Iskolai rendezvények

Sajnos napokig nem jutottam normálisan internethez, ezért a kis kimaradás, amit most igyekszem behozni (végre jó a net, remélhetőleg így is marad, kopp-kopp-kopp). Nem tudom, hogy fog sikerülni, mert borzasztó sok élmény ért, de azért megpróbálkozom vele.
Még szerdán történt, hogy az iskolaigazgató és két másik tanár elvittek az Yingge általános iskolába. Azért mentünk oda, mert az általános iskolásoknak most kell junior hight választani az őszre, és ezért bemutattuk nekik a Jian Shant, hogy minél többen jöjjenek majd hozzánk. Én tehát egyike vagyok az iskolai attrakcióknak, mint az AIESEC-kel néhány éve futó program jelenlegi megtestesítője.🙂 Rajtam kívül még a kung-fu csapatukat vitték.
A tornaterembe mentünk, ahol a gyerkőcök szépen leültek a földre, átvették a tájékoztatót amit hoztunk, és meghallgatták az igazgatónő beszédét, aki a színpadon állt.

Senki nem közölte velem pontosan, hogy én mikor fogok következni (nem tökéletes a kommunikáció), csak mondták, hogy take it easy, majd mondjam el ki vagyok, meg mit csinálok itt. Aztán egyszer csak hallottam hogy “Szofiá” meg “Songjálí” (kb. így ejtik kínaiul Magyarországot), akkor leesett, hogy fel kell mennem a színpadra. Kezembe nyomták a mikrofont, és az egyik tanár tolmácsolta a szavaimat a gyerekek felé. Nagyon vicces szituációban éreztem magamat, mert mikor külön beszélgettünk, ez a tanár nem mindig értette meg, hogy mit mondok (mondjuk elég kevés ember van, aki mindig megérti), és ráadásul nekem úgy tűnt, hogy sokkal több ideig beszél, mint ameddig én beszéltem. Úgyhogy vagy sokkal tovább tart kínaiul elmondani a dolgokat, vagy hozzáköltött “kicsit”. De azért remélem, hogy jókat mondott a nevemben, végső soron az ő érdeke is, hogy a gyerekek a Jian Shanba jöjjenek. Azt is remélem, hogy nem értette totál félre a mondanivalómat. Azért azt kicsit sajnáltam, hogy bár a mondanivalómat azzal fejeztem be, hogy szívesen válaszolok ha van kérdésük, a mikrofont a taps után elvették tőlem, és nem adtak lehetőséget a gyerekeknek kérdezni. Nem tudom, hogy nem tartották a kérdezést fontosnak, vagy szimplán nem értették hogy mit mondtam. Megkérdeztem az igazgatónőt, hogy mi lesz a kérdésekkel, aki azt mondta hogy “later”, de nem volt later, úgyhogy szerintem ő sem értett meg.
A kung-fu csapat bemutatója ugyanakkor nagyon király volt szerintem, zenére csinálták és kardokkal, nekem nagyon tetszett. Miután befejeződött, néhány önként jelentkezőt felhívtak a színpadra, hogy kipróbálhassák a kung-fu alapállásokat. A bátor gyerekeknek utána jutalom ajándékcsomagot kellett adnom. Kíváncsiságból megkérdeztem a tanároktól, hogy mi van a csomagban, de a három közül egyik sem tudta megmondani. Azért ez nekem elég furcsa, és nem tudom, hogy megint nem értették meg a kérdésemet, vagy nem tudják elmondani angolul, vagy valóban senki nem tudta. Szóval nincs mindig egyszerű dolgom.😀

