A női test adás-vételéről, megint

Korábban egyszer már írtam arról, hogy mennyire mélyen felkavaró számomra a prostitúció ténye, meg a nőkkel való erőszakoskodás gondolata. Gyakran foglalkoztat mindez, és a napokban néhány olyan élmény ért, ami miatt muszáj megint előhoznom ezt a témát. Eléggé örülök neki, hogy itt van nekem ez a blog, ahol kicsit kidühönghetem magamat, meg beszélgethetünk a témáról, ha nektek is van véleményetek róla.

Tegnap elmentem egy konferenciára az Országos Kriminológiai Intézetbe, aminek a címe “Adás-Vétel” volt, a Magyar Szociológiai Társasággal közösen rendezték. Bár nem egészen azt kaptam itt, amit vártam, azért nagyon sok érdekes gondolat elhangzott, amit most a jegyzeteim alapján részben megosztok veletek.
A prostitúció világméretű probléma, ami a résztvevők nagyfokú mobilitásával jár együtt, szorosan összefonódik az emberkereskedelemmel, -csempészettel és a szervezett bűnözéssel. Alapvetően kereslet orientált, de persze tudjuk, hogy a kuncsaftok igényeit is bőven lehet gerjeszteni… Például Magyarországon a rendszerváltás után nagy reklám indult be, felvilágosítva az embereket, hogy nyugati hölgyeknél hogy is megy ez… A prostitúció fő kiváltó okai a szegénység, a munkanélküliség és a nemek közti egyenlőtlenség, sokrétű problémáról van tehát szó.
A jogban különböző megközelítései vannak. Beszélhetünk negatív/elutasító rezsimről, ami teljes egészében tiltja ezt a tevékenységet, az abolicionisták szerint pedig a prostituált áldozat, akit meg kell menteni. A fékező/ellenőrző rezsim elkerülhetetlennek tekinti, és megengedi, de szabályok közé igyekszik szorítani, olyan célok/megfontolások szem előtt tartásával, mint az erkölcsi normák, a gyermekvédelem és a közegészségügy. Az elfogadó rezsim álláspontja szerint pedig a prostituáltak tevékenysége nem más, mint szexmunka, ezért teljesen megengedett. Ez utóbbit figyelhetjük meg például Hollandiában, ahol a prostitúció az üzleti szektorba transzformált, a prostituáltak adót fizetnek, és a helyi önkormányzat felelőssége, hogy a területén működő bordélyházakkal/ prostituáltakkal minden rendben legyen.
A mai helyzet gyökerei a 19. századba nyúlnak vissza. Az ekkor kibontakozó ipari forradalom és kapitalizmus többek között azt is eredményezte, hogy a korábbi családi életvitel sok ember esetében félbeszakadt. Sok nő is a városokba kényszerült, akiknek korábban a családgazdálkodáson kívül más munkalehetőségük és képzettségük nem volt. Néhányan el tudtak esetleg helyezkedni a textiliparban vagy sörfőzdékben, de sokan végül a prostitúció felé fordultak, keresetkiegészítés céljából. Nagy mértékben megugrott ekkor a prostituáltak száma, s ez a növekedés napjainkig folyik.
A polgári középosztály abolicionista női erkölcsileg romlott személyeknek, ugyanakkor áldozatoknak, megmentendőnek tekintették a prostituáltakat. A prostituáltak közül azonban sokan úgy reagáltak erre, hogy köszönöm szépen, engem ne mentsen meg senki, ez az én munkám. Bódis Enikő antropológiai kutatásából is az derült ki, hogy a legtöbb prostituált úgy állítja be magát, mint aki a helyzet ura, például megmondják, hogy ezt vagy azt semmiképp sem vállalnak, és hogy megválogatják, kivel mennek el. Lenézik a “rossz” prostikat, akik bárkivel és akár kevés pénzért is hajlandóak mindenre. A legtöbben egyébként átmenetinek tartják ezt a foglalkozást: csak addig akarják csinálni, amíg össze nem gyűjtenek elég pénzt mondjuk egy lakásra, vagy egyéb dologra. Mások a gyerekük miatt csinálják, máshogy képtelenek lennének eltartani, s ezért bűnnek sem tekintik. Azt mondják, az erkölcsöt nem lehet megenni. Azért ahhoz nem fér kétség, hogy nem élvezik: az egyik nő arról számolt be, hogy mivel a nyelésért többet fizetnek, el szokta vállalni, de volt, hogy elhányta magát tőle, máskor pedig arra gondol: “Gyerünk, Mari, a gyerekedért teszed.” Ez persze azt is megkérdőjelezi kissé, hogy mennyire urai a helyzetnek… Az még rosszabb, hogy bár egy ideig nagyon igyekeznek titkolni a gyerekeik elől a foglalkozásukat, előbb-utóbb mégis bevonódnak ők is. Az egyik prostituált elbeszélése szerint, mióta egyszer véletlenül rájuk nyitott a gyereke, néha már a gyerek szokta elkérni a kuncsaftoktól a pénzt…

