1 éves Postcrossing évforduló

http://www.postcrossing.com/postcards/US-1018174Tavaly október 6-án küldtem el a legelső Postcrossingos képeslapomat, s ezzel kezdetét vette egy nagyszerű hobbi, amit azóta is rendszeresen űzök. Nem sokkal utána írtam egy bejegyzést róla, amiben elmagyaráztam, mi is ez, és nem rég pedig elmeséltem a hozzá kapcsolódó legszebb történetemet, itt. Azért van még mit írni róla, és főleg mutatni, mert hát úgyis a szép képek és szép bélyegek, na meg a kedves üzenetek alkotják a lényeget. Egyébként a profilomon egy kivételével az összes elküldött és kapott lap megtalálható scannelve, persze csak a kép, a hátulja nem.

Nézzünk egy kis statisztikát. 1 év alatt 69 hivatalos, azonosítóval ellátott képeslapot kaptam, ezen kívül volt 1db private swap és 1 köszönőlap, mert az illetőnek úgy tetszett a képeslap, amit küldtem neki. Én 70-et küldtem, jelenleg még kettő útban van a címzettek felé, 1 pedig lejárt, azaz sosem érkezett meg (Portugáliába ment volna). Na jó, valójában kettő járt le, de a kínai lány, akinek a másik ment volna, tök rendes volt, és regisztrálta, mikor üzenetben elküldtem neki az azonosítót (ő ajánlotta fel, én nem kértem, csak megkérdeztem, hogy tényleg nem kapta meg, vagy csak elfelejtette regisztrálni).
Összesen 29 országba vagy -ból kaptam/küldtem lapot, ami jól mutatja, hogy baromira nem mindenütt ismert ez a játék, a postcrosserek elosztása egyenlőtlen. Például Afrikából egyetlen egy lap se jött, és nem is küldtem, Dél-Amerikába (Brazíliába) küldtem ugyan egyet, de kapni egyet sem kaptam.
A küldések és “kapások” 64%-a a következő öt ország lakóival történt (csökkenő sorrendben): Németország, Finnország, USA, Hollandia, Oroszország.
Ami Ázsiát illeti, Tajvan, Japán és Kína jeleskedik még viszonylag Postcrossingban.
Szóval nem meglepő, hogy ez azért a jómódú országok játéka elsősorban, és ahhoz nagy mázli kell, hogy mondjuk a harmadik világból is kapj képeslapot, vagy egyáltalán, valamelyik fejlődő országból.
Az én legkülönlegesebb képeslapom Ománból érkezett, ez azért számít nagy ritkaságnak, mert ott mindössze öt postcrosser van (ráadásul amikor kaptam, még csak négy volt). Összehasonlításul Magyarországon 821-en vagyunk. A legtöbben az USA-ban vannak 36.442 taggal.
A legextrább helyre küldött lap pedig az volt, ami Makaóba ment. A postán csodálkoztak is rendesen.🙂

Egyáltalán nem meglepő, de kicsit szomorú nekem ez az egyenlőtlenség. Bár minden lapnak örülök, ha Németországból jön egy újabb, az azért mégse villanyoz már fel annyira, és sokkal izgibb lenne, ha mondjuk Peruból vagy Katarból kapnék egyszer egyet. Lehet, hogy majd felkérek ottani postcrossereket private swapra.🙂
Egyébként tudom, hogy egy év alatt nem túl sok ez a 70 képeslap, de az is igaz, hogy két hónapig külföldön voltam, ami alatt egyáltalán nem küldtem (igaz, ismerősöknek viszont összesen 16-ot :P). Hát majd meglátjuk, hogy jövőre milyen lesz a mérleg. Azt hiszem fogom folytatni, nem érzem úgy, hogy meguntam volna. Sőt, egyre jobban szeretem csinálni. Nagy örömet okoz, hogy kiválasszam az illetőnek remélhetőleg tetsző lapot, hogy kedves levelet írjak neki, és az is, ha látom hogy nekem is hasonló odafigyeléssel küldték. Sajnos kétszer kaptam Micimackót ábrázoló lapot, amin eléggé kiakadtam. Mindkettő Finnországból jött. Nem mintha bajom lenne Micimackóval, de szerintem a Disney figurák baromira elcsépeltek, és könyörgöm, majdnem 24 éves vagyok (ez a profilomon is fel van tüntetve), plusz ha már Finnországból lapot küld nekem, akkor az ne Disney figurát ábrázoljon, ami amúgy is mindenütt ott van.

Szerencsére bőven van ellenpélda is, például imádom azt a lapot, ami a Görög Nemzeti Gárda katonáit ábrázolja, vagy például ami a kiotói Katsura Villát. Én az ilyen jellegű képeslapokért csatlakoztam elsősorban a Postcrossinghoz, hogy kapjak egy kis darabkát a világ minden pontjából, és üzenetet válthassak az ottani emberekkel.

Végül még a bélyegekről ejtenék néhány szót. Imádom őket, csomószor kapok nagyon kreatív és gyönyörű bélyegeket, szerencsére eddig az a tapasztalatom, hogy mindenki bélyeggel küldi a képeslapokat és senki sem csak etikettet ragaszt rájuk.
Az itthoni postán sokszor eléggé küzdelmes dolog elérni, hogy bélyeget rakjanak a lapokra. Az van ugyanis, hogy a legtöbb képeslapon mindössze maximum két bélyegnek van hely, és sok postán egyszerűen alig van bélyegük, vagy csak kis címletű. Nem tudom, hogy ennek mi az oka, szerintem a mai interneten kommunikáló világban a posta egyik fő vonzereje éppen a bélyeg lenne. Én mindig elsőbbségivel küldöm a lapokat (csak +20Ft-ot jelent ez), Európán belülre így 240Ft, Európán kívülre pedig egységesen 270Ft-ba kerül a lapok feladása (persze csak ha hagyományos méretűek, a nagyobbak küldése valamivel drágább). Azért általában végül mégis sikerül bélyeget szereznem, és egész szépek vannak itthon is, az egy év alatt azért már nem csak egy-két félét láttam.

Most viszont mutatok néhányat a kedvenc külföldi bélyegeim közül, gyorsan bescanneltem párat. Enélkül ez a bejegyzés semmiképp sem lenne teljes. Kinek melyik tetszik a legjobban?🙂 Írjátok meg.

1 éves Postcrossing évforduló” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s