Még egy élményt szeretnék ezzel az általános iskolai látogatással egy kalap alatt elmesélni, ez pedig a pénteki nagyszabású rendezvény a Jian Shanban. Néhány éve bevezették, hogy a hetedikes osztályok között a tanév vége felé tartanak egy dalversenyt. Ez így elsőre unalmasnak hangzik, vagy én legalábbis nem úgy képzeltem el, mint amilyen valójában volt. Arról van szó, hogy minden hetedik osztály megtanul valamilyen angol nyelvű slágert énekelni, kidolgoznak hozzá egy tánckoreográfiát, és jelmezeket is. Nagyjából egy hónapon keresztül készülnek, tartanak próbákat stb. A dalverseny viszont csak a rendezvény első része, talán úgy tudnám legjobban jellemezni a folytatást, hogy egy iskolai ki mit tudot tartanak – van itt ének, fuvola, gitár, beatbox, tánc több stílusban, történetmesélés, szóval eléggé sokszínű a dolog.
Pénteken délután egytől négyig tartott a rendezvény. A hetedikesek dalversenyével kezdődött, és teljesen ledöbbentem, mert öt perccel a kezdete előtt közölték csak velem, hogy én is benne leszek a zsűriben. Nem szívesen vállaltam a feladatot több okból sem, de hát nem volt más választásom. Az értékelő lapon a következő öt szempont szerepelt: kiejtés (35%), koreográfia (30%), csapatmunka (20%), kreativitás (10%), fegyelmezettség (5%) (vagy legalábbis így fordították őket le nekem, mert persze valójában kínai írásjelek voltak csak ott). El tudjátok képzelni, hogy mennyi értelme van ennek, de mindegy, valahogy el kellett dönteni, ki a győztes. Én kicsit amúgy elfogult voltam, mert az egyik hetedik osztályba jár a fogadó családom kisebbik lánya. De egyébként meg egyem a szívét az összes hetedikesnek, azt akartam hogy mindenki nyerjen. Az osztályok dalai a következők voltak: Mamma Mia, Lemon Tree, Beautiful Sunday, Pretty Woman, és volt még egy ami most nem jut eszembe. Vicces volt látni, hogy a gyerekek hogyan interpretálták a dalok üzenetét, mindenesetre olyan édesek voltak hogy majdnem sírtam, és legszívesebben mindenkinek maximum pontot adtam volna. A fegyelmezettségre mindenképpen, sőt már hiányoltam, hogy miért nem engedik el magukat egy picit jobban. Nem is tudom leírni, hogy mennyi mindent éreztem miközben hallgattam meg néztem őket, mindenesetre teljesen meghatódtam és nagyon élveztem a produkciójukat, ugyanakkor baromira nevethetnékem is volt, mert azért nem mondanám, hogy minden fiú ugyanakkora lelkesedéssel táncolt mondjuk a Mamma Miára, mint a lányok. De megcsinálták, és valahogy teljesen az az érzésem, hogy nálunk otthon ezt nem lehetett volna ilyen formában 13 éves gyerekekkel. Mutatok képeket.

Ez itt a közönség – egy részük jelmezben várja, hogy ő következzen.

Ez a Mamma Mia közben van – igen, a fiúk fején zuhanysapka, és a partvisokat gitárnak használták a produkció egy részében.😀

Lemon Tree – hát nem volt egy nagy ereszd-el-a-hajam.😀 De cukik voltak, még egy kis citromfát is csináltak, ott a színpad jobb oldalán lehet látni.

Ez az aminek nem jut eszembe a címe.😦 Főleg ilyen ide-oda dülöngélős táncot csináltak, szóval ők voltak a legszolidabbak azt hiszem.

Beautiful Sunday, amin behaltam: a jobb oldalon van egy kis napocska, a kezén felhőkkel, a bal oldalon pedig egy kiskakas, a haját középen felzselézték, ők szimbolizálták a vasárnap reggelt.