Volt a konferencián egy hosszabb rész a gyermekprostitúcióról is (a 18 év alattiak értendők ezalatt).  A prostitúcióba való bekerülés átlagos életkora 14 év. Elképesztően nagy számokról van szó, és megdöbbentő, hogy a gyerekek 80-90%-a a családján belül prostituálódik. Nagyon szomorú volt B. Aczél Anna beszámolója, aki a Rákospataki Nevelőintézetben szerzett tapasztalatairól mesélt. Szinte sosem lehet tudni, hogy pontosan mi történt a gyerekekkel. Azt mondja, egyszerre lányok és asszonyok, a pillantásuk mindentudó, ugyanakkor ezzel együtt semmit sem tudnak. Például az egyik lány terhesen úgy került az intézetbe, hogy nem tudta, a terhességét a rajta megesett erőszak okozta, és azt hitte, itt majd kivágják belőle a gyereket. Bizalmatlanok az emberekkel, ugyanakkor a férfiakkal mégis hiszékenyek, remélik, hogy a következő majd talán rendes lesz velük. Minél közelebbi hozzátartozójuk követte el rajtuk az erőszakot, annál kezelhetetlenebbek, és nincsen bennük szolidaritás a többi lány iránt, mondván “Miért, engem ki sajnált?”
Sajnos az intézetekben szinte lehetetlen az egyéni szintű terápia, ráadásul, ha egy pszichológus vagy nevelő elmegy, pl. szülni, akkor azt ugyanúgy élik meg, mint amikor más felnőttek magukra hagyták őket az életben.

Betlen Annától hangzott el a konferencia során egy számomra nagyon fontos gondolat. Mit vesz a pénzével az, aki a prostituáltnak fizet? Az illető az erőszakért fizet, amit elkövettek a nőn, hogy hagyja használatba venni magát.
Ezt én továbbgondolnám: persze nem minden esetben van szó kézzel fogható erőszakról, mint az embercsempészet és a futtatók esetében, de valamilyen erőszakról mégis szó van. Ha nem ez, akkor a társadalom, a kialakult rendszer, az életkörülmények teszik a nőn az erőszakot, aminek az eredményeképpen használati tárgyként kezdi kezelni a testét. Vagyis azok, akik az ilyesmiért fizetnek, mindezt támogatják. Itt is lehetnénk tudatos vásárlók… Bár elhiszem, hogy van egy csekély százalék, aki esetleg élvezi ezt a munkát, mert olyan a beállítottsága, vagy tényleg annyira megválogathatja a kuncsaftokat és hogy mit tesz velük, de a túlnyomó többség biztosan valamilyen szerencsétlenség áldozata. Vagy esetleg nem tudja, mibe vág bele, de nekem ne mondja senki, hogy az ilyesmit lelki sérülések nélkül meg lehet úszni.

A média sem sokat segít mindezen – a konferencián Balogh Lídia mondta, hogy mennyire problematikus sokszor az újságírók egy-egy kijelentése, megfogalmazása. Akár már az is, hogy a szóismétlést kerülendő, “éjszakai pillangónak” titulálják a prostituáltakat. Ez a fent ismertetett gyerekprostitúció fényében meglehetősen felháborító. Talán nem véletlen, hogy a konferencia után rögtön egy nappal, azaz ma akadtam rá a Dívány.hu-n egy hasonlóan botrányos cikkre, amit undorral olvastam. Nem kéne talán olyat írni, hogy prostitúció mindig is volt és ezért mindig is lesz és természetes. Inkább módosítsuk ezt a mondatot úgy, hogy “a prostitúció évezredek óta fennálló probléma, ezért épp itt az ideje, hogy felszámoljuk”. Az “időnként felgerjedő vágyainkat” nem prostituáltaknál kellene kiélni.

