…And I’m sayin’ a prayer for the desperate hearts tonight…

Ha már az előző bejegyzésben érintettem a témát, hogy mit lehet a múltból tanulni, itt megint írnék néhány optimista és bíztató sort ennek szellemében. Talán magamnak is, hogyha újra szomorú fordulatot venne az életem, akkor mindig emlékezzek erre, és persze mindenkinek, aki valamilyen problémával vagy fájdalommal küzd éppen.
Kedves Mindenki, Kedves Jövőbeli Én! Szeretném, ha tudnád, hogy jobb lesz. Most talán valami nagyon rossz dolog történt az életedben, aggaszt vagy fáj valami, nem tudod, hogyan tovább, lesz-e folytatás, jönnek-e szebb napok valaha. Elárulom, jönnek. Fogalmad sincs, milyen erős vagy, mennyi mindent kibírsz. Ezt is ki fogod bírni. Hidd el, nem elfogadható opció az, hogy szálljunk ki a játékból, hogy azt mondjuk, “köszönöm, nekem ennyi volt”. Soha nem szabad feladni, mindig van kiút, csak esetleg még nem látod. Pontosan azért mondom ezt, mert én is tudom, hogy van olyan fájdalom, ami feneketlennek tűnik, ami úgy nehezedik rád, mint egy öt tonnás szikla, úgy érzed ez túl sok, hogy nem tudsz megkönnyebbülni sosem. Képek, amik ha bevillannak az agyadba, görcsbe rándul minden porcikád és nem érted, miért érdemled ezt, hogyan juthattál ide.
Igen, én ezt éreztem, már amennyire szavak kifejezhetik mindezt. De itt vagyok, majdnem 8 hónappal a tragédiáim után, és bár még nem gyógyultak be a sebek,  var már mindenképpen keletkezett rajtuk. Talán már viszket is néha. Összehasonlíthatatlanul jobban érzem magam, és tulajdonképpen azt mondhatom, boldog vagyok. Ez a szó is már kicsit mást jelent, nem kell mindennek végtelenül tökéletesnek lennie. Az élet szép, ha hagyjuk magunkat észrevenni a szépségeit: lássuk meg a barátaink mosolyát, érezzük a családunk szeretetét és a kedvenc ételünk ízét, halljuk az eső kopogását az ablakon miközben meleg takaróba burkolózunk. (Egy számomra kedves ember azt mondta nekem, hogy én egyszerű vagyok abban az értelemben, hogy kis dolgok is örömet okoznak. És ez jó.) Ha nem lennének rossz dolgok, akkor a jót sem tudnánk kellően értékelni, de fontos, hogy aztán tényleg értékeljük. Bármilyen hihetetlennek tűnik pillanatnyilag, ha nem adod fel, akkor el fog jönni az a boldogság, amit aztán sokkal intenzívebben élhetsz át.
Persze van olyan fájdalom, amit nem lehet eltörölni, amivel meg kell tanulnunk együtt élni, és ki kell találni, hogyan élhetünk mégis boldog életet. Sajnos ez így van, de azért hálásak lehetünk az időnek, hogy nem áll meg, és vele egy picikét mindig könnyebb lesz, a fájdalom éle mindig tompul.
Ezért ígérd meg nekem, hogy bármi jön, nem adod fel, hanem keresel valamit amibe kapaszkodhatsz. Ez borzasztó fontos. Tűzz ki valami reális célt, vagy akár irreálisat, a lényeg csak az, hogy lehessen valamit várni, valamiben hinni. Hogy szélsőséges példával éljek, gondoljatok a Cast Awayben a kézbesítendő FedEx csomagra, és a barátnő fényképére. Csak így megy, de gondolhatsz arra is, hogy a veszteség egyben felszabadító: akinek nincs már mit veszítenie, az bármit megtehet. Persze ez jó értelemben értendő, valahogy úgy, ha már a filmes példáknál tartunk, mint a Bucket Listben. Minden további nélkül lehetséges, hogy éppen a legrosszabb dolgokból születnek majd a legszebb élményeid! A lelkedet így felszabadíthatod a múlt gyötrelmei alól, és rájössz majd, milyen börtönben éltél.
A klasszikus “ami nem öl meg, az erősebbé tesz” egy szerintem nagyon szép átfogalmazása Kahlil Gibrantól: “Out of suffering have emerged the strongest souls; the most massive characters are seared with scars.”

Persze az is lehet, hogy csak valami hétköznapi bosszúság gyötör. Akkor két tanácsom van. Először is: hallgass zenét. Chad Smithtől idézek: “Music doesn’t solve your problems…but allows you to dance all over them.” Én ehhez azt tenném hozzá, hogy ha elég kicsi a probléma (pl. rosszkedv), akkor még az is lehet, hogy megoldja.🙂
A másik: mozdulj ki. Paolo Coelho-t kérték, adjon valami tanácsot depresszió ellen, a válasz pedig ez volt: “Get up. Get dressed. Show up.” Szintén tesztelve, működik.🙂

Végül, ha már itt mindenkitől lopkodok (😛 ), legyen még itt két szám is, mindkettő nagyon kedves a szívemnek, és remélem nem csak nekem segít. I love all of you, hurt by the cold.

…And I’m sayin’ a prayer for the desperate hearts tonight…” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s