Lézeres szemműtét – 15 év rövidlátás után 15 perc csoda

Nem tudom, mennyire meglepő, de a mai napig messze a legnépszerűbb poszt a blogomon a bölcsességfog műtéteimről szóló. Úgyhogy gondoltam megírom a lézeres szemműtétem történetét is, biztos lesz néhány olyan ember, akit érint.

Nos, kezdeném azzal, hogy ötödikes koromban lettem szemüveges, de valószínűleg már előbb is kaphattam volna, mert emlékeim szerint akkor kapásból -2 dioptriás lencséket kezdtem el hordani. Ez aztán az évek során fokozatosan egyre romlott. Tizenegyedikes koromban váltottam kontaktlencsére, ami akkor fantasztikusan jó élmény volt, hiszen sokkal kényelmesebb, nem párásodik be, nem törik el, nem esik le, megszűnik a holttér és nem mellesleg még az arcomon sincs semmi zavaró keret. Viszont az elmúlt hét évben összeadni sem merem, hogy mennyi pénzt költöttem el kontaktlencsére (hiszen azt havonta cserélni kell) és fertőtlenítő-tároló folyadékra (egy nagy flakon kb. három hónapig elég). Ráadásul nekem extra drága kontaktlencsém volt, mert sajnos egy idő után cilinderes lencsére volt szükségem az asztigmia miatt. A legtöbbször internetről rendeltem, mert úgy több ezer forinttal olcsóbb, de még így is háromhavonta minimum 15 ezer forint körüli összeg ment el erre. Az utóbbi néhány évben a jobb szememen -5,5, a bal szememen -7 dioptriás kontaktlencsét hordtam, de valójában, mint kiderült, a látásom ennél rosszabb volt, csak így már jól el lehetett lenni. A szemműtét előtti alkalmassági vizsgálaton a bal szememet -9-esre, a jobbat -6,75-ösre mérték be.

Ennyi információval együtt azt hiszem már elég világos, hogy miért is szerettem volna annyira a lézeres látásjavítást: körülbelül mintaalanya voltam annak, akinek az ilyesmit ajánlják. Elegem volt az egész macerából, mindig matatni a szememmel, nyűg a strandon, az uszodában, és elsősorban az óriási pénzösszegek. Na persze a lézeres műtét sem olcsó mulatság, de pár év alatt sokszorosan megtérül. Még csak nem is féltem tőle, egyszerűen csak borzasztóan vártam.

Sikerült egy akciós kupont venni a Bónusz Brigádnál a Budai Szemészeti Központba, így a két szemem OptiLASIK típusú műtése 396 ezer forint helyett “csak” 278 ezer forintba került. Azért nagyon nem mindegy.

Maga a műtét október 4-én volt. Kaptam egy csomó érzéstelenítő szemcseppet, műtőssapkát és papucsot, aztán már mehettem is. Számomra megdöbbentő volt, hogy szinte futószalagon megy a dolog: egyik ember a másik után ment be és jött ki a műtőből, legalább négyen vagy öten ültünk ott műtétre várva. Az egész procedúra az ajtón való belépéstől a kilépésig nem több 15 percnél – ennyi időbe tellett nekik, hogy 15 év szemüveggel és kontaktlencsével való vacakolás után korrigálják a szemem hibáját. Ez valahol még mindig felfoghatatlan számomra.

