Mini holiday in Kaohsiung & Kenting – part 2

Már beesteledett, mire a Lotus Pondhoz értünk. A Lotus Pond egy tó, szépséges templomokkal a partján. Állítólag lótuszok is vannak rajta, de mi ebből semmit nem láttunk – cserébe a kivilágított Sárkány és Tigris Pagoda gyönyörű látványt nyújtott, akárcsak a Tavasz és Ősz Pavilonok.🙂 A hülye eső miatt itt sem tudtunk sokáig időzni, de azért sikerült pár jó (?) képet lőni.

Dragon and Tiger Pagodas

A sárkány szájában

Autumn Pavilion

Az este utolsó állomása a hostelbe való hazatérés előtt a Liuhe Night Market volt – leginkább csak végigszaladtunk rajta hogy valami kaja után nézzünk, esőben nem volt túl nagy forgalom. Azt tudom hogy vettem egy kis polipot, meg lehet hogy még valamilyen halat is. Általában igyekeztem kihasználni az alkalmat, hogy seafoodot egyek. Ahogy Prashantot ismerem, ő inkább csirkét ehetett.🙂 Mindketten ittunk viszont egy-egy pohár cukornádlevet, ami nem volt túl finom, és állítólag az indiai árakhoz képest még drága is.🙂

Másnap reggel még sétáltunk egyet a kikötőben, aztán búcsút vettünk Kaohsiungtól és felszálltunk a Kenting felé tartó buszra. Az út azt hiszem nagyjából 2,5 órás volt és valamivel 300 NT dollár alatti összegért vittek el minket (fejenként, persze).

Kenting Tajvan legdélebbi csücske, az azonos nevű nemzeti parkban található, gyönyörű tája az országnak. A busszal a tengerparton utazva már megállapítottuk, hogy olyan ez a hely, mint a Jurassic Park.🙂 Sok-sok zöld hegyoldal buja növényzettel, és szép sziklás partszakaszok. Korábban sikerült szuperül szállást foglalni, a hotelünk a tengerparttól csak pár méterre, a strandtól sétatávolságra és az ottani night market kellős közepében volt.
A délutánt főleg strandolással töltöttük Little Bayben (Xiaowan), bár ezt inkább úgy kell elképzelni hogy sétálgattunk a homokban ill. a víz sekélyebb részén, fürödni ott nem lehetett. Bár maga a tengerpart és környezete elképesztően gyönyörű, a víz sajnos borzasztó koszos és tele van szeméttel is. Azért jól éreztük magunkat, és utána kellően megéhezve vágtunk neki a night marketnak. Bár kisebb mint Shilin, szerintem legalább olyan jó a Kenting Night Market is, azért mert ennek sokkal inkább buli hangulata van, a tengerpart közelsége miatt. A szuvenírek között is dominálnak a kagylóból készített szebbnél szebb tárgyak, a strandkellékek meg hasonlók. Sikerült is egy-két dolgot beszerezni meg megvacsizni, szép utolsó este volt.

Ennek ellenére az egész mini holiday legjobb része másnap délelőtt következett, amikor is biciklit béreltünk a hotelből (250 NT dollár/darab), és elhatároztuk hogy eltekerünk Baisha-ba, mert előző nap egy turistától azt hallottuk, hogy az ottani strand sokkal szebb mint Little Bay. Nagyjából 15km volt az út, kicsit dombos terepen, ugyanakkor egész hosszan a tengerpart mellett vezetett, úgyhogy ennél szebb helyen sem bicikliztem még, az biztos. Útközben South Baynél is megálltunk egy időre strandolni, ez nagyobb és zsúfoltabb volt Little Baynél, ugyanakkor a víz egy fokozattal tisztábbnak tűnt. De nem akartunk itt leragadni, továbbindultunk Baisha felé. Egész büszke vagyok magunkra, hogy odataláltunk, mert csak egy nem túl részletes papírtérkép és az útjelzések alapján tájékozódtunk egy gyakorlatilag vadidegen helyen. Meg kell mondjam, megérte, itt tényleg nagyon szép tiszta volt a víz, úgyhogy csomó ideig ugráltunk a hullámokban, amik elég nagyon voltak egyébként, úgyhogy úszni azt nem nagyon lehetett. Szerencsére itt még zuhanyzót is találtunk, úgyhogy a visszafelé út előtt le tudtuk mosni magunkról a homokot.

