Kirándulások Tajpejbe 1. rész

Taipei 101

Az esküvő után volt egy teljes hetem, amikor nem kellett bemennem az iskolába. A gyerekeknek ezen a héten voltak a záróvizsgáik a tanév végén, így nem volt rá igény, hogy CC-t tartsunk, a vizsgákon kívüli időben is főleg csak tanultak.
Na, több se kellett, akkor irány Tajpej. Addig elég szomorú voltam, hogy még elég keveset láttam a városból, hát itt volt az ideje, hogy bepótoljuk.
Hétfőn a Tajpej 101-es épület volt a fő cél. Két fiúval mentem, az egyik Justin, aki abban a házban lakik mint a fogadó családom, és már korábban egészen összebarátkoztunk, a másik meg Prashant, aki szintén az AIESEC-kel jött Tajvanba, Indiából. Úgyhogy remek csapatot alkottunk, együtt vágott neki a városnak a tajvani, az indiai és a magyar nép gyermeke.🙂
Ahol lakunk, az Új-Tajpej Yingge nevű kerülete, innen vonattal kell bemenni Tajpejbe, és átszállni a metróra, ami MRT néven fut. Nagyon könnyű használni az egészet, szerintem baromi jól megcsinálták. A megállók nevei mindenhol ki vannak írva angolul, és azt is kiírják és bemondják angolul is, hogy mikor melyik vonalra lehet átszállni. Minden tele van a hálózat térképével. Az MRT nagyon tiszta, magas pénzbüntetéssel sújtják, ha valaki eszik vagy iszik a metróban. Vicces, hogy néha még azt is külön kiírják, hogy tilos bételt rágni. Minden kocsiban van légkondicionálás. Ez utóbbi a vonatokra is igaz.
További hasznos dolog, hogy kialakítottak egy úgynevezett EasyCard-ot, ami egy elektronikus chipkártya, ezzel lehet be- és kilépni a metró és vonat területére, csak hozzá kell érinteni a beléptető kapu leolvasó felületéhez, és automatikusan levonja a megfelelő összeget. A metrón és a vonaton kívül a buszokra is érvényes. Nem is csak Tajpejre korlátozódik ez a kártya, hanem nagyjából Tajvan északi részén használható, Új-Tajpej-Tajpej-Keelung vonalban.
Az EasyCardunkat készenlétben tartva bementünk tehát Tajpejbe, és a Taipei City Hall megállótól egy rövid buszozás után megérkeztünk a híres Tajpej 101-hez, ami a világ második legmagasabb épülete. Az aljában egy nagyon elegáns bevásárlóközpont található, a legnagyobb márkákkal és legmagasabb árakkal, de nézelődni szórakoztató azért. A jegyet a kilátóba is itt kell megvenni, az ötödik emeleten. 400 új tajvani dollárba kerül a jegy, nem olcsó tehát, de mindenképpen megéri kiváltani. Én voltam már korábban jó néhány magas épület tetején (Empire State Building – New York, CN Tower – Toronto, Willis Tower – Chicago, vagy említhetem az Eiffel-tornyot is), úgyhogy van összehasonlítási alapom. Bár nagyon nehéz rangsorolni ezeket, mert mindegyik város más, eltérőek a jellegzetességek, Tajpej egész biztosan nagyon különleges. Bármerre néz az ember, talál valami kis érdekességet, valami szép parkot, extravagáns bevásárlóközpontot, felhőkarcolókat, hidakat, és persze az sem utolsó, hogy a várost hegyek veszik körül az egyik oldalról.
Ami az épületet illeti, a lift a 89. emeletre visz fel, mindössze 37 másodperc alatt. Ez a világ leggyorsabb liftje. Itt van az üvegfalú kilátó, ahol 14 ponton keresztül kalauzol az audioguide, bemutatva a város nevezetességeit (bár olyan sok érdekeset nem mond, úgyis a látvány a lényeg😀 ). Innen még gyalog fel lehet menni a 91. emeletre, ahol nyitott kilátó van, bár innen nem lehet nagyon jól körülnézni, túl éles a fény és magas korlát is van persze.
A kettő között található a viccesen “damper baby”-nek elnevezett hatalmas és súlyos golyó, melynek funkciója, hogy ellensúlyozza a földrengések és tájfunok okozta mozgást. 5 és fél méter magas és 660 tonna a súlya. Más magas épületekben is található hasonló szerkezet, azonban általában elrejtik: a Tajpej 101-esben viszont szabad szemmel látható, ez is a látványosságok közé tartozik.
A kilátóból kifelé menet még nagy mennyiségű drága üzleten kell átmenni, aztán lefelé is élvezhetjük a nagy sebességű liftet – egyébként lefelé lassabban megy, mint felfelé, kb. 10 másodperccel tovább tart az út.

