Az úticél: Pakisztán

Néhány hete már félhivatalosan tudok a dologról, de azzal várni akartam, hogy ide a blogra is megírjam. A záróvizsgára való készülődés közepette igyekeztem rávenni magam, hogy még ne gondoljak annyit az utazásra, ne kezdjek el túl sokat olvasni a témában vagy írni ide. Mindez az utóbbit leszámítva persze nem egészen sikerült, úgyhogy emiatt sem volt mindig könnyű tanulni.🙂 Most viszont már itt az ideje, hogy elkezdjek készülődni, gőzerővel.

Szóval mi is van? Az, hogy márciusban el fogok utazni Pakisztánba két hónapra, egy újabb, AIESEC által szervezett gyakorlatra. Azóta tudom, hogy szeretnék még egy gyakorlatra menni, hogy tavaly megjöttem Tajvanból (sőt, talán már azalatt megfogalmazódott bennem, amíg ott voltam). Az AIESEC a diplomád megszerzése utáni két évben még biztosít erre lehetőséget. Januárban megtettem a szükséges lépéseket, ami ezúttal igazán nem volt bonyolult. Most már, hogy nem először megyek, nem kellett semmilyen kiválasztáson átesnem, elég volt megkötni a szerződést a pénz befizetésével együtt, felfrissíteni a profilomat/életrajzomat, és már be is töltődtem a myaiesec.net-re. Ezt követően körülbelül 3 hetes meglehetősen intenzív keresgélés és levelezés után jutottam el oda, hogy letettem a voksomat Pakisztán mellett, és persze amellett a munka mellett, amit ott csinálni fogok. Egyáltalán nem terveztem, hogy pont oda menjek. Eredetileg két szempont volt a fejemben: vagy a munka legyen nagyon érdekes/szakmába vágó – ilyen feltételek mellett az ország mindegy is. Ha ez nem jön össze, akkor pedig legyen az ország borzasztóan érdekes és számomra egzotikus, távoli, ismeretlen. Mondjuk a nyelv miatt is voltak preferenciáim – mivel az angol mellett németül és spanyolul tudok jól-rosszabbul, ilyen nyelvű országokban keresgéltem a legtöbbet, amellett, hogy leveleztem kicsit pl. indonézekkel meg vietnámiakkal is. Bár végül teljesen máshol kötöttem ki, azért nagyon tanulságos volt a keresés. Egyrészt azt mondták, a spanyolom nem is annyira rossz (már gondolom ahhoz képest, amennyit tanultam és amennyit használom), másrészt meg majdnem sikerült összehozni egy fordítói és marketinges állást Hamburgban, sőt elvileg ha akarok, ősszel még mehetek oda is (de ez hosszú történet, és most annyira nem fontos). Úgyhogy kicsit megmérettettem magam, de végül Pakisztán nyert.

Hogy mit fogok ott csinálni? Nem fogjátok elhinni, de elsősorban blogot fogok írni. Egy ottani NGO egyik projektjének célja, hogy Pakisztán más arcát is megmutassa a világnak, ne csak azt a terrorizmusról és nők elnyomásáról szólót, ami sokakban él. Ezért a gyakorlat nagyjából úgy fog kinézni, hogy eltöltök két hónapot Lahore-ban, és várost nézek, utazgatok, fényképezek, beszélgetek emberekkel, és sok-sok fényképekkel illusztrált bejegyzésben megörökítem a tapasztalataimat, itt. Ezen kívül workshopokat kell majd tartanom néhány irodában üzletembereknek a különböző kultúrákról, kulturális érzékenységről – tehát nem csak a világnak kell megmutatnom, hogy Pakisztán több, hanem a pakisztániaknak is, hogy a világ milyen. Azt még nem tudom teljesen pontosan, hogy itt mikről kell majd beszélnem, de Magyarországról, Tajvanról és az egyéb nemzetközi, kulturális tapasztalataimról biztosan, emellett valamilyen képzést is fogok kapni hozzá segítségül. Nehezen megy a fejembe a kép, hogy majd pakisztáni felnőtt férfiaknak, üzletembereknek 24 éves nyugati fehér nőként fejtágítást tartok, ugyanakkor hihetetlenül izgalmasnak, és nagy kihívásnak ígérkezik mindez.

