt, beleértve a kamatokat is, dolgozniuk kell annak, akinek tartoznak. Még ennél is súlyosabb probléma, hogy a tartozást öröklik a gyerekeik, s természetesen elvárják tőlük, hogy ők is dolgozzanak. Az adósok szörnyű körülmények között élnek és ki vannak szolgáltatva a tulajdonosaiknak. Az adósrabszolgák jelentős része téglaégetőkben dolgozik.

A Saeed család komfortos házát elhagyva ültem autóba, amikor ellátogattunk az egyik téglaégetőbe. Ha a téglaégetőt úgy képzeljük el, mint Mordort, nem járunk messze a valóságtól. Óriási vörös kémények ontják a fekete füstöt, ami az agyagtéglák kiégetése közben keletkezik. A kémény tövében a téglákat gondosan sorokba pakolják, egy kis rést hagyva köztük. A résekbe szén kerül, majd az egészet betakarják földdel, és begyújtják a szenet. Fentről néhány lyukat ásnak az égetőbe, amiken keresztül időről időre még több szenet lapátolnak be, így tartva fenn az égést. Utána fémsapkával takarják be a lyukakat.

Az égető mellett téglák ezrei végeláthatatlan sorokban száradnak a tűző napon. Minden egyes téglát apró gyerekkezek formáztak készre egy sablon segítségével. Apró gyerekkezek tolták a  talicskát is, ami a nedves agyagot hozta, a kész téglákat pedig a szüleik szamár vonta kocsin szállították kiégetni, majd kiégetve a célállomásra.

Egy család általában 2000 darab téglát gyárt egy nap alatt. Mivel perzselő a hőség, éjszaka kezdenek el dolgozni, és délig folytatják…

DSCN4124

A téglagyári gyerekek nem tudnak angolul, de még az urdunak vagy a pandzsábinak is csak valamilyen falusias változatát beszélik. A szüleik nem engedik őket iskolába, nem tanulnak meg írni, olvasni, számolni, s persze alapvető ismereteik ahhoz is hiányoznak, hogy hogyan gazdálkodjanak a kemény munkájuk során megszerzett kevéske pénzzel. Muszlimok, de formális oktatás hiányában ez valószínűleg keveset jelent nekik. A jövőképük – ha van – nagyjából abban merül ki, hogy egyszer majd ők is szülők lesznek, és a gyerekeik is a téglagyárban fognak dolgozni, hiszen sosem volt előttük másféle példa. Gyerek- és kamaszkoruk gyakorlatilag nincs, a kitörési lehetőség minimális. Bár Zehra kortársai, valószínűleg soha nem fognak találkozni egymással, hiszen nincs érintkezési felület. Külön-külön buborékban élnek.

DSCN4127

Amikor szembesültem mindezzel több ezer kilométerre Magyarországtól távol, folyton arra gondoltam, hogy bár nálunk a helyzet nem olyan súlyos, mint Pakisztánban, azok a bizonyos buborékok itt is ugyanúgy megvannak. A szegregáció egyre növekszik, és számtalan falut találhatunk Borsodban vagy az Ormánságban, ahová elutazva egy másik világba csöppenünk. Ahol emberek ezrei élnek komfort nélküli házban, az oktatás vége az általános iskola, és a közmunkán kívül más álláslehetőség ritkán akad. Ahol második vagy harmadik generációs a munkanélküliség. Ahol sokan még a megyeszékhelyen is alig jártak… Ez már egy másik blogposzt lehetne, mindenesetre kívánom, hogy a jövőben a legalább a magyar gyerekek élete jobban hasonlítson Zehráéra, mint a téglagyári gyerekekére.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s