Iskolai tapasztalatok

Hétfőn megkezdtem a munkát a Jian Shanban, úgyhogy jelenleg már a harmadik napomat töltöm a suliban. Minden nap borzasztóan érdekes, de nagyon-nagyon fárasztó. A gyerekek nagyon aranyosak és rengeteget kérdeznek, viszont nem mondanám, hogy jól tudnak angolul, egy-két kivételtől eltekintve. Ezért aztán engem sem nagyon értenek meg. Vicces, hogy mióta csak angolt tanulok, az volt a lényeg hogy nyelvtanilag minél tökéletesebb és szóhasználatot tekintve minél választékosabb legyek, de most majdnem azt mondom, hogy ez itt inkább hátrány, mint előny. Ha bonyolult szavakat használok, netán feltételes módot meg az alap igeidőkön kívül mást is, akkor szinte soha nem értik meg a mondanivalómat. Ami elég rossz, de nem hinném hogy az jó lenne ha én is elkezdenék helytelenül beszélni nekik, ha már azért vagyok itt hogy az angoljuk fejlődjön. Úgyhogy próbálom egyszerűbb szavakkal kifejezni magam, nagyon lassan beszélni, és ha kell sokszor elmondom meg átfogalmazom a dolgokat. Aztán előbb-utóbb dűlőre jutunk legtöbbször.

Nem könnyű hozzászokni, hogy mindenki iszonyúan megbámul. Néha tényleg zavarba ejtő, hogy mennyire néznek. Minden nap tízszer elmondják, hogy mennyire szép vagyok, és baromira érdekes nekik, hogy zöld a szemem, fehér a bőröm, keskeny az orrom és vörös a hajam (persze utóbbi festett, azt is mindig kérdezik, hogy ez igazi-e). Aztán persze azt is számtalanszor megkaptam már, hogy mennyire magas vagyok – kérdezik, hogy hány centi, és elképednek mikor mondom hogy 174. Azért a felnőtt férfiak között vannak néhányan, akik velem egyforma magasak, vagy kicsit magasabbak, de a nők között még nemigen láttam. Pláne nem a diákoknál – ők sokszor csak a vállamig érnek.🙂

Nem igaz egyébként, hogy ők egyformák lennének és nehéz lenne megkülönböztetni őket. Ötödik napja vagyok itt, de abszolút könnyű felismerni mindenkit arcról, nagyon mások igazából. Csak mindenkinek fekete a haja és barna a szeme.

Itt úgy van az iskolarendszer, hogy 6 évig járnak általánosba, aztán 3 év junior high school van (én egy ilyenben tanítok), majd 3 év senior high. A Jian Shan egy kb. 450 fős iskola, ami itt nagyon kicsinek számít, mindenki mondja, hogy milyen jó hogy ez ilyen kis iskola, mert minden diákot lehet személyesen ismerni és sok idő jut rájuk. Szerintem mi az Apáczaiba is kb. ennyien jártunk otthon, mégsem gondolta senki, hogy az kis iskola lenne – persze mások az arányok, nem mindegy, hogy 10 vagy 23 millió ember lakik egy országban, ráadásul Tajvan nagyjából harmad akkora, mint Magyarország.

Itt az összes gyerkőc uniformist hord, de nem szeretik, és nagyon irigyek lettek, mikor elmeséltem hogy nekünk otthon nem kell, maximum az évnyitókra meg az évzárókra. Nem hordhatnak szandált sem, csak zárt cipőt (de mindenféle sportcipőt lehet, azt nem szabályozzák), és régen állítólag még hosszú hajuk sem lehetett, de ezt már eltörölték. Szerintem nagyon fegyelmezettek a gyerekek, pedig sokkal több a feladatuk, mint egy magyar diáknak: ők takarítják az osztálytermeket meg a tanári szobákat, és reggel 8-tól nagyjából este 6-ig bent vannak. Ezalatt az idő alatt én baromira elfáradok, fogalmam sincs, ők hogy bírják, persze ehhez vannak szokva. A családnál, ahol lakom, az egyik lány már 16 éves és ő senior high-ba jár, neki hetente háromszor este 10-ig (!) van órája. Szóval nagyon keményen tanulnak szerintem, nem tudom, hogy ez egyáltalán egészséges-e, de hát nem feladatom megítélni.