Ezúttal nem lesz fogadó családom, hanem a többi AIESEC gyakornokkal együtt fogok lakni egy házban, Lahore-ban. Ma tudtam meg, hogy a projektben partnerem is lesz: egy gyakornok Mexikóból. Nem is kell tehát spanyol ajkú országba mennem ahhoz, hogy gyakorolhassam a nyelvet.🙂 Imádom az AIESEC-et, komolyan!
Kapok majd egy kis fizetést is, ebből kell kifizetnem a szobabérlést, a rezsit és ellátnom magam kajával.🙂 Nem nagy összegről van egyébként szó, de állítólag ott jól elleszek belőle, nem kell aggódnom miatta. Csak összehasonlítás végett, Hamburgban ugyanerre a célra az összeg több, mint ötszörösét (!) kaptam volna, és elvileg hasonló színvonalon tudtam volna élni (persze nyilván más körülmények között, de ugyanazt fedezi a pénz).

Oké, szóval. Tudom, úristen, Pakisztán, te őrült vagy hogy oda mész, stb. Hát ez van, engem hihetetlenül felvillanyoz, hogy megismerhetem ezt az országot, azt, hogy hogyan élnek ott az emberek, milyenek a muszlimok, hogy keveredik ott a sokféle kultúra (gyakorlatilag India és Pakisztán határán van Lahore), mit esznek, mit tanulnak, miről mit gondolnak, hogyan nőnek fel és hogyan öregszenek meg, milyen zenét hallgatnak és hogyan öltöznek, mik az értékeik…a lista végtelen, a kultúra minden aspektusa érdekel engem. Nyilván nagyon vigyázok majd magamra, visszafogottan fogok öltözködni és nem mászkálok éjszaka meg egyedül. A pakisztáni AIESEC-esek szerint a terület, ahol lakni fogok, az egész országban a legbiztonságosabb, hadsereg által védett zóna, “Defence Lahore”. Egyébként nagyon kedvesnek meg segítőkésznek bizonyultak eddig, szerintem ők is nagyon fontosnak tartják, hogy jó kép alakuljon ki bennem az országukról. Már megígérték például, hogy majd elvisznek vásárolni helyi, hagyományos ékszereket, és varratnak nekem shalwar kameez-t.

Azt nem tudom, hogy Lahore-on kívül lesz-e lehetőségem utazgatni az országban (időm az úgy tűnik lesz), de ha igen, akkor a listám első helyén szerepel a Mohenjo-daro (vagy magyarosan Mohendzsodáro). :O Fel se tudom fogni, hogy elvileg van esélyem eljutni és megnézni ennek az ősi Indus völgyi civilizációnak a maradványait.

Talán mondanom sem kell, hogy a pakisztáni blogon kívül ezen a blogon is mindenképp tervezem megörökíteni az utazást, úgyhogy remélem velem tartotok majd! Már most, az utazás előtt is van némi mondanivalóm a motivációmról, a kultúrák összecsapásáról (igen, Huntington) és korábbi tapasztalatok alapján megfogalmazott várakozásokról, amiket igen hamarosan meg is fogok írni.
Egyébként a pakisztáni NGO egészen biztosan örülne, ha ez a projekt kapna némi publicitást, akár egy annál olvasottabb oldalon/formában is, mint amilyen az én blogom, meg az ő honlapjuk. Ha erre valakinek van valamilyen ötlete, javaslata, netán ajánlata, akkor szívesen fogadom! Egyáltalán, gondoljátok, hogy ez valakit érdekelne ilyen szinten? Először is valamilyen magyar médiumra gondoltam, de tulajdonképpen külföldi is lehet.