Pretty Woman – ők nyertek, talán a képből viszonylag érthető, hogy miért.😀 Úgy látom nagyon élvezik, ha a fiúk lányoknak öltözhetnek be, a ki mit tud részben még kétszer fordult elő ilyesmi.😀 Ők voltak a legbátrabbak, és erre vevő volt mindenki, úgyhogy simán megnyerték a versenyt – a Pretty Woman előtt még az I Like To Move It-ból játszottak be egy kis részt bevezetőképpen.🙂

A maradék részről még annyit, hogy én teljesen meglepődtem, milyen produkciókat csináltak. Volt olyan, ahol egy barát-barátnő páros énekelt duettet a színpadon (tehát ezt így nyíltan felvállalták és mindenki iszonyúan tapsolt nekik, még akkor is, ha a zárszóban az igazgatónő felhívta rá a figyelmet, hogy ez nagyon szép, de azért szeretné ha tartanák a “kellő távolságot”), meg azon is, hogy 14 éves lányok milyen hip-hop táncmozdulatokat csináltak, állítólag nem is tanította nekik senki, csak úgy maguktól kitalálták, szerintem nagyon jók voltak. Baromira érződik az egész zenei ízlésen amúgy az amerikai popzene hatása, de arra is utalhatnék, amit korábban írtam, hogy milyen kérdéseket tettek fel nekem a gyerekek. Ki a népszerű? Black Eyed Peas, Beyonce, Avril Lavigne, Taylor Swift, Justin Bieber, Miley Cyrus (bár róla megtudtam hogy most már rossz példát mutat mert dohányzik meg ilyenek), Akon, Rihanna, Ciara stb… Végülis természetes, főleg ez az a korosztály, akiknek ez szól, csak így 23 éves fejjel nevetek rajta.🙂

Az egész produkcióból nekem az volt a kedvencem, amikor az egyik fiú gitározott és énekelt, aztán pedig jöttek a háttértáncosok, az éneket pedig átvette az egyik tanárnő.🙂 Nagyon jól csinálták, ügyesek voltak, és meglepődtem, hogy egy 15 éves fiú (mert ő már kilencedikes) milyen magabiztosan mozgott a színpadon, és hogy magával tudta ragadni a közönséget. Utána odamentem gratulálni neki, és kérdeztem, hogy mióta gitározik, azt mondta, hogy két éve. Szóval nem rossz. Ők azok (a nagy masnival a fején a matektanárnő, nem is hinné az ember):

Végül még egy kép a beatboxolókról – bár ez nagyon nem az én műfajom, szerintem ők is ügyesek voltak, és ők egyébként öregdiákok, két éve végeztek a Jian Shanban.

Elárulom, hogy a következőkben még sokkal izgalmasabb dolgokról fogok tudni mesélni nektek, de most mennem kell, mert megyünk egy bevásárlóközpontba.🙂 Érdekesnek ígérkezik, főleg a ma reggeli piacos élményeim után. Ja igen, arról Facebookra raktam fel képeket, azt hiszem, jó ha ideteszem a linket, aki ezt olvassa, feltételezem, hogy érdekli az is.🙂 Nyilvánosra van állítva, úgyhogy ha minden igaz mindenki láthatja.

Iskolai rendezvények” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Örülök ennek az írásnak. Megérte várni rá🙂 Kicsit a saját gimis éveimre emlékeztet, amikor majdnem minden évben össze kellett hozni valami ilyen közös előadást😀

    Az elejéről meg az jut eszembe, amikor olaszországban voltunk és a tolmácsunknak elment a hangja😀 Kézzel lábbal és angolul próbáltunk kommunikálni több kevesebb sikerrel🙂 Még egy újságba is bekerültünk mint híres neves külföldi versenyzők😀

  2. Bár nagyon lelkesek, de még ezek a produkciók sem verhetik a csillogó szemű apukák és anyukák előtt előadott, alsós Négyszögletű Kerek Erdő feldolgozást az általános iskolai tükrös teremben. Andris volt az eukaliptusz fa, ami rádőlt Dömdödömre. A jelmeze egy zöld felső és barna nadrág kombó volt. Ha jól emlékszem, egysoros – de mégis milyen fontos! – szerep volt. Ennyit kellett mondania: “Reccs, bumm.” Én akkorra már befutott színésznek számítottam, így csak komoly felkéréseket fogadtam el – egy népmese előadás Igazságos Mátyásánál nem adtam alább.😛