Ami a sportot illeti, a kosárlabda egyértelműen a legnépszerűbb, ezen kívül még baseballt szeretnek nézni a tévében, és persze jelen van a harcművészet is, már többször is láttam, ahogy az iskolai kung-fu csapat gyakorlatozik (baromi jól néz ki, nekem legalábbis nagyon tetszik). Van még röplabdapálya is a suliban, meg futópálya, de a focit szerintem alig ismerik, vagy legalábbis nem népszerű.

Ami nekem elképesztő, hogy az iskola épülete mennyire nyitott: a folyosók végén lévő ablakokban vagy inkább teraszokban nincs is üveg, nem lehet bezárni, teljesen levegős az egész. Persze itt télen se nagyon van hidegebb 10 foknál.

Elmesélek pár példát, hogy miket kérdeznek tőlem a gyerekek, mert némelyik szerintem elég vicces. Persze vannak a standard kérdések (hogy hívnak, honnan jöttél, hány éves vagy), de ezen kívül érdekes, hogy mi jut még eszükbe.

– Van barátod? (Korábbi Tajvant megjárt AIESEC-esek figyelmeztettek, hogy ez a kérdés az elsők között lesz, de még így is vicces.)
– Tetszenek a tajvani fiúk?
– A te országodban mindig esik a hó? Nálatok hidegebb van, mint Tajvanban?
– Ismered Justin Biebert/Miley Cyrust/Lady Gagát/Robert Pattinsont/egyéb amerikai hírességet/ezt vagy azt a tajvani énekest? Szereted Harry Pottert?
– Ki a kedvenc énekesed? Énekelsz nekünk magyar dalokat?
– Tudsz kosárlabdázni/gitározni/hegedülni/zongorázni/táncolni/kínaiul/más nyelven?
– A te országodban milyen színűek a buszok és a taxik?
– Hogy mondják magyarul, hogy: szeretlek, szia, egy, kettő…
– Megtanítasz magyarul káromkodni?

Azt is mindenki tudni akarja, hogy fenn vagyok-e Facebookon (“feszbukö”) és Skype-on (“szkájpí”), egy páran bejelölgettek.🙂
Aztán persze tanítgatnak kínaiul is. Egy pár kifejezés már rám ragadt, de nem könnyű, mert ők úgy próbálják nekem magyarázni, hogy elmondják angolul, aztán elmondják kínaiul és leírják kínai jelekkel. El tudom ismételni utánuk hangzás alapján, de aztán úgyis elfelejtem mert a kínai írásjelekkel nem tudok mit kezdeni. Próbálom nekik mondani, hogy légyszi írjátok le angol betűkkel, de nem mindig értik meg, hogy mire gondolok. Amikor megértik, akkor megpróbálják, de úgy látom hogy nem egyszerű nekik kitalálni, hogy hogyan kellene angol kiejtés szerint leírni a dolgokat. Amikor viszont sikerül, és felolvasom nekik, mindig baromira örülnek.
Ők 6 évig tanulnak írni egyébként. Próbáltam megkérdezni, hogy ezek után egyszerű-e megtanulni a latin betűket, de azt hiszem még senki nem értette meg a kérdésemet. Talán majd megkérdezem valamelyik tanártól, azok egy kicsit jobban tudnak angolul. Ami furcsa, hogy az angol tanárral még nem találkoztam. Ja igen, ezen a héten még nem adtak nekem konkrét feladatot, csak úgy lógok a suliban, mászkálok a folyosókon, aztán vagy a diákok szólítanak le engem, vagy én szólítom le őket. A kilencedikesek nemsokára elballagnak, ezért nekik most már kicsit szabadabb a program, nincs annyi órájuk, úgyhogy a legtöbb időt eddig velük töltöttem (pl. tegnap és tegnapelőtt barbecue sütés volt a kertben, mindenféle furcsa izét ettem megint, de finomakat). Jövő héttől ha minden igaz lesz már rendes órarendem is és normális beszélgetős órákat kell majd tartanom. Őszintén szólva várom, elég hosszú reggel 8-tól este fél 6-ig csak úgy lézengeni itt. Kaptam egy íróasztalt az egyik tanári szobában, ezt most onnan írom (van wifi), mondják hogy ha elfáradok, nyugodtan vonuljak vissza ide, úgyhogy néha be szoktam szökni, amikor igazán nem tudok már mit kezdeni magammal. Ebéd a tanárokkal együtt van délben.

