Kávégőzös agyam fura játékai

Az élet, a világmindenség meg minden? Valahogy így tudnám leírni, hogy mennyi zagyvaság kavargott az agyamban, amikor hétfő délután véletlenül túladagoltam magam egy dupla eszpresszóval. Remegő kézzel és (azt hiszem) kétségbeesett arckifejezéssel ültem le egy padra, hogy magamba tömjek némi kaját, majd, hogy eltereljem a gondolataimat, elkezdtem kirakatokat nézegetni. De a gondolatok nem tágítottak, csak jöttek és jöttek, órákon át. A végére már majdnem úgy éreztem magam, mint akit a Telepszichopatikus Turbomixerbe zártak, a készülék másik végében a kiflicsücsökből extrapolált valósággal.

Szerencsére nem semmisült meg az agyam, de a végén én is többek között arra a konklúzióra jutottam, hogy az ember nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy arányérzéke legyen.

Ugyanis a világegyetemben tényleg csak egy porszem vagyunk, sőt még annyi sem, és tulajdonképpen semminek semmi értelme. Egyszer úgyis meghalunk, és tökéletesen feledésbe merülünk. És egyszer majd minden megszűnik. Milyen furák az emberek, hogy itt mászkálnak fel és alá körülöttem, mintha fontos dolguk lenne, mintha számítana, hogy odaérjenek ahová mennek. Döntéseket hoznak, aggódnak még a legapróbb dolgokon is, vásárolnak, dudálnak a dugóban, sosem állnak le, olyan az egész mint egy nagy hangyaboly. Mennyivel egyszerűbb lenne inkább már most rögtön meghalni, egyesülni a nagy masszával, a földdel, a levegővel, a vízzel, az univerzummal, és bölcsebbnek lenni ennél az értelmetlen rohanásnál. Vagy épp csak megsemmisülni. Olyan szép és békés lenne.
De nem. Valamiért nem megy. Nem tudom megtenni. Élő organizmus vagyok, úgy lettem teremtve, hogy élni akarjak, hogy akarjak dolgokat, ez a természetem, benne van a sejtjeimben. Akár csak a növényeknek és az állatoknak. Ami él, az akar: ösztönösen vagy tudatosan, de táplálék kell neki, nő, és szaporodik. Mennyivel könnyebb az állatoknak, ők sosem gondolkoznak azon, hogy vajon miért van ez, csak csinálják, ez van beléjük kódolva, így működnek, kész.
Az ember meg meg van áldva ezzel a nagy aggyal, amivel végtelenül komplex dolgok elgondolására képes, és ennek megfelelően végtelenül összetett világot, társadalmat hozott létre maga körül. Aminek túlnyomó többsége tulajdonképpen teljesen szükségtelen, hiszen az alapvető fontosságú dolgok, mint mondjuk az élelem megszerzése, meg a fajfenntartás biztosítása ezek nélkül is működnének, mint ahogy működtek is sokáig. És mi mindezt mégis komolyan vesszük, tudományoskodunk róla, kutatjuk, tervezzük és szervezzük, elveket fogalmazunk meg. Hát nem furcsa?

Mindezt így leírva és végiggondolva, nekem egy kicsit még “kijózanodva” is az. De aztán persze, ahogy fokozatosan múlt a koffein hatása, előálltam valamilyen válasszal magamnak. Már hazafelé biciklizve azon gondolkoztam, hogy az élet egy vicces játék. Vannak szabályai, méghozzá rengeteg és nagyon összetettek, ezeket mindenki folyamatosan tanulja gyerekkorától kezdve haláláig. A világról megszerzett tudás alapján egyre jobb játékossá válhatunk. A játék végkimenetele ismert, ez mindenkinek ugyanaz és elkerülhetetlen, de nem is kell tőle túlságosan félni, hiszen utána az említett nyugodt és boldog állapot áll be, vagy éppen a nagy semmi, ahol már nem is érzünk semmit. Ezért aztán nem kell túlaggódni magunkat az életen. Mégis, valamit kell, hogy kezdjünk a “játékkal”, hiszen a belénk kódolt parancs szerint élni akarunk. Akkor pedig mi a cél? Boldognak lenni. A boldogság pillanatai azok, amiért ez az egész megéri, akkor nem gondolunk olyasmikre, mint amiről ez a bejegyzés is szól, hanem csak simán élvezzük, játsszuk a játékot. Persze tudom, ez nem ilyen egyszerű, hiszen a boldogságnak is sok formája van, és sok út vezet hozzá. De a lényeg, hogy mivel tulajdonképpen olyan sok veszítenivalónk nincs, meg kell próbálnunk kihozni a maximumot ebből az élet nevű játékból. Ezért van ez a bonyolult és szigorú értelemben véve feleslegesen komplex társadalmi rendszer, általunk teremtett infrastruktúra, képzeletvilág, irodalom… Hogy az embereknek mindig több módjuk legyen a boldogság elérésére, sőt, minél magasabb szintjeinek az elérésére, a játék sikeres végigjátszására. Akkor pedig használjuk ki.

Biztosan van egy pár hézag ebben a gondolatmenetben, mivel a kávégőzös agy csak furcsa gondolatokat, kérdéseket generál, de nem ad tökéletes válaszokat. Hogy is adna, persze, mikor nincsenek olyanok (kivéve a 42-t). Mindenesetre valahogy hatást gyakorolt rám mindez, hát le kellett írnom.

Kávégőzös agyam fura játékai” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s