El kell mondjam, hogy sikerült jól leégnem. Használtam én naptejet, sőt még póló is volt rajtam, csakhogy kilógott a hátamból egy darab azért fent, és oda nem sikerült naptejet kennem… Plusz a combomnak arra a részére sem, amin biciklizés közben, tehát egész a strandolásig rövidnadrág volt. Hülye Zsófi, mást nem tudok mondani. Ezenkívül még szegény füleim égtek meg úgy mint egy-egy pirítós. Az utána következő napok nem voltak túl kellemesek…
Ha ez még nem lenne elég, a hazafelé út legelején defektet kaptam. Én úgy voltam vele, hogy itt a vég, el kéne érnünk a néhány óra múlva Tajpejbe induló vonatot Kaohsiungban, és itt vagyunk a világvégén defektes biciklivel. Ezt Prashant is látta rajtam, de ő szerencsére nem esett pánikba, hanem az első szembejövő embernek elkezdte mutogatni a pumpálás nemzetközileg jól érthető jelét, és csodák csodájára kerítettek nekünk pumpát. Ezt hazafelé még háromszor eljátszottuk, így kis szenvedéssel és időveszteséggel bár, de sikerült valahogy a hotelig visszatekerni. Szó se róla, segítőkészek voltak a tajvaniak, egy helyen még palackozott és hűtött vizet is kaptunk ingyen, ami nagyon jól esett a tűző melegben. Az utolsó pumpálást pont úgy intéztük, hogy a hotelig ne tudjon már leereszteni, így nem vették észre…🙂 Amúgy se voltak éppen csúcsminőségű biciklik. (Arról nem is beszélve, hogy egyszerűen képtelenség volt olyan méretű bicajt bérelni, ami nekünk elég nagy lett volna, dehát addig a fél napig kibírtuk rajtuk.)
A hotelben kissé idegesek voltak már, mert úgy két órája el kellett volna hagynunk a szobánkat, de hál’ Istennek azért nem dobták ki a cuccunkat úgyhogy minden szerencsésen elrendeződött végül. Ismét eleredt az eső miközben a buszt vártuk, ami nem nagyon akart jönni, viszont odajött hozzánk egy taxis és meglepő módon jó ajánlatot tett, így elfogadtuk és azzal mentünk vissza (korábban Kaohsiungban sokkal drágábban akartak minket Kentingbe vinni, mint a busz). Azt hiszem kb. 10 NT dollárral került csak többe a taxi, mint a busz, és talán valamivel hamarabb is értünk oda. Igaz, egy darabon még két embert felvett mellénk, amikor picikét szűkösen éreztük magunkat, dehát annyi baj legyen.
Taoyuanbe érve, ahol át kellett szállnunk az Yinggébe menő kisebb vonatra, sikerült fennhagynom a cipőmet a vonaton (a papucsom volt rajtam). Csak a peronon kaptam észbe. Azt kell mondjam, Prashant ismét megmentett, egyből mondta hogy fussak vissza, ő addig feltartja a vonatot.😀 És sikerült! Odaállt az ajtóba – nem hiszem, hogy a kalauz értette volna mit mond, mindenesetre a lényeg, hogy addig nem indította el a szerelvényt, amíg én a tömegen átverekedve vissza nem érkeztem a cipőkkel. Örök hála.🙂

Ilyen kalandok után este fél 11 körül érkeztünk az Yingge Stationre, ahol hajszál híján, de elcsíptem az utolsó hazafelé menő buszt is. Hát ennyi volt a mini holiday.🙂

Mini holiday in Kaohsiung & Kenting – part 2” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s