Most még megmutatok pár képet a suliról meg a diákokról. Van még mesélnivalóm (ma reggel nagyon érdekes élményem volt), de azt majd másik posztban írom le.

Így tanítgatnak engem.🙂 A felső a köszönöm (“means thank you”).

Ez a suli, a főbejárat ott van ahol a pálmafák.

Kilátás az iskolából.

Ezt a folyosóról csináltam, ilyen nyitottak az osztálytermek, belát az ember, ha elsétál mellette. Egyébként a suliban a legtöbb dolog ki van írva angolul is, ennek nagyon örülök.

Ez volt a barbecue sütés kinn az udvaron a kilencedikesekkel. Nagyon kis aranyosak szerintem.🙂 A fényképeken mindig ezt a V-t mutatják, ez ugyanaz mint amikor mi feltartjuk a hüvelykujjunkat.

Nagyon szívesen fényképezkednek együtt, rengeteg közös kép készült, gondoltam egyet megmutatok. Hát igen, kicsit nagy vagyok mellettük, pedig direkt nem is húztam ki magam.

Iskolai tapasztalatok” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ha a Papnövelde utcai Apáczaira gondolsz, az egy kb. 600 fős suli.
    Tudom, mert oda jártam (2004-2008).
    Amúgy Lifetilt-en keresztül találtam rád, az írásaid tetszenek, és bár nagyon másképp látjuk a világot, maradok hű olvasód!

  2. Kénytelen vagyok megint a KK-ból idézni: “Senki nem tud úgy bámulni, mint egy kínai paraszt”. Ez valószínűleg nem fog csillapodni, ott ez teljesen elfogadott dolog. Jobb ha hozzászoksz. Kitartást hozzá.🙂

    A hosszú iskolai benntartózkodáshoz két dolgot tennék hozzá:

    Egyrészt legalább nem írnak házit otthon, ez is valami.😀

    Másrészt végül is egy Kis Tigrisről van szó; nagyon, nagyon komolyan veszik az oktatást, ez adja a gyors fejlődés alapját. Még az egyetemen olvastam egy tanulmányt Szingapúrról, ott – és minden bizonnyal itt is – a hangsúly a tananyag memorizálásán van, ami erősen háttérbe szorítja a kreativitást. Emiatt sok kritika is éri a Kis Tigriseket. Ugyanakkor kiemelkedően teljesítenek a matematika és a természettudományok terén, és pörög a gazdaság – el lehet dönteni, hogy mi a jobb. Majd figyeld meg – amennyire lehetséges -, hogy a tanuláshoz való fenti hozzáállás a valóságban mennyire helytálló!

    Ja, és milyen jól látszik a világháború utáni amerikai befolyás az iskolarendszer felépítésén!

    Más. Nem tudom tudod-e, de – idén – június 6-án lesz a Sárkányhajó fesztivál (Tuen Ng Jit névre hallgat). Ahogy a wikin látom, a fesztivál – ami munkaszüneti nap – a kaja-pia-mókás hajók versenyeztetésének hármasa körül forog, szóval rossz nem lehet.🙂

    És egy kérdés a végére: Tajvanon metrikus rendszert használnak (a magasságod centiben való említése miatt kérdem)?

    • Hoppá, nagyon jókor utaztál ki: idén száz éves a Kínai Köztársaság (1912. január elsején kiáltották ki), úgyhogy a Sárkányhajó fesztivál irtó látványos lesz!

