4076_12_large

40 óra egy héten? Az sok!

Pár hónappal ezelőtt kihívtam a villanyszerelő bácsit, aki a család régi jól bevált villanyszerelője. Ezért aztán barátságos mederben folyt a beszélgetés, amíg lecserélte a régi csúnya csilláromat egy szép új Ikea lámpára. Rég nem találkoztunk, volt mit mesélni, és hamarosan a munkahelyekre terelődött a szó. Vicces összehasonlításra jutottunk: ő, a villanyszerelő Győző bácsi néhány évvel nyugdíj előtt áll, s most a harmadik munkahelyén dolgozik, ami életében volt neki, innen szeretne majd nyugdíjba menni. Én a 28 évemmel, 3 és fél év a nagybetűs Munkaerőpiacon eltöltött idő után már most a harmadik munkahelyemnél tartok, és hamarosan váltani is tervezek. Győző bácsi kicsit sajnálta a mai fiatalokat, és megállapítottuk, hogy azok az idők már régen elmúltak, amikor az ember két-három munkahelyen dolgozhatta le aktív éveit.

Én ugyanakkor nem annyira éreztem a probléma súlyát, mert amellett, hogy a munkahelyek megváltoztak, a munkavállalók elvárásai, mozgástere is kiszélesült. Az ember nem csak akkor vált, amikor elbocsátás, leépítés van, hanem azért is vált, mert az ő elvárásainak nem felel meg a munkahely. Sosem bírtam azt a típusú hozzáállást, miszerint örülhetsz, hogy neked legalább van munkád, maradj a seggeden, ne légy elégedetlen, mert mi lesz akkor, ha… Nyilván kivételes kényszerű helyzetek – pl. hirtelen anyagi teher – mindig vannak, meg átmeneti időszakok is, de én most nem erről beszélek. Az ember, mint egy jó kapcsolatban, a munkahelyén sem szabad, hogy mindent eltűrjön, és nagyon fontos, hogy tudatosan keresse a neki való munkát, munkahelyet. Ha belegondolok, hogy egy héten 40+ órát, meg az oda-vissza közlekedést minimum a munkádra fordítod (szóval cirka az időd egyharmadát!), akkor totál kétségbeejtőnek tűnik olyan munkát végezni, ami értelmetlen, haszontalan, lélekölő stb. Alapvetően fontos, hogy ne csak a pénztárcád legyen egy kicsit vastagabb, hanem hogy ezen kívül valami más is legyen abban, amit csinálsz. Azokat a tényezőket, amik meghatározzák, hogy mitől lesz egy munka jó, általában te is, és a munkáltatód is tudja befolyásolni, együtt kell(ene) működni ennek érdekében.

A munka hasznossága. Itt nem feltétlenül gondolok bonyolult dolgokra, nem muszáj naponta szívátültetést végrehajtani: rengeteg borzasztó hasznos munka van. Azt is annak tartom, amikor valaki egy kávézóban finom kávét főz és kedves a vendégekkel, elviszi a szemetet a kukásautóval, vagy takarít valahol. Ezek nélkül is sokkal rosszabb lenne az életünk. Ha a választott hivatásod valamilyen általad fontosnak tartott ügyet segít elő, félig már nyert ügyed van. Ha egy számítógép előtt ülsz és valamilyen nagyobb szervezet kis fogaskereke vagy, akkor könnyű szem elől téveszteni, hogy mi is az értelme ennek az egésznek, de jobb esetben azért be lehet látni ezt is. Ebben már nagyon sokat tud segíteni egy jó vezető! Pláne úgy, hogy ha valamilyen feladatot elvégzel, akkor annak a végeredménye hasznosuljon, ne legyen fölösleges, s erről visszajelzést is kapj.

Érdekes/kihívásokkal teli munka. Nyilván nagyon ritka, hogy minden egyes feladatot élvezzünk, “favágás” a legtöbb helyen adódik, de ha soha nincs kihívás, fejlődés, izgalom, akkor abba bele lehet fásulni, főleg, ha az egyéb tényezők nem egyensúlyozzák ki a hiányát.

