Globalizáció és egyetemesség a kultúrák terén (vagy mégsem?)

Ma, amikor a kommunikáció a világ bármely táján élő emberekkel még sosem volt könnyebb (mármint nyilván úgy értem, hogy a lehetőség adott), az utazás is sokkal szabadabb és gyorsabb, mint eddig bármikor, valamint a gazdasági kapcsolatok sem voltak még ennyire összetettek, szerintem nagyon izgalmas kérdés, hogy az emberek és társadalmak közötti kapcsolatok terén mit hoz mindez magával. Ez persze egy változóban lévő dolog, és nem lehet rá egyértelmű választ adni, de gondolkozni, beszélni nagyon fontos róla.

Ennek a bejegyzésnek a megírásakor három dologból merítek: a szociológiai ismereteimből, a személyes tapasztalataimból és a már korábban is emlegetett, méltán híres és fantasztikus könyvből, a Huntington által írt Civilizációk összecsapásából. Kevés könyv gyakorolt rám akkora hatást, mint ez utóbbi, és mindenkinek nagyon tudom ajánlani, aki még nem olvasta és érdeklődik a téma iránt.

A címhez visszatérve tehát: egyetemes emberi kultúra, a kultúra szó előző posztban definiált értelmében (~értékek, normák, szokások) nem létezik. Ezt sajnos kénytelenek vagyunk belátni, nem lehet meghatározni olyan általános kulturális elemeket, amelyek a világ minden társadalmában élő bármelyik emberre illenének, vagy elfogadná őket. Lehet ugyanakkor úgynevezett kulturális univerzálékról beszélni, ezek olyan közös elemek, mintázatok, jegyek stb., amelyek gyakorlatilag az összes kultúrában megtalálhatók (tehát ezek a fogalmak léteznek mindenütt, de végtelen változatban). Itt megtalálható a kulturális univerzálék teljes listája, nagyon érdekes végigböngészni és elgondolkozni rajtuk. Nem túl tudományos formában, de tulajdonképpen erről volt szó akkor is, amikor Tajvanban arról írtam, hogy “Összeköt minket, hogy emberek vagyunk“. A kulturális univerzálékra azonban még nem feltétlenül lehet világbékét, kölcsönös megértést, nyugalmas egymás mellett élést építeni, ehhez feltétlenül szükség van egy bizonyos szintű nyitottságra és toleranciára, erről írtam az előző bejegyzésben.

Az eddig leírtakat mindenképpen igaznak tartom, viszont van azért valami, amivel kiegészíteném – a dologról Huntington is említést tesz, a szakdolgozatom kapcsán olvastam is róla, de az AIESEC miatt tapasztaltam is a valóságban. Arról van szó, hogy van a világban egy műveltség alapján kötődő világpolgári réteg. Az ő kultúrájukat Huntington davosi kultúrának nevezi, a svájci város után, ahol a Világgadasági Fórum csúcstalálkozóját tartják. Ide a világ minden tájáról érkeznek résztvevők, befolyásos üzletemberek, akik angolul beszélnek egymással, és jól szót értenek, mert a műveltségük és az a világ, amiben mozognak, nagyjából azonos. De azért én nem szűkíteném le ezt a dolgot a Davosban időről-időre vitázni összegyűlő vezetőkre, hiszen az elmúlt néhány évtizedben lezajlott felsőoktatási expanzió nyomán létrejött egy sokkal szélesebb fiatal réteg, akik helyenként már akár jobban kötődnek ez alapján egymáshoz, mint a saját társadalmukhoz. Bár ez a két dolog szerintem nem feltétlenül zárja ki egymást. És itt hoznám fel mindenképp példának az AIESEC-et (de persze más nemzetközi szervezetet is lehetne): a világ második legnagyobb nonprofit szervezete, 110 országban van jelen, és évtizedek óta közös célokat, irányelveket határoznak meg, és bonyolítják a diákok cseréjét.

A szervezet önmeghatározásából származik a következő részlet: AIESEC does not discriminate on the basis of race, colour, gender, sexual orientation, creed, religion, national, ethnic or social origin.

Az AIESEC-esekkel szemben eddig még egyszer sem éreztem, hogy akkora szakadék lenne köztünk (persze valamekkora nyilván volt), de mindig jól szót értettünk, jól kijöttünk egymással. Remélem ez a továbbiakban is így lesz. További következtetésként szerintem az a lényeg, hogy a kultúrák közötti összeütközéseket elkerülendő a legfontosabb dolog az oktatás. Ahogy az előbb is mondtam, nem gondolom, hogy az ilyenfajta nemzetköziség kizárná azt, hogy úgymond jeles tagja legyünk a saját hazánknak. Az AIESEC is hangsúlyozza, hogy amikor külföldre mész, akkor te tulajdonképpen a saját országod “nagykövete” vagy, előadást kell tartanod róla, bemutatnod a kultúrádat. A műveltség és a tapasztalás tudja elsősorban megadni azt a fajta nyitottságot és toleranciát, amelyet én annyira fontosnak tartok. Szeretem az okos idézeteket (ez épp az AIESEC international heti hírleveléből származik):

“The use of traveling is to regulate imagination by reality, and instead of thinking how things may be, to see them as they are.”

Globalizáció és egyetemesség a kultúrák terén (vagy mégsem?)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s