Szívás – a vámpírok velünk élnek

A mai Google Doodle az ír Bram Stoker előtt tiszteleg, aki 165 éve született. Egyébként is terveztem már, hogy írok egy posztot vámpírügyben, de ezt jelnek értelmeztem, hogy itt az ideje.🙂 Kíváncsi lennék, mit gondolna Stoker, ha látná, hogy 115 évvel Dracula című regénye megjelenése után hol tart, hová fejlődött a vámpír, mint természetfeletti lény értelmezése és megítélése.

Lugosi Béla Drakula grófként

A könyvből – amit egyébként szerintem érdemes elolvasni, persze régimódi, de szórakoztató, olvasmányos regény, meg a maga kategóriájában alapmű – megjelenése után 34 évvel filmet csináltak. Az 1931-es mozi Lugosi Bélával a főszerepben mai szemmel inkább vicces, mint ijesztő, de egyáltalán nem unalmas egyébként. Mindenképpen érdemes megnézni, hogy milyen volt Drakula a műfaj születésekor, egy mindössze bő egy órás filmről van szó. Az elején még egy kis magyar beszédet is hallhatunk, de később is szórakoztató Lugosi akcentusa. A sztori némileg eltér ugyan a könyvtől, de itt még nyoma sincs mindenféle morális komplikációnak: a vámpír szeduktív, vérszívó lény, akit el kell pusztítani.

Most időben ugrunk néhány évtizedet, mert bevallom, a ’90-es évek előtti vámpír irodalmat és filmográfiát nemigen ismerem. Ha valaki igen, meséljen róla, világosítson fel, érdekel.🙂
Az 1990-es évek óta azonban mindenképpen folyamatosan népszerű a vámpírtéma. Ott van az Interjú a vámpírral 1994-ből, főszerepben Tom Cruise-zal és Brad Pitt-tel. Ezt bizony újra kéne néznem, bár azt tudom, hogy annak idején nagyon tetszett. A vámpír persze itt már messze nem olyan egysíkú lény, nem véletlen, hogy a filmet nem csak a horror, hanem a romance kategóriába is besorolták.🙂

Aztán megjelentek az első vámpíros sorozatok, amiket én speciel nem néztem, de tudom, hogy nagyon népszerű volt a Buffy the Vampire Slayer és az Angel is, ahol a címszereplő szegény vámpírt lélekkel átkozták meg.
A 2000-es évek egyik szexi trilógiája az Underworld, ahol vámpírok és vérfarkasok harcolnak egymással régóta, meg persze szerelembe is esnek, ahogy kell. Bill Nighy-t megleshetjük ősvámpír szerepben.

És akkor el is érkeztünk napjainkhoz, amikorra a vámpírok a mainstream popkultúra részévé váltak. Némelyik továbbra sem mehet ki a napfénybe, mások mágikus gyűrűvel oldják meg a dolgot, megint mások, mint tudjuk, csillognak ugye. Egyvalami azonban közös: komoly lelki tusát vívnak érzelmes emberi oldaluk és vérszívó ösztöneik között vergődve. Ahogyan maguk a könyvek/filmek/sorozatok is a nyálas és a vagány határmezsgyéjén egyensúlyoznak valahol, némelyek inkább az egyik, mások inkább a másik irányba hajolva el jobban.

Hasonlít Count Draculára, igaz?:)

Igen magas a nyálfaktora a Twilight kvadrológiának, következésképpen ez a legnépszerűbb. Volt szerencsém angolul elolvasni mind a négy részt, bevallom, lányként szórakoztató volt, egy hónap alatt le is daráltam őket, sokat nem kellett gondolkozni a sztorin. Kíváncsi lennék azért, mi az arány az olvasók körében a heteroszexuális beállítottságú fiúk és a lányok között. (Nincs semmi bajom a homoszexuálisokkal, tényleg csak az arányra lennék kíváncsi. :)) A könyvekből készült filmek utolsó részét éppen mostanában mutatják be. A szórakoztatással nincs is baj, azonban sajnos vannak egyéb, súlyos problémák a Twilight sorozattal a női-férfi szerepeket illetően, ezeket az alábbi két videó jól elmagyarázza:


A vagányhoz egy fokkal közelebb lépő, ám még mindig viszonylag magas nyálfaktorral rendelkező sorozat a The Vampire Diaries. Az immár negyedik évadában járó, szintén könyvön alapuló sorozat, akárcsak a Twilight, a tinédzserek világában játszódik, és kellően meg van pakolva eye candy kategóriás színészekkel női és férfi vonalon is. Nincs hiány vérfarkasból, boszorkányból, vámpírvadászokból, fajok közti szerelemből sem, minden megvan benne, ami mostanában úgy látszik, kötelező egy ilyen sorozatba (pusztán a vámpír nem elég). Szintén szórakoztató, és a nemi szerepek terén mindenképpen jobb a Twilightnál: habár a főszereplő Elenát mindenki védeni igyekszik, a leányzó rendelkezik azért saját akarattal, és a többi csajszi sem az a típus benne, aki hagyná magát.