Leérkezve megebédeltünk a bevásárlóközpont food courtjén (meglepetésünkre nem is voltak olyan rettenetes árak), aztán úgy döntöttünk, hogy van még időnk, menjünk el a Longshan Temple-be. Ez a legnagyobb templom Tajpejben, semmiképpen sem akartam kihagyni. Írtam már korábban, hogy mennyire tetszenek nekem a tajvani templomok, valahogy nem ebből a világból valók. Az őket övező füstölőillat örökre Tajvanra fog emlékeztetni. Ez a templom is olyan, mint amiket korábban leírtam, csak sokkal nagyobb méretű: sokkal több ember imádkozott egyszerre, ráadásul hangosan és együtt, kezükben valamilyen írással. Ezt korábban másutt nem láttam, csak olyanokat akik füstölővel a kezükben hajlongtak. Megvan a különböző “oltárok” funkciója is: az egyiknél a családdal kapcsolatban kérhetsz valamit, a másiknál a párkapcsolatok, a harmadiknál a tanulmányok terén, stb. Az isteneknek felajánlott ételmennyiség is sokkal nagyobb itt, mint amit addig láttam. A bejárat egyik oldalán egy nagy vízesés, a másik oldalán pedig egy szökőkút van, vizében hatalmas koi pontyokkal, a vizet pedig egy sárkány és egy hal fröcsköli. Ezek azért szimbolikusak, mert a tajvaniak szerint úgy születik egy sárkány, ha egy hal felúszik egy vízesésen.
A Longshan Temple előtti téren egyébként rengeteg hajléktalan és koldus gyülekezik, kínai sakkot játszanak meg veszekszenek. Máshol ilyet nem láttam. Vannak hajléktalanok, de nem nagy mennyiségben.

A Longshan Temple mellett van az ún. Snake street. Arról híres a hely, hogy lehet kígyólevest enni és kígyóvért inni, egyébként meg olyan, mint a többi night market. A kígyólevest árusító étterem előterében üveg terráriumban vannak kiállítva a kígyók, valamint a táplálékuk, konkrétan patkányok és kis csirkék. Bizalomgerjesztő.🙂 Mindenesetre úgy voltunk vele, hogy egyszer élünk, és valószínűleg egyszer vagyunk csak itt, hát akkor nem hagyhatjuk ki. Rendeltünk két kígyólevest és három adag vért (Prashant nem volt hajlandó levest enni), és totál felspannoltuk magunkat, hogy úristen milyen íze lesz. De igazából fölösleges volt az aggodalmunk, nem volt furcsa íze, leginkább a csirkéhez hasonlíthatnám a kígyót, viszont nagyon szálkás, mint egy hal. Nem sok húst tud róla enni az ember, egyébként is csak néhány darabka volt a levesben. A vér ezzel szemben teljesen édes volt, mint valami gyümölcslé, ezért fel is merült bennünk a gyanú, hogy vajon mi lehet ez valójában. De végül is nincs bizonyítékunk semmire, ezért elhihetjük, hogy tényleg kígyóvért ittunk. Valójában a legnagyobb kihívást a kígyóvér mellé kapott, felespohárnál is kisebb poharakban felszolgált folyadékok jelentették, amiről a mai napig nem tudjuk, hogy micsodák, meglehetősen furcsa ízük volt. Némelyik valószínűleg alkoholos ital, van amelyik meg valami gyógyszer vagy olaj lehetett… De még az is felmerült bennünk hogy kígyóméreg, vagy a kígyó “örökítőanyaga”.😀 Mindenesetre túléltük.
További brutális élmény a snake streetről, hogy az egyik üzlet pultján levágott fejű enyhén véres teknősök feküdtek a hátukon, a fejük oda volt téve a testük mellé. Ha mindez még nem lett volna elég, Prashant nem átallott hozzájuk érni: ekkor vonaglani kezdtek. Nem tudom hogy ezt ki eszi meg, szerintem ezerszer rosszabb és nagyobb bátorság kell hozzá, mint a kígyóvérhez…

Erre a napra elég is volt nekünk ennyi, szépen felszálltunk a vonatra a Wanhua megállónál és visszamentünk Yinggébe. Folytatása következik.🙂

KÉPEK

Kirándulások Tajpejbe 1. rész” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Itt a megfejtés a vér mellé felszolgált italok ügyében: A fehér színű folyadék a leölt kígyó mérge (alkohollal keverve, ami denaturálja, így veszélytelenné válik), a világossárga ital ginzeng bor, a sötétsárga a kígyó vizelete, a legsötétebb pedig az epéje. Az összes italt – a vért is beleértve – alkohollal keverik a fertőtlenítés érdekében. Cheers!😀

    A menü mellé kis tálkában kapott sárga bogyók kígyóolaj tabletták, amikről itt lehet bővebben olvasni. Röviden, a kínai vízisikló zsírjáról, hájáról van szó, és ízületi fájdalmak kezelésére használják a hagyományos kínai orvoslásban. Ami külön érdekes, hogy a snake oil kifejezés kuruzslást, hatástalan csodaszert is jelent: Az észak-amerikai transzkontinentális vasútvonal építése során kínai munkások árulták európaiak számára. A helyi konkurencia igyekezett nevetségessé tenni az alternatív megoldást, kétségbe vonva annak hatásosságát – innen ered a jelentés.

        • Prashant talán megbocsát, ha idézem a reakcióját.🙂 Ezt mondta a nagyokos:
          “I think even after knowing what all the glasses contained we could have drunk them because it’s all the taste and smell that matters, tomorrow if anyone discovers that cow dung actually tastes good after a small processing, some people would even start eating since it’s good for health😀
          For sure we had imagined that all those liquids came out of snake only :)”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s