Kérdéseknek, tanácsoknak, vagy akár csak bíztatásnak pedig természetesen mindig örülök.🙂

Az úticél: Pakisztán” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ó de jó!🙂 Én Pakisztánnak szurkoltam!🙂
    Anyukád meg tudta emészteni?
    Hamburg miért nem jött össze? Vagy szimplán nem úgy döntöttél?

    • Hehe, köszi!🙂
      Anyukám mondjuk úgy, hogy kezdi feldolgozni, és most már váltakozik az, hogy emailben küld nekem cikkeket arról, hogy hol robbantottak, meg az hogy érdeklődik az egész iránt és mondja hogy apa milyen büszke lenne.🙂
      Hamburgban nem engem választottak, de azt mondták, hogy mikor a mostani gyakornok végez, esetleg folytathatom a projektet. De lehet, hogy végül amúgy sem választottam volna azt, mert a pénzzel gondok voltak – mivel én már nem vagyok diák, csomó adót kellett volna fizetnem meg a szállás is drágább, viszont a fizetés diákokra van szabva és azon nem változtatnak a kedvemért.

  2. Ez nagyon jól hangzik🙂 Ha blog.hu-n csinálsz blogot, az kikerülhet az Index címlapra, ha jó a téma (és beajánlod a főlapon). Szerintem működne a dolog, lenne publicitása. Külföldi médiáról fogalmam sincs🙂

    • Nem rossz ötlet, de nincs túl sok ingerenciám, hogy a blog.hu-ra írjak. Igazából akkor már inkább lefordítom az egészet angolra, és itt a wordpressen indítok egy új blogot mondjuk “sophietravels” címen.😀 Nagyobb olvasottsága lehetne szerintem. Csak igazából nem blogra gondoltam, hanem valami internetes vagy nem internetes újságra.

  3. Azta, gratulálok!🙂 Tényleg bátor, de nagyon izgalmas választás, biztos élvezni fogod. Jó utat, nagyon kíváncsi leszek a bejegyzéseidre Pakisztánból bármilyen nyelven!

  4. A pakisztáni AIESEC-esek szerint a terület, ahol lakni fogok, az egész országban a legbiztonságosabb, hadsereg által védett zóna, “Defence Lahore”. —-> lol. az ütközőzónában felteszem nappal is ak-val felszerelt katonák járnak, pöttyet gettó, de biztonságos. sajátos fogalmak.😀

    mohenjodaro, na az klassz lesz! mindennek a kezdete, az ősi kelet! olvass egy kis hamvas bélát!

    • Meglátjuk, hogy kell valójában érteni azokat a fogalmakat. Tajvan előtt is volt bennem/bennünk pár sztereotípia, aztán van ami megdőlt, van ami maradt. Ezért (is) izgi ez.🙂

      A Mohenjo-daro meg egyáltalán nem biztos, hogy összejön, eleve nem tudom, hogy be tudom-e fejezni a munkát úgy, hogy maradjon még időm utazni a gyak. végén, másrészt ha marad, akkor is elég messze van Lahore-tól, plusz kérdéses, hogy elkísér-e valaki, mert egyedül nem megyek. Szóval álmodozom egyelőre, majd kiderül ez is.🙂

  5. Heló, publicitásra én tudom ajánlani, hogy kezd el még itthonról nézegetni, keresni a nonprofit szervezetekkel foglalkozó médiumok oldalait, google keresések, vagy nemzetközi szervezetek programjait, bárhova, ahova akár egy szubtopic alapján becsatornázható, oda küldj értesítőt a létezésetekről. És az sem árt, ha összeállítasz egy sajtó email listát, és kérés nélkül küldesz nekik mindig infót, pár hónap alatt, 100ból 5 ha megkeres azt hiszem sikernek számít! De ha jól értem, tök érdekes témád lesz, u h én ennél több megkeresést is jósolok😉
    Órisái kalappal kívánok! Követlek :))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s