A végére hagytam a személyes kedvencemet, ami pedig nem más, mint az immár öt évadot megért True Blood. Boszik és vérfarkasok check, eye candy nők és férfiak check, azonban a vagányságfaktor itt bőven túltesz a nyálon (utóbbi tényleg minimális van benne). Az alapsztori szerint előállították a szintetikus vért, így a vámpíroknak már nem muszáj az emberek vérét szívniuk, bár azt nyilván sokkal jobban szeretik. Elhagyjuk a középiskolát is, az (emberi) szereplők inkább a húszas éveikben járnak. A képi világ szintén sokkal erősebb, nem spórolták ki a dolgokat a gyengébb idegzetűek kedvéért. Angolul érdemes nézni a déli akcentus miatt (is). Imádom!!!

Nem tudom, Bram Stoker melyik filmen, könyvön vagy sorozaton döbbenne meg a legjobban, mindenesetre köszönjük szépen, hogy megalapozta a vámpírt a horrorműfajban. Nélkülük szívás lenne…vagy épp nem.

Szívás – a vámpírok velünk élnek” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Óóh, témánál vagyunk🙂
    Vámpír = kedvenc. Én anno az Anita Blake könyvsorozattal (Laurell K. Hamiltontól) estem szerelembe, kb. 16 évesen (az első 5 rész még félelmetesnek volt nevezhető, a vége felé meg szerintem bekattanhatott a nő a szexhiánytól, mert erős hardcore-elemeket tartalmaznak a kötetek néhol🙂
    Ez pedig hozta magával a többit.
    Legelőször Stephen King Borzalmak városát, atyám, azóta is a kedvenc King-regényem🙂
    Majd pedig Anne Rice vámpíros/történelmi sorozatát (aminek egyik darabja az Interjú a vámpírral, amiből a Brad Pitt-féle film született, valamint a Kárhozottak Királynője, a szintén “eye candy” Stuart Townsenddel :P), aztán a Stoker-féle Drakula könyvben, majd a Keanu Reeves-es film, a Dracula 2000 c. film, a Buffy és az Angel is nagy kedvencem volt tiniként, és a többi, és a többi🙂
    (Ja még megemlíteném Szergej Lukjanyenko Őrség tetralógiáját, mert bár elvétve, nem hangsúlyosan, de abban is szerepelnek vámpírok😛, valamint J. R. Ward regényeit, amik inkább a soft porn kategóriában utaznak, mégis alapvetően vámpírokról szól)

    Még az Alkonyatok is tetszettek, persze más megközelítésből, mint az előbbiek, a True blood is fain, de bevallom, amikor mostanában bemegyek egy könyvesboltba, elkap valamiféle rossz érzés, egy káosz-beszippantás közeli állapot, annyi “tinivámpírkönyv” les a polcokról, mind majd’ egyforma borítóval, hovatovább, sztorival. Az már uncsi, azt se tudom, hova kapjam a fejem.
    Az viszont biztos, a régi klasszikusokat nem übereli egyik futószalagról a szánkba tolt sztori sem.
    Aki igazi tökös vámpírsztorikat szeretne nézi/olvasni, az ne az Alkonyat nyálfaktorát meglovagló förtelmeket olvassa, hanem a fent említetteket.
    Szerintem🙂

  2. Az Interjú a vámpírral hatása biztosan nem csak a 90-es évektől van jelen, legalábbis ha figyelembe vesszük, hogy a könyv először a hetvenes években jelent meg, a folytatása úgy tíz évvel később, és az ő könyveiben már fontos elem a vámpír életmóddal kapcsolatos bűntudat.
    Ha az ember a klasszikusokat kedveli és keresi a témában, akkor nagyon-nagyon jó még a Lázálom, George R. R. Martin könyve. Komor, kissé misztikus, a vámpírok olyanok, amilyennek lenniük kell, és szó van benne arról, mivel lehetne kiváltani a vért, ez persze nem minden vámpírnak tetszik… lehet, hogy mostanában újra is olvasom.
    Csak azt akartam ezzel mondani, hogy nincs új a nap alatt🙂
    Egyébként szerintem baromi érdekes, hogy merre tart a vámpír irodalom és érdeklődés. Nem mondom, hogy üdvözlöm a dolgot, de régebben is születtek elvadult vagy béna sztorik a témában, mint ahogy most is jönnek ki jó és izgalmas olvasmányok a sok nyál közepette. Nem vagyok benne biztos, hogy a Stoker-féle alapmű összehasonlítható az Alkonyattal és társaival, én úgy gondolom, hogy az utóbbiak az azonos téma ellenére is teljesen más kategóriába tartoznak. Könnyed, romantikus ifjúsági regények, amiknek éppenséggel vámpírok a főszereplői. Rettenetesen érdekel, hogy a jövőben mit tesznek ezek hozzá a témához, már ha egyáltalán…
    Na meg azt is érdemes figyelni, hogy a filmekben milyenek a vámpírok, hiszen nem mindig emberszerűek, vagy totál megváltozik a fejük, és hasonlók. Melyik sztori mennyire és hogyan állítja be őket szörnyetegnek.

    Elnézést a sok okoskodásért, kijött🙂 klassz cikk volt, a True Blood-hoz meghoztad a kedvem most🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s