    Kemény, hogy így bedobtak a mély vízbe. Beszéd és zsűritagság, nem semmi – te lettél a sztár. A kérdések esetén szerintem gondolj vissza, hogy mennyit kérdeztek tőled korábban, és képzeld el, hogy egy seregnyi megvadult gyerek mit művelt volna veled.😀

    A többi gondolatomat meg csak úgy idehányom, ha nem bánod: A bevásárlóközponthoz csak annyit fűznék hozzá, hogy Let’s Go To The Mall”! Magyarország fonetikusan – a Google Translate szerint – Xiōngyálì, úgyhogy a leképezésed majdnem pontos. A “bátorságcsomag” szerintem egy tényleg komolyan vett zsákbamacska lehetett. A piac – ami egyébként lenyűgöző – néhány képen erősen emlékeztet a Józsefvárosi piacra.🙂

  3. elképesztő, hogy te mint Fehér Ember micsoda celeb vagy… komolyan mázli, hogy bővelkedsz jó tulajdonságokban, és így példát mutathatsz, hogy nemcsak miley cyrus (rá kellett gugliznom) létezik😀 biztos jól megálltad a helyedet a színpadon meg a zsűriben. érdekes az ázsiai fegyelem: ezt nálunk tényleg nem lehetne megcsinálni.

    egy technikai megjegyzés: kicsit nehézkes görgetni ezt a sok nagy képet…

    Peti: ez kész ez a sztori😀😀

    • Hát nem tudom, mennyi jön át a gyerekeknek az én jó tulajdonságaimból.😀 A zsűriben végülis az volt, hogy én még javában írogattam a pontszámokat (mert igyekeztem az egyes osztályokat egymáshoz hasonlítani, hogy igazságos legyek) mikor közölték hogy most oda kell adnom nekik a lapot hogy összesíthessék a pontokat. Úgyhogy csak gyorsan odaírtam egy sorrendet, aztán fogalmam sincs, mi lett vele. De örültem mert az az osztály nyert amelyikben Christina is van, szóval a fogadó családom lánya.🙂

      Az én gépem is kicsit meghalt a nagy képektől néha, úgyhogy az újabb posztban most thumbnailek vannak csak. Nem tudom, hogy így jó-e, majd igyekszem valami praktikus megoldást kitalálni, csak eléggé sok ideig tart szerkesztgetni a hülye HTML kódokat, annyira nincs kedvem ezzel vacakolni.😦 Pedig szeretném, hogy szép legyen a blog.

      • A képek egyébként azért töltődnek be ilyen lassan, mert te a teljes méretű képeket tetted be az oldalba és ahhoz hogy ezeket meg tudja jeleníteni mondjuk 5 képnél ha azok a képek darabonként 2 megásak akkor 10 mega adatforgalom kell. Az sem segít sokat, hogy a böngészőnek a dolga az, hogy ezeket a megfelelő méretre lekicsinyítse, tehát mondjuk a 2000×3000-es méretből 200×300-as darabot mutasson és ez több képnél már eléggé számításigényes.

        Amit esetleg tudnál csinálni, hogy akkora thumbnaileket csinálnál, mint az oldal szélessége. Ha kiválasztod azokat a képeket amiket használni szeretnél és sok ilyen lenne, akkor mondjuk az http://www.irfanview.com/ progival “batch processing” alatt át tudod az összeset méretezni a megfelelő méretűre. Ezeket beszúrod a blogodba és ugyanúgy linkelheted az imageshack-es teljes méretű képekre. Tudom picit fusimeló ezeket végigjátszani, de a vége egy szép és gyorsan betöltődő oldal lesz . Ha valamelyik része nem lenne tiszta, tudod hol találsz meg🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s