Első tapasztalatok

Megérkeztem reggel Taipeibe, minden rendben volt, az AIESEC-esek felvettek a repülőtéren, és kocsival bevittek a suliba. Ott át lettem adva az igazgatónőnek, aki kicsit körbevitt autóval a környéken, de a suliba nem mentünk végül be, szombat és kora reggel lévén. Utána pedig át lettem adva a fogadó családnak. Nagyon-nagyon aranyosak és kedvesek, és jól elvagyunk, bár mondjuk úgy hogy nem tökéletes az angoljuk.😛

Megpróbálom leírni, hogy milyen érzés látni Tajvant. Nagyon furcsa, mert minden teljesen más, még a fák is, persze más itt a növényzet. A házaknak is valahogy más az alakja, de mindennek megvan a maga bája. A házakon meg az utak mentén a díszítések nagyon szépek, de a motívumok mások: sárkány, meg delfin, meg persze mindenhol kínai jelek.

Borzasztó szép a lakás ahol lakom, nemrég újították fel és minden nagyon letisztult benne. Van egy imaszobájuk, kis oltárocskával, meg füstölőkkel, belőle pedig az erkély nyílik, ahonnan egy iskolára és 5-600m magas hegyekre lehet rálátni.

Most az este voltunk egy thai étteremben: szeretnek mindenféle ázsiai ételt enni, nem csak a tipikus tajvani konyhát. Ez például rákkal töltött sütemény, nagyon finom volt, ahogy a többi étel is, csak nagyon eltérő attól amihez szokva vagyok. Kicsit ettem pálcikával is, megdicsértek, hogy ügyes vagyok.😀

rákos süti

Itt pedig én a thai étteremben.🙂 Elefánttal.

Egyébként reggel óta esik az eső, nincs túl meleg. De a tájfun állítólag elkerülte a szigetet szerencsére, csak ennyi hatását lehet érezni. Hamarosan jelentkezem.🙂

Első tapasztalatok” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Örülök, hogy egészben megérkeztél🙂 Leírásod alapján most nagyon elkezdtelek irigyelni és szívesen lennék a helyedben. Biztos hamar hozzá fogsz szokni a városhoz, hiszen a jó dolgokat könnyen megszokja az ember🙂
    Várom a következő bejegyzéseket és addig is érezd nagyon jól magad!

    Ui.: Pici konstruktív kritika – nagyon jól néz ki a rákos sütemény, de ha picikével keskenyebb lenne, akkor nem lógna rá a jobb szélső sávra🙂 Javítás után nyugodtan töröld ez a részt😛

    • Elvileg már javítva van, nálam már jól jelenik meg.
      Előre is bocsánat egyébként, ha kicsit szedett-vedettek lesznek a posztok (nem csak ilyen szempontból, hanem szövegezésileg is), nem biztos hogy most lesz időm órákig szerkesztgetni, de azért igyekszem.

      Én is remélem hogy hamar megszokom, és felfedezhetem a részleteket is. Most még sokkolóan új minden.🙂

      • Tökéletes, már jól jeleníti meg😛

        Ne aggódj, nem kell szépirodalmi stílusban írni. Nekem az is megfelel ha majd útikönyvet akkor szerkesztesz belőle, ha visszajöttél😀

  2. Az evőpálcikákkal kapcsolatban tennék egy kis kiegészítést:

    Úgy tartják, hogy az evőpálcikákat nem szabad függőlegesen beleszúrni a rizsbe (általánosabban fogalmazva benne hagyni az ételben). Kétféle magyarázat is kapcsolódik ehhez a hiedelemhez:

    Egyfelől az a személy, aki ezt csinálja, egyfajta szegénységi bizonyítványt állít ki magáról – tekintve, hogy nincs hová tennie a pálcikákat.

    Másfelől – és ez a szélesebb körben elfogadott magyarázat – ez a tett arra utal, hogy valaki nemrég hunyt el, és ezért kerülendő. Ugyanis a tradicionális kínai gyászszertartás során, közvetlenül a hozzátartozó halála után – még mielőtt a koporsóba helyeznék a testet – egy szigorúan a szabad ég alatt elkészített tál rizsbe bambusz evőpálcikákat szúrnak, és azt az elhunyt lábai elé helyezik (gondolom a túlvilágon való éhezés elkerülése érdekében). A szertartás későbbi részében a rizsestál füstölőtartóként funkcionál, melyben ugyanúgy, függőlegesen helyezkednek el a füstölők.🙂

    • Ez tényleg így van, én a második magyarázatot hallottam itt. Tegnap például az ebédnél az egyik kisgyerek beleszúrta a rizsbe a pálcikáit, hát az anyukája rögtön ki is vette meg rá is szólt hogy ezt nem szabad. De általánosságban azt sem nagyon szeretik, ha játszik az ember a pálcikákkal az asztalnál.

      • Éppúgy, mint nálunk; éppúgy, mint nálunk: “Fiam/lányom, ne játssz az evőeszközzel!”🙂

        Van még egy szokás – kismillió másik mellett persze -, talán Tajvanon is követik: a pálcikákat bizonyos mértékben tiszteletlenség úgy az asztalra helyezni, hogy az étkezésre használt végük mások felé mutasson.

        Az étkezős képeken eddig nem találkoztam evőpálcika tartóval. Használtál már ilyet – elsősorban étteremben -; mennyire lehet elterjedt Tajvanon ez a megoldás? Nagyon jópofa origami tartók is léteznek, egész kis “irodalmuk” van a neten, ahogy látom.

        • Épp visszaolvasom a tajvani posztokat, és most tűnt fel, hogy erre sose válaszoltam.😦 Pótlom.🙂 Az egész ottlétem alatt egyszer sem láttam használatban evőpálcika tartót, pedig voltam étteremben is viszonylag sokszor. Boltban azért kapható, találkoztam vele többször is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s