Kedves 14 éves Zsófi…

Mit is mondanék a 14 éves önmagamnak...? Gondolj, gondolj...

Biztosan mindenki gondolt már arra egy bizonyos életkor fölött, hogy mit mondana tíz évvel azelőtti önmagának. Ha visszamehetnék valamennyit az időben, ha figyelmeztethetném rá, ha megmutathatnám…se vége se hossza az ilyesminek. Persze a vicces az benne, hogy az esetek nagy részében ezeknek nincs sok értelme, hiszen magából a folyamatból tanulunk, az élményekből, nem pedig egy-egy intelemből. Szóval a legtöbb esetben nem is baj, hogy elkövettük ezt vagy azt a hibát, hiszen legalább megtapasztaltuk, átéltük a következményeit, és ezen az úton alakul a személyiségünk, így fejlődünk, okosodunk, gyarapodunk.
Sajnos az én esetemben mégis van egy dolog, amivel kapcsolatban mindennél jobban jött volna egy figyelmeztetés tíz évvel ezelőtt…aki olvas vagy ismer egy ideje, biztos kitalálta már, hogy a rákról van szó, arról ami apával történt. De nem akarok most erről sokat írni, ez a bejegyzés nem erről szól, csak éppen említés nélkül se hagyhattam, ha már ilyesmiről írok.

Szóval, a “mit mondanék tíz évvel ezelőtti önmagamnak?” kérdést inkább úgy fogalmazom át, hogy mit tanultam az elmúlt tíz évben, mi lett a fejlődési folyamatok végeredménye. De végső soron félig-meddig ezt mondanám a 14 éves Zsófinak is.🙂

  • Nem kell túl sokat idegeskedni azon, hogy mások mit gondolnak rólad, kedvelnek-e vagy sem. Nincs semmilyen népszerűségi verseny, nem leszel attól lúzer, béna, pancser stb., ha nem te vagy a társaság közepe. Te életre szóló barátságokat tudsz kialakítani igen erős érzelmi kötelékekkel, és ezek többet érnek mint a pillanatnyi népszerűség. A gimnáziumi viszálykodások egy nap nagyon viccesnek fognak tűnni.
  • Azon sem kell idegeskedni, hogy tetszel-e a fiúknak vagy sem. Képzeld, nem mindenki 12 évesen kezdi a randevúzást, sőt a legtöbben nem akkor kezdik, de még abban sincs semmi gáz, ha valaki csak húszévesen kezdi. Nem maradsz le semmiről és később bőven lesz még időd és lehetőséged mindenre.
  • Ha egy párkapcsolat huzamosabb ideje szar, szakíts. A ragaszkodás jó dolog, de egy bizonyos szint után csak magadnak okozol még nagyobb fájdalmat és fölöslegesen töltöd az idődet ahelyett, hogy boldog lennél. Vagy ha már egyszer elkövetted ezt a hibát, legalább ne kövesd el másodszor is…
  • Sportolj amennyit csak tudsz. Ettől leszel egészséges, szép, és ezerszer jobban fogod érezni magadat a bőrödben. A heti két futóedzés jó, de többet is lehetne.
  • Ne félj kezdeményezni, megközelíteni embereket, merj új dolgokat kipróbálni. Legtöbbször jó dolgok sülnek ki belőle.

Akkor most legyen egy olyasmi rovat is, hogy ügyes vagy Zsófika, jól csináltad.🙂

  • Három nyelvet tanultál és különösen az angolt magas szintre fejlesztetted. Szeressed még jobban a szombat reggeli különórákat, mert egész életedre adnak muníciót. Örök életre hálás leszel értük és az élet rengeteg területén hasznát veszed majd ennek. (Viszont ejnye-bejnye, spanyolból is nyelvvizsgáznod kéne…)
  • Megtanultál tíz ujjal gépelni. A gépelős tanfolyamot is szeressed jobban, mert bár 14 évesen haszontalannak tűnik, és “anya kitalálta de nem tudom minek”, néhány hónap elteltével már nagyon fogod szeretni, még később pedig nagyon-nagyon. Pénzt is keresel majd vele.
  • Tájfutottál. Lásd fent.
  • Összebarátkoztál a funkyforumosokkal és elmentél Red Hot Chili Peppers koncertekre. Életre szóló élmények és barátságok.
  • Átváltottál biciklire. Ezt már korábban is megtehetted volna, de azért így is nájsz.
  • Elmentél Tajvanba. Words cannot describe.

Vannak még szürke területek is, például a Corvinus meg a szociálpolitika szak. Ez majd a jövőben elválik, hogy jó döntés volt-e, talán majd egy későbbi posztban írok róla, ha oda kerülök.🙂 Amúgy összességében inkább elégedett vagyok az életemmel, mint nem.

Nektek mi a fő tanulság az elmúlt tíz évből? És miért veregetnétek magatokat vállon?

Kedves 14 éves Zsófi…” bejegyzéshez ozzászólás

    • Fú, hát szívesen leírom a tapasztalataimat, viszont ez azt hiszem akkor már külön posztot érdemel. Milyen szempontból érdekelne téged? Esetleg felvételi előtt állsz?

        • Nem tudom, nézted-e a szakdogáról szóló bejegyzésemet, abban részben továbbtanulás ügyekről írtam, és meginterjúvoltam benne két NT-s lányt is. Ha érdekel, szívesen elküldöm az interjú szövegének teljes vonatkozó részeit (a szakdogában is csak részletek vannak). Illetve megígérem hogy akkor még az idén írok arról hogy miket tapasztaltam én, szintén T-karon, csak én társadalmi tanulmányok szakos voltam (ami most már nincs), és aztán szociálpolitika mesteren.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s