Mindenkinek úgy mesélem, hogy olyan volt, mint egy sci-fi filmben. Csak befekszik az ember, vadidegenek keze alá, és hagyja, hogy a lézer átalakítsa a szaruhártyáját. Fájdalmat egyáltalán nem éreztem, bár az nem kellemes érzés, amikor “kipeckelik” az ember szemhéját. Végig lámpák világítottak a szemembe, és egy zöld fénypontot kellett néznem. Ez segít abban, hogy viszonylag mozdulatlan maradjon a szem, a minimális elmozdulásokat a lézer képes követni. A szememmel nem éreztem a lézersugarat, viszont az orrommal igen, mivel az “elégetett” résznek furcsa szaga volt. A műtét végén egy-egy védő kontaktlencsét helyeztek a szemeimre (ezt másnap távolították el). A műtőasztalról felkelve azonnal sokkal jobban láttam, mint azelőtt szemüveg nélkül, bár még kissé homályos volt a kép, talán ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy filmben emlékeket idéznek fel. De bő egy órával a műtét után a saját lábamon, segítség nélkül mentem haza (persze anya velem jött, de egyedül sem okozott volna gondot). Írtak fel kétféle szemcseppet (Tobrex és Flucon), ezeket egy ill. három héten át használnom kellett, meg az első éjszakára kaptam két műanyag, lyukacsos fél “tojást”, amiket fel kellett ragasztanom a szememre, hogy nehogy véletlenül belenyúljak. Tanácsolták a napszemüveget, meg hogy egy hétig ne végezzek komolyabb fizikai munkát (kocogás, biciklizés oké volt), de egyébként már hétfőn dolgozni mentem a csütörtöki műtét után. Fájdalom, kellemetlenség később sem volt, sőt, már a műtét estéjére sem tiltották meg, hogy mondjuk megnézzem az e-mailjeimet vagy egy picit tévézzek. Nem kellett sötétben sem lennem, vagy ilyesmi, csak pl. sminkelni nem volt szabad egy bő héten át. Az elején mondjuk fáradékonyabb volt a szemem a megszokottnál, de ez fokozatosan elmúlt.

Két kontrollon voltam azóta, azt mondták, minden rendben van, de majd még egyszer mennem kell. És a látásom? Nos, azt kell mondjam, a jobb szememmel gyönyörűen, élesen látok. A bal szemem egyelőre nem lett tökéletes, csak sokkal jobb, mint volt. De mindkét szememnél azt tapasztaltam, hogy fokozatosan javult a dolog. Bő egy héttel a műtét után a jobb szemem már szuper volt, a bal még azóta is javulgat, de -9 dioptriánál sokkal hosszabb a gyógyulási idő. Garanciát arra vállaltak egyébként, hogy -0,5-re hozzák le. Egyelőre a bal még biztos nem éri el ezt a szintet, de még adok neki időt, mielőtt reklamálnék. Különben sokkal-sokkal jobban látok, mint korábban kontaktlencsével, és ha a bal nem javul tovább, már akkor is bőven és vidáman elvagyok így, hiszen a két szem kisegíti egymást – de meglátjuk.

Mindenesetre csodálatos érzés, és még mindig minden reggel meglepődöm, hogy jaaa, nem kell feltennem a szemüveget, esténként pedig fölöslegesen jelez az agyam, hogy vedd ki a kontaktlencséd.

Ha bármi kérdésetek van, igyekszem válaszolni, valamint a bal szememet illetően majd jelentkezem update-tel. Ajánlom a szemészeti központ honlapját is, elég jó és részletes. Ha pedig szintén átestél ilyen műtéten, akkor a te tapasztalataidra is tök kíváncsi vagyok!🙂

Lézeres szemműtét – 15 év rövidlátás után 15 perc csoda” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Uram atyám, az a -9 kicsit szíven ütött, bár nekem sem kevés a magam -6 és -6,6 dioptriájával.
    Én őszinte leszek, imádok szemüveget hordani – lehet, hogy ehhez hozzájárult, hogy én viszont kicsi koromtól kezdve az vagyok, így volt időm megszokni -, és kicsit óckodom a lézeres műtéttől. Nem tudom megmagyarázni, hogy mitől, mert nem a fájdalomtól vagy a rossz “szagtól”, hanem talán attól, hogy utána nem érezném, hogy szemüveg nélkül én én vagyok. Persze, kamulencséset is lehet csináltatni, de akkor már minek? Az ugyanolyan nyűg és felesleges, és nem ugyanaz.
    Mellesleg az is kicsit kételyt ébreszt bennem, hogy hiába vállalnak garit, mi van, ha pont én vagyok az a kivétel, aki erősíti a szabályt és visszaromlik a szemem? Ugyanott vagyok, nem mellesleg kidobva az ablakon olyan összegeket, amik máshol is simán elfértek volna (nem mellesleg kicsit drágállom ezt a beavatkozást, és végképp nem értem, miért nincs rá támogatás, hiszen az ember szeme világa az egyik, ami mindenféle életkörülményhez vagy munkafeltételhez szükséges.. de ez nem ide tartozik, bocs). Páromnak is volt műtétje, nyárhoz egy éve, és neki sem lett tökéletes a bal szeme, zavarja is rendesen. én tuti nem tudnék úgy továbbélni, hogy ez zavar nap, mint nap.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s