Azt csináljuk, amiben jók vagyunk! Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni – akkor leszünk igazán sikeresek, ha kiteljesedhetünk és kihasználhatjuk természetes tehetségünket. Ehhez el kell végeznünk az önismereti munkát, és lehetőleg a munkáltatónk tudtára kell adnunk, hogy mi az, amiben mindenképp számíthat ránk, mert azt szívesen csináljuk, ügyesek vagyunk benne. A munkáltató, ha okos, odafigyel és kihasználja az ilyesmit, felismeri alkalmazottai képességeit.

Vannak egyéb szempontok is, amelyek még befolyásolnak minket, de szerintem a három fenti tényezőnek van a legnagyobb súlya. A pénzt szándékosan nem soroltam ide. Persze, mindenki szeretne jó fizetést, de aki igazán élvezi, amit csinál, mert hasznos/érdekes/sikeres benne, azt nem lehet majd átcsábítani máshová csupán egy magasabb összeg segítségével.

Sok munkaerő-piaci felmérés keretében kérdeznek még rá a pénzen kívül olyan szempontokra, mint a cafeteria, a rugalmas munkaidő, az üdülések… Amellett, hogy ezek is fontosak némileg, egyáltalán nem hinném, hogy egy jó cafeteria csomag bárkit jelentősen befolyásolna. Ehelyett összeszedtem néhány más szempontot, amire baromira nem ártana odafigyelni vezetői szinten, vagy állásinterjún rákérdezni, amikor próbáljuk feltérképezni az adott munkahelyet.

  • Van-e lehetőség megbeszélni az egyes feladatokat, tapasztalatokat, projekteket, vagy mindent egyedül kell átgondolni? Másképpen: tölt-e a vezető minőségi időt velünk?
  • Kapunk-e visszajelzést munkánkról? Pozitív visszajelzést, dicséretet is kapunk-e, vagy csak a hibákat vágják a fejünkhöz?
  • Ha szükséges, van-e valaki, akitől kérhetünk segítséget?
  • Milyen a légkör? Egy jó csapat, a barátokká váló kollégák borzasztóan sokat érnek, ezt talán magyarázni sem kell. Senki nem akarja ideje negyedét olyan emberek között tölteni, akiket kicsit sem kedvel, a szeretett csapatért azonban hajlandóak vagyunk áldozatokat hozni.

Győző bácsi villanyszerelői karrierje során nem biztos, hogy mindezt végiggondolta (bár az tuti, hogy ő nagyon hasznos munkát végzett). Mi, Y-generációsok, sőt, lassan az utánunk munkaerő-piacra lépő Z-generáció azonban már máshogy gondolkozunk a munkavállalásról. Elsőre nyilván kevesen találjuk meg a tökéletes munkahelyet vagy pályát (ha létezik egyáltalán olyan). Van megmászandó létra. Nem szégyen kezdőnek lenni és egyszerűbb feladatokat is elvégezni. De hosszú távon nagyon fontos törekedni a fenti irányba! A világot is csak ez viheti előre.🙂

tumblr_m2zlnffahh1r2r0koo1_400

40 óra egy héten? Az sok!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Tamás munkahelyén effektíve közölték velük, hogy “helyben maradva nem lehet előrelépni”, vagyis aki több fizut, előrelépést vált, annak munkát is váltania kell, ha cégen belül is, de más osztályra kell átmennie.
    Ez azért valahol kicsit non sense, mert kéne hogy legyen ranglétra vagy valami, amit ha jól dolgozom megmászhatsz, de cégen belül relatív könnyű ugrálni (bár ugyanúgy interjúztatnak meg minden, de azért tudják hogy te ott vagy és tudják hogy jó munkaerő vagy), meg legalább kimondják és nem “titkolják”

    • Az kulcsszó itt szerintem, hogy kimondják és nem titkolják – sajnos sok munkáltató/vezető képtelen őszintének lenni az alkalmazottaival/beosztottaival, és inkább az ígérgetés vagy a megfélemlítés eszközeit választja, amivel hosszú távon maga alatt vágja a fát…
      Az végülis nem feltétlenül baj, ha egy idő után átmész cégen belül máshova, legalább jobban átlátod az egészet. Japánban egy csomó vállalatnál ezt csinálják, ott hosszabb időre el is köteleződnek a munkavállalók egy-egy cég mellett.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s