Egy Valentin-nap margójára

Bár már néhány nappal Valentin-nap után vagyunk, előtte és azóta is sokat az eszemben volt a körülötte lévő szeretem-nemszeretem vita, és mindennek a kulturális gyökerei, meg az emberek gondolkozása arról, hogy mit is jelent egy ünnep.
Nóli barátnőm a blogján már tök jól kifejtette annak egy részét, amit én is gondolok erről, most ezt egy kicsit ki akarom egészíteni.

Szóval: egyik részről ott van a kultúra. A Valentin, vagy Bálint-nap kialakulásának természetesen megvan az eredete, az alapja, a hozzá kapcsolódó történetek. Most ezt nem akarom itt részletezni, aki akarja, az úgyis elolvashatja a Wikipédiában. Eredetileg az angolszász országokban kezdték el ünnepelni, ott nagy hagyománya van. Mint az összes ünnepnél, ennél is van mögötte valamilyen jó gondolat, pozitív szándék, vagy valami amire fel kell hívni a figyelmet. Ugyanakkor a magyar kultúrában a Valentin-napnak nincs messze a múltban gyökerező hagyománya, az csak a rendszerváltás után “tört be” hozzánk, sok másik Közép- vagy Kelet-Európában (meg Ázsiában) lévő országgal együtt. Az, hogy átvettük, egyáltalán nem olyan meglepő dolog: a történelem folyamán kulturális hóbortok mindig is könnyen átterjedtek egyik közösségről, társadalomról vagy országról a másikra. Ráadásul az emberi érdeklődés a szerelem és a szex iránt egyetemes, nem kultúrafüggő, tehát a Valentin-napnak alapvetően nem mondhatnám, hogy túl sok akadály állta az útját. Ezzel együtt persze változó, hogy melyik kultúrába mennyire illeszthető bele. Ennek nem vagyok a szakértője, de a probléma érzékeltetésére legyen itt egy kép.

Kulturális akadályok ide vagy oda, a terjedésre természetesen nagyban rá is segítettek a kereskedelmi érdekek, az üzletemberek gyorsan meglátták a Valentin-napban rejlő kiaknázatlan pénzügyi lehetőségeket, és hatalmas reklámkampányt és ajándékdömpinget varázsoltak köré. Ezzel vívta ki magának a Valentin-nap az azt övező ellenszenvet, meg a “kereskedelem által generált ünnep” jelzőt. Szerintem ez utóbbi nem igaz, a hagyomány eredetileg nem kereskedelmi céllal keletkezett. Ahogy a karácsonynál, a Szilveszternél, a Halloweennél, a húsvétnál, gyereknapnál stb. sem. De hát ilyen világban élünk, hogy a piac szinte mindent ural, és amiből pénzt lehet csinálni abból meg is próbálnak pénzt csinálni. Nem kell neki bedőlni. Nem kell nagy ajándékokat venni, sőt, ha akarjuk, egyáltalán nem is kell. De azzal nincsen semmi baj, ha az ünnep eredeti üzenetéből átveszünk valamit, például a szeretet fontosságának üzenetét. Persze az szerintem se jó, ha csak azért csinálunk valamit, merthogy Valentin-nap van, és egyébként az év többi napján nem törődünk a másikkal – ilyenkor nagy valószínűséggel Valentin-napkor sem jön szívből a dolog. Ez ugyanolyan, mint a kínos, de kötelező családi összejövetelek jelensége karácsonykor. Akkor inkább jobb, ha nem csináljuk. Viszont ha van valakink, akit tényleg szeretünk, akkor azzal mi a gond, ha Valentin-napkor egy kicsit extra kedvesek vagyunk vele, vagy elmegyünk valahová sétálni, vacsizni vagy akár csak írunk neki egy kedves kis üzenetet? Szerintem semmi. Az ilyesmire bármi jó indok, még a Valentin-nap is.🙂

Tehát emberek, csak rajtatok múlik, hogy mit hoztok ki az ünnepekből. Ha akarjátok, szép lesz és boldog meg vidám, de el is lehet rontani azzal, hogy negatívak vagyunk és szidjuk, hogy reklám és kapitalizmus és kereskedelem így meg úgy.
Azzal sincs gond, ha nem veszünk tudomást róla. Például a szüleim soha életükben nem ünnepelték, totál furcsa is lett volna tőlük, de ettől függetlenül szerető és boldog házasságuk volt. Ugyanakkor azon is teljesen meghatódtam, amikor Facebookon láttam, hogy a tajvani családomban milyen édesek voltak: a férj egy gyönyörű csokitortát hozott a feleségének, szívecske alakú papírra kézzel írt üzenettel ellátva. Az ő házasságuk is szerető és boldog, nem rosszabb vagy jobb, csak mások a szokásaik. Egyébként Tajvanban amúgy is fogékonyak az ilyen cukiságokra, ha látnátok azt a sok plüssállatot meg rózsaszín holmit mindenütt…náluk talán jobban illik ez a kultúrába. Szerintem aranyos.🙂 Zárójel bezárva.
Én speciel nemigen ünneplem a Valentin-napot, vagy legalábbis soha nem volt túl fontos, leginkább abból az okból, hogy magyar lévén annyira nem a kialakult kultúrám része. De talán egyszer olyan kedvem lesz, és akkor majd csinálok valami jót. Mindenesetre olyat biztos soha nem fogok mondani, hogy “utálom a Valentin-napot” vagy “utálom a karácsonyt”, mert ez szűklátókörűség és szomorú. A reklámokat és a piaci berendezkedést utáljuk, ne az ünnepet.

Egy Valentin-nap margójára” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s