static1.squarespace.com

Gyógyíthatatlan mehetnék 2. rész

Mielőtt belevágnék annak a leírásába, hogy milyen, még általam nem látott helyekre szeretnék mindenképpen elmenni, ha valaha újra eljutok Pakisztánba (és Indiába), egy kis kitérőt kell tennem – muszáj magyarázkodni.😀
A Pakisztánban eltöltött bő két hónapom alatt a munkám is az volt, hogy cikkeket írjak az élményeimről, ezért a tajvani időszakkal ellentétben, amíg Lahore-ban voltam, a saját blogomra már viszonylag kevés kreatív energia maradt: konkrétan amíg kinn voltam, csak három blogposzt született. (Azt az egyet, amit odafelé, az isztambuli repülőtéren írtam, nem számolom bele.😀 ) Bár később próbálkoztam azzal, hogy néhány, az AIESEC-Ufone együttműködésből született projekt keretében írt cikkemet magyarra fordítottam és feltettem ide, a végeredménnyel sajnos nem voltam megelégedve, és azóta már magánjellegűvé tettem ezeket. Ennek több oka volt, de a legfőbb közülük az, hogy rájöttem, a cikkek ezen a blogon nem állják meg a helyüket, mert más közönségnek és más céllal készültek, mint ahogy én itt írni szoktam. És hát valljuk be, volt rajtuk egy vékony réteg cukormáz – tényleg nem sok, de azért egy kicsire szükség volt, hogy a pakisztániak örüljenek. Illetve egy alkalommal az is előfordult, hogy valamilyen történetet nem mesélhettem el teljesen őszintén, mert az tényleg rossz fényt vetett volna az országra. Itt persze ezt nyugodt szívvel leírnám, és a többi dolgot is, cenzúrázatlanul. Ezek miatt a mai napig van bennem egy kisebb hiányérzet, van egy csomó el nem mesélt történetem ebből az időszakból. Bár az angol nyelvű írások a mai napig elérhetőek, többet is ki lehetett volna hozni az egészből. Ezért most kicsit vicces nekem, hogy arról írok, amit nem láttam Pakisztánból, holott még arról sem írtam normálisan, amit láttam. De sebaj – nem hiszem, hogy ez bármit levon a dolog értékéből, csak muszáj volt a helyére tennem az ügyet. Rend a lelke mindennek!🙂

Mohenjo-daro

Az ősi indus-völgyi civilizációról, ami egy időben virágzott az ókori Egyiptommal, Mezopotámiával és Krétával, mindenki tanul már az általános iskolában is. Mohenjo-daro volt a legnagyobb településük. Amikor annak idején már tudtam, hogy Pakisztánba készülök, borzasztóan felvillanyozott a gondolat, hogy esetleg ide is eljuthatok, sőt, még ígéretet is kaptam rá, hogy megpróbáljuk. Azonban Pakisztánról tudni kell, hogy nem éppen csöppnyi ország: Lahore-ból, ahol laktam, Larkanába, ahol Mohenjo-daro található, „mindössze” 850km az út. Szóval ez a kiruccanás nem jött össze. Némileg kárpótol, hogy Lahore múzeumában volt azért ehhez kapcsolódó kiállítás, de inshallah, egyszer el kell jutni a valós helyszínre is. Annál is inkább, mert azóta elolvastam Jared Diamond Összeomlás című könyvét, ami az egykor virágzó civilizációk bukásának okairól szól, illetve arról, hogy más civilizációk hogyan kerülték azt el. Rengeteget tanulhatunk belőle a mai világunkra nézve, hiszen a mostani nyugati civilizáció is igencsak a határait feszegeti. Egy szó mint száz, a letűnt civilizációk és kultúrák helyszínei, köztük Mohenjo-daro is, számomra előkelő pozíciót foglalnak el a meglátogatandó helyek listáján.