    • Nem vagyok benne biztos, hogy nem írnak otthon házi feladatot, mert szoktam látni ahogy otthon az anyuka ellenőrzi a gyerekeknek a füzetét, de majd rákérdezek konkrétan is.
      Igen, a Sárkányhajó Fesztivált tudtam, már itthon is olvastam róla, meg a fogadó családom is már készül rá, csinálják a rizzsel töltött gombócokat (rice dumpling vagy kínaiul zongzi, egyet már ettem is :P), és tudom hogy hétfőn nem lesz suli.😀
      Azt még nem tudom biztosan, hogy mit fogunk csinálni akkor, de remélem látni fogok belőle valamit.🙂

  3. HÁHÁ! Múltkor totál nem tudtam mit kezdeni azzal hogy “kicsi a bringám, de hát kisebb is vagyok nálad”.😀 (Tudom, hogy komoly problémáim vannak időnként, de tényleg leakadtam rajta😄 ) Mostmár bizonyított hogy egy egész centivel magasabb vagyok!😀

    Amúgy mostmár én is irigyellek😀😀 Nem vagyok egy belevágós elrepülős típus, de ilyet én is nagyon szzívesen csinálnék. Valamiért azt hittem hogy kis csoportos igazi angol órákat kell csinálnod alsósoknak. (vajon miért?😀 )
    De ez így egészen más, ugye én kicsit a nagy anime imádattal megismertem a keleti népeket (meg anno mondtam neked a sorozatot a beteg kislányról ami igaz történet alapján készült az Egy liter könny címmel) – és nagyon nagyon tetszik nekem a lelkes gimnazisták élete, persze lehet hogy csak én nem voltam elég lelkes gimnazista… Meg nekem tetszik az uniformis. (lehet hogy ha kötelező lett volna én is utálnám😀 )

    • Ugye :D? Elég sok animét néztem én is így azt hiszem a japán sulirendszert kicsit ezeken keresztül is megismertem és én is nagyon szívesen elmentem volna oda gimibe🙂 Mondjuk egyébként is mindig imádtam az egyenruhákat😀

    • Ahogy a posztban is kicsit említem, tényleg kell majd igazi angolórákat tartanom, bár a nyelvtantanítás valószínűleg nem lesz előtérben, inkább csak beszélgetésről fog szólni az egész. Csak ez a hét ilyen béna, hogy még nem adtak nekem normális órarendet. Viszont az igaz, hogy nem alsósoknak, itt a junior highban 13-15 évesek vannak.

      Tetszik hogy így lelkesedtek amúgy, és elmondom hogy minden további nélkül kijuthattok ti is Ázsiába az AIESEC-kel. Komolyan!

      • Az én lázadásom az itthonülés ellen épp abból áll hogy keményen gondolkozom azon hogy augusztus utolsó hetében kimegyek Írországba.😀 De nyuszi vagyok ugyebár, szóval még megláttyuk😛 Ha véletlenül nagyon felbátorodom egyszer, akkor kimegyek😀

  4. – tetszik az iskolarendszer, főleg ez a nyitott épület, meg az egyenruha, nagyon helyes. a módszerek meg… ki tudja.

    – cukik a gyerekek a kérdésekkel🙂 és nagyon aranyos, hogy olyan “nagy” vagy mellettük🙂 (most átérezheted lili problémáját…:P), a justin bieberes dolgok, wáááá. és örülök, hogy leromboltad a tévhitemet, miszerint egyformák lennének.🙂

    • Átérzem! :)) Sokszor úgy beszélgetünk hogy én ülök ők meg állnak, mert úgy majdnem egyforma magasak vagyunk.😛
      Amúgy már én is frászt kapok, hogy kik népszerűek itt, ma Taylor Swift is feliratkozott a listára, meg a Black Eyed Peas valamiért nagyon megy. Cserébe megmutattam nekik pár rockbandát (gépnél ültünk) de egyiket se ismerték.😀

    • Hehe.🙂 Még nem láttam. Lassan megkérlek, hogy írjál nekem egy listát, mert már rengeteg filmet ajánlottál, de mire hazamegyek, és lesz rájuk időm, el fogom felejteni…

  5. Talán triviális, de azért megkérdezem: a tanórák milyen hosszúak Tajvanon? Követik nálunk kialakult 45 perces rendet, vagy ebben a tekintetben is van eltérés?

  6. Jobb későn, mint soha: az amerikai befolyás nem csak az iskolarendszerben, hanem a sportban is tetten érhető. A kosárlabda és a baseball népszerűsége a világháború után ott állomásozó amerikai csapatoknak köszönhető.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s