És van itt még más is. A korábban már említett nemi egyenlőtlenségről szeretnék írni egy kicsit. Miért csak férfiak a vásárlók? Nők számára miért nem elérhetőek férfi prostituáltak? A férfiaknak természetes, hogy erőteljes vágyaik vannak, amiket muszáj kielégíteni, a nőknek viszont ugyanez erkölcstelen lenne, nem igaz? A régi jól ismert kettős mérce itt is megfigyelhető, és ez egy nagyon nyilvánvaló példa a még mindig fennálló nemek közti egyenlőtlenségre, férfiuralomra. Ahogy a korábbi posztban is írtam, egyébként hogy is várhatnák el a nők a tiszteletet, amíg hajlandók ilyesmire. Bár ez egy problematikus kijelentés, most már belátom, azért némi igazság van benne.
Viszont nagyon érdekesen ír minderről Zoe Margolis, aki a Girl With a One-Track Mind című blog, majd könyv szerzője. Blogjában a szexuális élményeiről ír elsősorban, és nyíltan hirdeti, mi több, elsődleges célja, hogy a nőknek is ugyanúgy fel kellene vállalniuk szexualitásukat, élvezniük kell a szexet és teljes egyenlőség illeti meg őket ezen a téren. Én ezzel egyetértek, és elolvasásra ajánlom azokat a gondolatokat, amiket arra a kérdésre válaszolva írt, hogy eszébe jutott-e már valaha, hogy escort szolgáltatásokat nyújtson (a bejegyzés eleje még másról szól, a 10. ponttól kezdődik ez). Nem 100%-ig értek egyet mindennel, amit itt ír, ami elég világosan kiderült persze mostanra, de legnagyobb részt igaza van, és nagyon jól mondja, mint ahogy azt is jól elmagyarázza, ő miért nem akarná ezt soha csinálni.
A konferenciához visszatérve még egy gondolat erejéig, az is elhangzott ott, hogy miért mindig csak a prostituáltakkal foglalkozunk, hogy megakadályozzuk mindezt. Talán a férfiakkal is lehetne kezdeni valamit, hogy belássák, mennyire nem helyes ez…
Ma, amikor a szexuális szabadság korát éljük, végtelen játékszer és technika áll rendelkezésünkre, ugyan miért nem lehet, hogy a szex mindkét fél részéről önként történjen, és a kölcsönös örömszerzésről szóljon?
Nagy igazság, amire még az a buta dívány.hu-s cikk is rájött, hogy érzelmek nélkül nem ugyanaz. Megint Zoe Margolistól idézek: “Sex without love is usually masturbating using someone else’s body.”

A női test adás-vételéről, megint” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Jujj a “tudatos vásárló” szóösszetétel ebben a kontextusban – nem tudtam hogy felháborodjak vagy felröhögjek. Végül a másodiknál döntöttem, nagyon nagyon tetszik! Mármint ugye a “jó reklám” vagy akármi ami felhívja a figyelmed, és érzelmet kapcsolsz hozzá, és még plusz pont ha szórakoztat. Nagyon eltaláltad.

    És örülök hogy a Girl with one-tracked mind adott neked is gondolkodnivalót🙂

    • Elolvastam, az túlzás hogy tetszik, mert tényleg zavaros, de tagadhatatlan hogy helyenként jól rátapint a lényegre. Szomorú, hogy ez nekik ennyire természetes, így hogy ebbe nőnek bele…

        • Szerintem ez semmilyen esetben sem ilyen. A disznóhús evés/nem evés és az öltözködési szabályok a kultúra részét képezik, de nem hinném hogy az ő kultúrájukban (akár roma, akár magyar) természetes lenne, hogy kisgyerekek szexuális szolgáltatásokkal keresnek pénzt. Ez szimplán a szegénység és a műveletlenség szülte állapot, a társadalmi problémák folyománya.

    • Köszi a hozzászólást, meg hogy belinkelted ezt.
      Tény, hogy ezek a nők Magyarországra meg a női nemre hoznak szégyent, és hogy a butaságuk és a kapzsiságuk áldozatai, de azért nem csak azoké. Kicsit nehezen megfogható dolog, hogy a társadalom mennyiben felelős mindezért. Én leginkább úgy fogalmaznám meg, hogy a fennálló anómia az, ami ide vezeti azt az évi ezer lányt…nem volt ez mindig így, és az általános erkölcsi hanyatlás és butulás, meg pénzhajszolás eredménye ez a szomorú állapot.

      • Valóban anómia van. A butaságot és a kapzsiságot csak azért emeltem ki, hogy könnyebben megértessem vitapartnereimmel a prostituáltak motivációit. A társadalom felelőssége, különösen miénk férfiaké vitathatatlan.
        Érdekes még, miért nem érzik magukat áldozatoknak (ha egyáltalán így van).
        1.: ezt látták, ezért természetesnek veszik.
        2.: önmaguk előtt is tagadják (énvédelem).
        3.: az előbbiek kombinációja.

  2. “Ma, amikor a szexuális szabadság korát éljük, végtelen játékszer és technika áll rendelkezésünkre, ugyan miért nem lehet, hogy a szex mindkét fél részéről önként történjen, és a kölcsönös örömszerzésről szóljon?”

    Vannak olyan esetek, amikor nncs partner….nem mindenkinek adatik meg. Làttam egyszer egy belga dokumentum filmet. Megszolaltak benne prostik es vendegek. Egyaltalan nem tuntek aldozatoknak a prostitualtak….. sott, sok esetben segitettek pl testileg ulyosan serult es fogyatekos ebereken, akikkel senki sem akart szexualisan erintkezni…..

    • Szerintem a prostituáltak sem akartak a fogyatékosokkal, annyira nem jószívűek, csak fizettek nekik, ugyanúgy, mint bárki más. Az ő szempontjukból ez nem jótett hanem csak ugyanolyan kuncsaft, mint a többi.
      “Nem tűntek áldozatoknak a prostituáltak.” Persze, lehet, hogy nem tűnnek annak, de attól még lelkileg torzulnak, sérülnek, ez tény. Nyilván van aki magától választja ezt az utat, de mindenképpen befolyásoló tényező a rossz társadalmi környezet, helyzet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s