Fejlődés és önkifejezés

2010 novemberéből jutott eszembe egy bejegyzés – akkoriban még kezdő blogoló voltam, és azzal a problémával küzdöttem, hogy egyáltalán minek írok blogot, kit érdekel az, amit firkálok. Akkor szerencsémre nagyon kedves online és IRL ismerősöktől kaptam megnyugtató, biztató válaszokat, amik kisegítettek. A lelkesedés azóta is töretlen, és már bőven 100 fölött jár a bejegyzések száma, sőt, egy csomó nagyon jó érzés kötődik a bloghoz, kellemes élmények, meglepetések, visszajelzések, amik az idők során értek. (Arról nem beszélve, hogy még ha többnyire nem is naplószerűen van megörökítve itt az életem, hiszen ez sosem volt cél, mégis reflexiók a posztok az életem egyes szakaszaira, hiszen mégiscsak arról írtam, ami akkoriban érdekelt, foglalkoztatott, olvastam, rábukkantam stb.)

Az önkifejezésre, alkotásra nagy szükség van, hiszen egyrészt ezáltal kerülnek helyre az emberben a dolgok, másrészt meg rengeteget fejlődik is általa. Ha valamihez kedvet, késztetést érzel, soha ne tartson vissza az, hogy “dehát nem vagyok jó benne”. Ha nem próbálod meg, nem kezded el, soha nem is leszel az. Az eredmények nagy részét úgysem tehetséggel, hanem szorgalommal éri el az ember. Nem mersz írni, mert nem vagy író, költő? Nem akarsz barkácsolni, mert nem vagy képzőművész? Főzni is szoktál, pedig nem vagy mesterszakács, nem? (Tisztelet a kivételnek persze. :P) Ha van rá igényed, mint az ételre, akkor egyáltalán ne tartson vissza, hogy nem vagy benne profi. Csak fejlődhetsz tőle, a hibáinkból tanulunk, és egyre jobbak és jobbak leszünk. Egyáltalán nem azt mondom, hogy most vérprofi vagyok, de szerintem ez a blog is sokkal bénább volt az elején.

Hozzáteszem, ha megpróbálsz valamit, és aztán az derül ki, hogy tök béna vagy benne és semmi nem sikerül, még az is sokkal jobb, mintha soha nem próbáltad volna meg. Az is egy élmény, egy tapasztalat, egy új ismeret.

Ez a “projekt” – ha szabad nagyképűen így nevezni – amibe belevágtam, miszerint novemberben minden nap megírok ide egy posztot, szintén kihívás, de már most, öt nap után is érzem, hogy mennyire hatásos, ha az ember kicsit noszogatja, kényszeríti magát. Felpörgött az agyam, és lett egy csomó ötletem amiről írhatok, ráadásul könnyebben, gyorsabban megy az írás is. És nagyon jól érzem magam tőle, olyan, mintha megnyitottak volna egy csapot, és végre kijöhetnek és formát ölthetnek a gondolataim, nem szállnak vagy halványulnak el. További lelkesedést már csak a kommentek megindulása adna, de tudom, hogy jó sokáig nem voltam itt, gondolom elveszítettem az olvasóközönségem egy tetemes részét. Hát ez van, de ez most már nem fog visszatartani. Az mindenesetre továbbra is nagyon fontos cél, hogy érdekes próbáljak maradni, ahogy mondtam, ez nem klasszikus értelemben vett napló.

Az alkotás témájához visszatérve, eddig tényleg soha nem bántam meg, ha kipróbáltam valami olyasmit, amit addig nem. Például tavaly karácsonykor fonalból, ragasztóból és csillámporból csináltam hógömb-dekorációt, meg készült gombokkal díszített mini karácsonyfa is. Az elmúlt 3 évben YouTube-ról valamennyire megtanultam sminkelni, és idén Halloweenkor hihetetlen örömöt okozott nem csak a saját, hanem a barátaim arcának kifestése is. Sőt, még jelmezt is gyártottam.😀 Meg volt még néhány egyéb apró próbálkozás, a főzni tanulás mellett, és tényleg mind-mind boldogságot okozott. Tulajdonképpen kedvem lenne festegetni is, ha ronda lesz, az nem fáj senkinek, mivel nem lesz múzeumban kiállítva.🙂

Ti min vezetitek le a kreatív energiáitokat?

Fejlődés és önkifejezés” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Kreatív energia – ez tetszetős kifejezés🙂
    Én kifejezetten csapongó vagyok e téren, néha elkap a fotózási mánia (ami többnyire csak esztelen kattintgatás :P), vagy éppen albumot gyártok (digitális scrapbook), vagy ehhez vadászom a neten a különböző ingyenes készleteket – már maga a kutatás és a letöltés (=birtoklás) nagy örömmel és felszabadulással tölt el. Máskor csak ingereket és inspirációkat “gyűjtök” a netről, ami kimerül a Facebookon való like-olásokban és megosztásokban.
    Rengeteg ötletfoszlányom van, hogy milyen kreatív dolgokkal foglalkozhatnék, de egyelőre a megvalósításban kicsit el vagyok maradva🙂

    • Júj tényleg, a fotóalbum is tök jó dolog! Én kézzel fogható változatot gyártottam a tajvani, pakisztáni, indiai képeimből, azt is nagyon élveztem.🙂
      A blogoláshoz nem akarsz visszatérni még?😛 Akár csak fotókkal…

      • Az a baj, hogy a Facebookra való posztolás és képmegosztás lehetősége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a blogvezetés számomra kicsit veszítsen a bájából.
        Szeretnék visszatérni hozzá, de ihletet, inspirációt és energiát kell hozzá gyűjtenem..

  2. Hehe, komoly a kérdés?😀 Drótozom😛
    Ha meg nincs nálam drót meg fogó, akkor a jegyzetek szélén tervet rajzolok.

    De igazándiból szívesen zsugorkáznék is.🙂
    Meg most vettem huzalt és stoppert is, ugyancsak ékszernek.🙂

    Fotóalbumon én is régóta álmodozom. Nem ilyen igazán művésziesen, de nem szeretem hogy csak gépen vannak fotóim már évek óta. Kéne ilyen hatalmas fotókönyveket gyártani 1-2-3 évente legalább.🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s