Pazarlás minden téren vs. az emberiség lehetőségei

Ha az ember társadalomtudományokat hallgat, akkor egyre inkább hajlamos lesz rá, hogy a jelenségekről, problémákról makroszinten gondolkodjon. 5 és fél évet eltöltve a Társadalomtudományi Karon, én se vagyok másképp. Az utóbbi napokban, amikor a záróvizsgára készülődve újból átnéztem az epidemiológia tételeket, sok gondolat megfogalmazódott bennem a magyar társadalom, de úgy egyáltalán a világon az emberek önpusztító és káros viselkedésére vonatkozóan. Hogy őszinte legyek, valamilyen szinten felháborító a helyzet.
Az ember már nem kis csoportokban, nem törzsi társadalomban él. Ezt a szintet persze már régen elhagyta, de az utóbbi évszázadban, a 19. század ipari forradalma után egy hatalmas demográfiai robbanással párhuzamosan igen komplex rendszereket, nagyon bonyolult társadalmakat és berendezkedést hozott létre. Természetesen ennek megvannak a maga igen jelentős előnyei: a rengeteg ember közötti munkamegosztásnak és az igen fejlett technikának köszönhetően mindenkinek sokkal több szabadideje marad, mint amennyi a régi idők emberének volt, és a munkával töltött időben is többek között korábban elképzelhetetlen, sokkal magasabb szintű feladatokkal tud foglalkozni, amik jó esetben a még magasabb szintre való fejlődést, az emberiség előrejutását és helyzetének jobbítását hivatottak szolgálni. Mindebből szerintem egyértelmű, hogy az emberiségnek óriási lehetőségei vannak, olyan dolgok megvalósítására képes, amelyeket néhány száz éve még elgondolni is nehéz lett volna.
Csakhogy nagyon is kérdéses, hogy ezt a mi komplex rendszerünket, a szabadidőnket, a modern technikánkat, a bennünk lévő potenciált olyan módon használjuk-e fel, ami méltó hozzá, vagy pedig éljük a kis gyarló életünket, és nem törődünk semmivel. Nyilván most sarkítok, mert a legtöbb ember valahol a kettő között mozog, mindenesetre nagyon-nagyon aggasztó, hogy még a mi felvilágosult kultúránkban is mennyi ember nem képes minimális erőfeszítésre a maga és mások életének jobbá tételére. Nagy-nagy szükség lenne arra, hogy az emberek magasabb szinten tudjanak gondolkodni bizonyos dolgokról, és ne potyautazzanak a társadalmon, mert amint a potyautasok kerülnek többségbe, dől az egész. A közlegelők tragédiája néven elhíresült helyzet sajnos az élet túlságosan sok területét érinti. Ami még ennél is cikibb, hogy sokan még arra sem képesek, hogy a saját érdekükről racionálisan gondolkodjanak – és persze közvetetten ezzel másoknak is ártanak. Tudom, most kissé elvontan fogalmaztam, de mindjárt nagyon konkrét példákat fogok hozni – azokat, amelyek ennek a bejegyzésnek a megírására sarkalltak.

Tehát onnan indultam ki, hogy az epidemiológia tételeket olvasgattam. Magyarország népességének egészségi állapota egyszerűen tragikus, sokkal inkább hasonlítanak a halálozási és haláloki statisztikáink a kelet-európai (vagy akár már ázsiai) országokéra, mint Nyugat- vagy esetleg Közép-Európára, ahová elvileg tartoznánk. Sőt, van amiben még bőven meg is előzzük keletebbi szomszédainkat. A tüdőrákhalálozási statisztikákat messze vezetjük mind a nőknél, mind a férfiaknál, és a májbetegségben elhunytaknál is dobogósak vagyunk.

A tüdőrák okozta halálozás a 25-64 évesek körében, 100 ezer főre vetítve (forrás: Atlas of Health in Europe, WHO, 2008)

Krónikus májbetegség és májzsugorodás

Ez utóbbi statisztika azért is megdöbbentő, mert bár halálozás terén az adataink Kirgizisztánéra és Kazahsztánéra hasonlítanak, az alkoholfogyasztásunk mértéke hivatalosan nem nagyobb, mint a tőlünk nyugatabbra fekvő országokénak. Persze az ilyesmit jobb híján leginkább eladási statisztikákból számolják, tehát az otthon főzött, vagy esetleg külföldön vásárolt, és így nem regisztrált fogyasztási adatok nincsenek benne (de más országokban ugyanígy nincsenek). Mit tükröz mindez? Azt, hogy az általunk elfogyasztott alkohol minősége sokkal rosszabb, és magasabb halálozási arányokhoz vezet, mint ugyanennyi alkohol elfogyasztása azokban az országokban, ahol mondjuk kevesebb tablettás bort és otthon ki tudja milyen körülmények között főzött páleszokat gurítanak le literszámra.
Hogy még fokozzam egy kicsit a jó hangulatot, sajnos az is tény, hogy nem csak tüdőrák, hanem általánosságban rákhalálozásban is elsők vagyunk. Íme:

Rákban elhunytak

Tudjátok, hogy én elkötelezett híve vagyok a paleolit táplálkozásnak, és azt gondolom, hogy ha az emberiség visszaállna erre a táplálkozásra, akkor a jelenlegi magasan fejlett orvostudomány biztosította lehetőségekkel kombinálva simán elérhető lenne mondjuk a 90-100 éves születéskor várható élettartam. De mindezt nem is akarom idekeverni, a baj az, hogy a problémák, mint láttuk, sokkal elemibb szinten kezdődnek. Már azzal is órási egészségügyi kiadásokat lehetne megspórolni, és klasszisokkal jobb életszínvonalat lehetne elérni, ha az emberek nem (vagy legalább kevesebbet) dohányoznának és innának. Tudom, hogy ez csak egy szép álom: már korábban leírtam a dohányzással kapcsolatban a véleményemet és tapasztalatomat, de további szomorú példa, hogy az a tanárom, aki nekem az egyetemen ezeket az epidemiológiai tárgyakat tanította, és a témát kutatja is (tehát nap mint nap szembesül nyilván ezekkel a statisztikákkal) maga is rendszeres dohányos. Egyébként a tanári karnak szerintem jelentős része úgyszintén. Na mindegy, ez most mikroszint volt.🙂

Még egy egészségügyi terület van, ami nagyon kiverte nálam a biztosítékot. Egész Európában vezető halálok a keringési betegségek, ez nálunk sincs másképp. De azért valamiben mégiscsak jeleskedünk: nálunk az egyik legmagasabb az elhízottak aránya. A felnőtt lakosság közel kétharmada túlsúlyos vagy elhízott, a szám a férfiak körében egy kicsit magasabb, mint a nőknél. Láttam erre különböző százalékadatokat, és a 2005-ös adatok még alacsonyabbak voltak egy kicsivel, mint a 2009-esek, szóval úgy tűnik, romlik a helyzet. A 65 év feletti korosztálynál pláne: ott az arány már nem is csak 2/3, hanem simán 75-80% körül van… Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy ha normál testalkatú vagy Magyarországon, akkor ezzel már kisebbségbe tartozol, minél idősebb vagy, annál inkább. Szóval nem is kell nagy teljesítmény ahhoz, hogy az ember kitűnjön.

Mindezzel oda akartam kilyukadni – hogy visszacsatoljak a bevezetőhöz – hogy óriási eredményt lehetne már azzal is elérni, ha az emberek egy jelentős része felismerné a saját racionális érdekét, és nem dohányozna, nem inna mértéktelenül szarságokat, meg lefogyna egy kicsit. Nincs szükség cigire és piára és mértéktelen zabálásra sem. Durva, mert egy részről ez nem tűnik akkora kérésnek, hanem éppen ez tűnik a racionális viselkedésnek, más részről viszont szinte biztosan tudom, hogy ez egy olyan küzdelem, amit sosem fogunk megnyerni, az embereket szinte lehetetlen vállalkozás lenne ilyen szinten megváltoztatni. Vagy legalábbis rengeteg idő és fejtágítás kellene hozzá. Pedig mennyi egészségügyi kiadást spórolnánk meg vele, mennyivel megnőne ezeknek az embereknek az aktivitása, a produktivitása, a mentális egészsége…és ezen keresztül azoké is, akikkel kapcsolatba kerülnek. Ép testben ép lélek, beteg és elhízott testben milyen lélek lakik? Pazarló egy társadalomban élünk. És ezt a gondolatmenetet még elég sok mindenre le lehetne vezetni a környezetvédelemtől kezdve a közlekedésig. Csak most éppen epidemiológiai adatokba botlottam bele, meg talán ez az emberek többségéhez mégis közelebb áll, mint ha a biciklizés és autózás témára vezetem le ugyanezt.🙂

Pazarlás minden téren vs. az emberiség lehetőségei” bejegyzéshez ozzászólás

    • Még nem olvastam, de akkor felveszem a to-read listemre.🙂
      Tudom, hogy nagy és bonyolult téma, amibe most itt beletapicskoltam, és rengeteget lehetne rajta vitatkozni, nagyon nem ilyen egyszerű. Talán majd írok még róla.
      Elvileg sok minden, így az egészségügy is hatékonyabban működhet, ha piaci alapokra helyezzük, feltéve, hogy egyáltalán működik. Nyilván annak is meglennének a hátulütői a jelenlegi rendszerrel szemben. De egyébként minimum annyi kikívánkozik belőlem, ha már itt tartunk, hogy ha a hálapénzek a zsebek helyett hivatalos úton jutnának el az egészségügy finanszírozásába, akkor már mindjárt előbbre lennénk. A következő gondolatot mástól loptam, de nagyon igaz: az emberek fel voltak háborodva a 300Ft-os vizitdíjon, de a több tízezres hálapénzeket gondolkodás nélkül kifizetik. Mert erre szocializálódtak, és ez nagyon nem jól van így…
      A megelőzéssel megint van egy órási gáz: van akinek nem éri meg. Konkrétan a gyógyszeripari és más “gyógyításban”, nem pedig megelőzésben utazó cégeknek és embereknek. Úgyhogy ez talán még nagyobb akadály is a rendszer hatékony működésében, mint az emberek gondolkodása. Teljesen egyértelmű, hogy most is rengeteg ember vesz meg cuccokat ami nem javít az állapotán semmit, és szed fölöslegesen bizonyos szereket, és fizet órási pénzeket minden hónapban.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s