quill-and-ink

Rebooting…

Hosszú-hosszú idő telt el, mióta utoljára írtam ide bármit is, de újfent rájöttem, hogy nem tudok én írás nélkül élni. Öt és fél éve indítottam ezt a blogot, ebből az időből nagyjából három és fél évig voltam igazán aktív; mostantól reményeim és szándékaim szerint ismét az aktív periódus hosszát szeretném növelni. Témákat tekintve azt hiszem, hogy hasonló lesz a blog, mint korábban volt: szerencsére nem lettem teljesen más ember, azonban – ez már elkerülhetetlen – egy kicsivel idősebb lettem, úgyhogy majd meglátjuk, hogy az élettapasztalatok milyen formában “manifesztálódnak”. Ez engem is nagyon izgat.🙂

Azt tudni kell, hogy én imádtam ezt a blogot, és szerintem rengeteget fejlődtem általa annak idején íráskészség, meg önismeretet és önkifejezés terén is, ezért kifejezetten szomorúnak tartom, hogy elhanyagoltam. Azt nem mondom, hogy káros az egészségemre, ha nem írok, de azt mindenképpen, hogy ha írok, az viszont egészséges. A festő fessen, a táncos táncoljon, az író meg írjon!

Ez most nagyképűen hangozhat, legalábbis attól függően, hogy kiben milyen definíció jön elő az “író” szó olvasatakor, de hadd magyarázzam meg a bizonyítványomat. Ugorjunk vissza öt évet, a Tépelődés című korai bejegyzésig, amin ma inkább már mosolygok, de tudom, hogy ez egy fontos személyes mérföldkő volt. Akkoriban, a blogolás folyamata során, meg a nagyon kedves hozzászólások segítségével értettem meg, hogy ha valakinek belső késztetése van, akkor nem nagyképűség kiírnia magából, ami odabenn motoszkál, hanem igenis nagyszerű és fontos dolog, és ennek a fontossága nem azon múlik, hogy hány ember tartja érdekesnek, amit papírra/képernyőre vetettél. (Ha az ember nem csak a privát naplójának vagy a fióknak ír, akkor persze több-kevesebb külső elvárás is megjelenik. Ezeknek az ember igyekezhet valamelyest megfelelni, vagy bizonyos esetekben a külső és belső elvárás akár meg is egyezhet.) Mindenesetre a legjobb művek biztosan azok, amit az alkotó őszinte lelkesedéssel ír, amibe belerejt valamit önmagából, amit csak ő adhat a világnak.

Bennem általában sok minden motoszkál, és a blogposztok nélkül eltelt időszakban is így volt ez – tartozom egy bocsánatkéréssel önmagamnak, vagy mondhatjuk, hogy a múzsámnak, hogy nem működtem együtt vele. Sok ötlet, bár világított egy ideig, aztán szép lassan elhalványult és sosem öltött éteri testet blogposzt formájában.

Ahogy egy jó barátomnak ecseteltem, írás közben valahogy úgy érzem, otthon vagyok. Most is. Ugyanakkor izgalmas is a terep, még sok felfedeznivaló van, de megvannak az eszközeim, hogy navigáljak.
Kapásból az első (újra) felfedezendő dolog a WordPress felülete, mert szembesültem vele, hogy sok minden megváltozott rajta 2014 eleje óta.😀 Jó hír viszont, hogy abszolút előnyösek a változások, nagyon tetszik minden. Szóval ez sem gátolhat meg, és egy szó mint száz, itt vagyok ismét!🙂

Rebooting…” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s