mohenjodaro-ruins

Karachi

Az Arab-tenger partján található metropolisz Pakisztán és a muszlim világ legnagyobb városa, Pakisztán korábbi fővárosa, legfontosabb kikötője. Népessége eléri a 24 millió főt, és a fények városának becézik, mert Karachi bizony sosem alszik. A LUMS (egyetem Lahore-ban) diákok között is természetesen sokan voltak olyanok, akiknek Karachi az otthonuk, úgyhogy sokat hallottam tőlük szeretett városukról, meg persze elkerülhetetlenül mindig összehasonlítgatják Lahore-ral és Islamabaddal is. Azt hiszem, Karachit muszáj látni ahhoz, hogy az ember egy kicsit is azt merje mondani, ismeri Pakisztánt – én a két hónap végére úgy éreztem, hogy még csak a felszínt karcoltam. A Lahore-Karachi távolság 1300km, ezen a távon leginkább már repülni érdemes országon belül is, bár természetesen van vonatjárat. Persze nagyon szeretném megnézni a tengerpartját, az országalapító Jinnah sírját és a többi nevezetességet, de az is tuti, hogy bezabálnék egy csomó karahi-t, kebabot és biryani-t (a lista nem teljes😀 ), mert túlságosan sokszor hallottam, hogy Karachiban milyen olcsón milyen finomat lehet enni.

7943869800_3e7f1a8eba_b

Hunza-völgy

A Pakisztán északi részén, a Gilgit-Baltisztán régióban fekvő völgybe nem csak azért lenne fantasztikus eljutni, mert csodálatosan szép vidék, hanem azért is, mert az itt élő Hunza nép etnikailag nagyon izgalmas. Bár genetikailag nem teljesen bizonyított, de a legenda szerint ők Nagy Sándor hadseregének leszármazottai. Ők is muszlimok, viszont a nyelvük egyedi, nem áll rokonságban más nyelvekkel. A bőrük, sőt néha még a szemük színe is világos, teljesen eltér a többi pakisztániétól. Mindenkitől azt hallottam, hogy nagyon kedves és vendégszerető nép. Még manapság is sok turista keresi fel őket, bár az afgán határ relatív közelsége és az ehhez kapcsolódó konfliktusok sokak kedvét elvették az idelátogatástól. Az enyémet persze nem, a Hunza-völgy is bakancslistás.

hunza-valley-girls

Túra a Karakoram hegyei között

Az előbb említett Hunza-völgy is a Karakoram-hegylánc területén van, de a túrát külön pontba szedtem, mert itt nem a dolog kulturális aspektusát akarom hangsúlyozni, hanem a természetit. Ahogy írtam, tényleg lélegzetelállító a táj. A Karakoramban található a világ második legmagasabb hegycsúcsa, a K2, valamint rengeteg gleccser, melyeknek nagy része nem is olvad. A LUMS diákjai minden évben szerveznek túrákat a területre, de én sajnos nem tudtam elmenni, mert mire az azévi kezdődött, nekem lejárt volna a vízumom, nem maradhattam. A képek viszont, amiket a túrákról mutattak, örökre az agyamba vésődtek. Remélem, egyszer a saját szememmel is megláthatom.

fairy-meadows

Taj Mahal, Agra

Elég fájó pont az életemben, hogy nem voltam a Taj Mahalban, és tulajdonképpen abszolút az első számú a kimaradt látnivalók között. Pakisztán után még tíz napot töltöttem Indiában, Prashantnál és családjánál. Prashant Tajvan óta nagyon jó barátom, együtt tanítottunk angolt a gyerkőcöknek, meg mindenféle egyéb kalandba is keveredtünk. Ők Új-Delhiben laknak, ami 210km-re van Agrától. Totálisan jó fej volt velem a srác, mert felajánlotta, hogy autóval elmehetünk a Taj-hoz, majd ő vezet. Tegyük hozzá, hogy mindez június elején, rekkenő hőségben történt. Majdnem 4 órát autókáztunk a házuktól Agráig, az akkor már elkészült, ám még át nem adott Yamuna Highwayen. Felengedtek rá, mert Prashant édesapja rendőr, és kihasználtuk az autóján lévő rendőri jelzést. Persze kellett azért magyarázkodni egy sort, de a végén kaptunk egy nagy mosolyt, és utunkra bocsátottak. Már a Taj Mahalhoz tartozó hatalmas parkolóhoz közeledtünk, mikor egy ott dolgozó megállította az autónkat, és közölte velünk, hogy nem mehetünk tovább. Péntek van, a Taj zárva, a mellette lévő két mecset ilyenkor a muszlimoké…
Nem eltitkolt dolog a pénteki zárvatartás, csak szimplán egyikünknek sem jutott eszébe, nem gondoltunk bele – se abba, hogy mikor van zárva, se abba, hogy milyen nap van. Az időm rövidsége miatt máskor már nem tudtunk visszamenni, szóval azért ez elég nagy pofon volt.:/ A Yamuna folyó túlpartjáról azért lőttünk pár képet…

DSCN5910

Csak egy karnyújtásnyira volt…

IMAG0001

Hazahoztam!🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s