Az interneten bárki lehetsz…

Ahogyan az előző posztban megígértem, elmesélek nektek valamit. Van egy érdekes történetem, ami élesen rávilágít egy dologra, amit mindenki tud, de nem tudom, hogy a valóságban hányan tapasztalják is meg. Arról van szó, hogy az internet anonimitást biztosít, hogy sosem tudhatod biztosan, valójában ki van a chatablak előtt a másik oldalon, vagy ki írogat. 6-7 éve történt, hogy nagyjából fél éven keresztül beszélgettem valakivel, akiről úgy tudtam, hogy egy Krisztián nevű fiú, és nagyon jó barátok voltunk interneten keresztül. Mindenféléről beszélgettünk egy csomót, jól kijöttünk egymással. Aztán hosszas győzködés után rábeszéltem, hogy találkozzunk. Azt sem értettem, miért vonakodik ennyire, aztán a találkozón rájöttem. Első blikkre csak az tűnt fel, hogy olyan furcsa, nagyon nem néz ki annyi évesnek, mint amennyinek mondta magát. De nem mertem rákérdezni, nehogy megsértsem – aztán a találkozó végén bevallotta, hogy ő valójában egy Krisztina nevű lány. Minden más igaz volt állítólag amit mondott (persze kis ferdítésekkel meg dolgok elhallgatásával,  hogy ne derüljön ki, hogy lány), de hát mégis, nem az az ember volt, akinek hittem. Ő egy olyan lány volt, akinek a kinézete is meg a hobbijai is meglehetősen fiúsak voltak, és nem voltak barátai, kevesen értették meg őt. Így hát így keresett barátokat: az interneten keresztül. És fiúnak adta ki magát. Azt mondta, be akarta már előbb is vallani, de nem merte, és a hazugsággörgeteg egyre csak nagyobb lett. Amikor megtudtam, egy csomót sírtam utána, hiszen az az ember, akit én a jó barátomnak hittem egy fél évig, valójában nem létezett. Azt hittem egy darabig, hogy képes leszek majd azzal is barátkozni, aki helyette ott állt előttem, de aztán kiderült, hogy nem. Nem ment. Nem haragszom rá, de nagyon sajnálom őt: mert egy nagyon kedves és jófej embert ismertem meg benne, hiszen a dolgok nagy része nem színlelés volt abból, amit nekem fél éven át a chaten elmondott és amikről beszélgettünk. Tehát volt lehetőségem megismerni az egyéniségét. De mégsem tudtam egy ekkora becsapás után fenntartani vele a barátságomat, mert hát igen, ez becsapás volt. Arról nem is beszélve, hogy azzal a személyiségvonásával nem tudtam mit kezdeni, hogy fél éven át képes volt fiúnak kiadni magát. Azóta sem beszéltem vele, remélem tanult a hibájából és azóta igazi barátokra talált és boldogabb.

Az interneten bárki lehetsz…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nekem eléggé későn lett netem, így a chates korszakból kimaradtam, rögtön MSN tag lettem, vagyis az ilyen dolgok kimaradtak nekem.
    Nekem csak olyan volt, hogy akivel nagyon nagyon jól megértettük egymást levélben, élőben már csak a mozgásával és a beszédstílusával is totálisan az idegeimre ment, és utána alig tudtam menekülni előle, hogy nem akarok vele beszélni, találkozni. Pedig e-mailban irtó jól kijöttünk.

    • Ezt nem írtam, de ezzel a lánnyal én se chatoldalon ismerkedtem meg. Egy p2p programon keresztül töltöttem le akkoriban zenéket (még nem torrenteztem), és ott kezdtünk el beszélgetni valamilyen zenei klip kapcsán. Aztán felvettük egymást MSN-en. Ettől függetlenül chaten is lehetett volna ilyen, és tiszta szerencse, hogy a többi neten szövődött barátsággal meg szerelemmel elég szerencsém volt, nem történt több ilyen eset.

  2. Én is az msn-korszakban lettem igazán aktív internet-felhasználó, mégis az utóbbi idők eseményei arra késztettek(azzal egyetemben hogy élőben kriminálisan rosszul ismerkedek) hogy ismert chat oldalakon kerestem beszélgető társakat, de a harmadik nap intenzív kapcsolatkeresés után feladtam. Rájöttem, hogy hiába csábító az anonimitás és az oldottabb hangulat, de nem egy értelmi síkon mozgok az ottani felhasználókkal. Mert nekem nem a “Honnankorod?” az üdvözlés.
    Felmerül a kérdés hogy mi a helyzet az élőben megismert barátaimmal? Hát….azokat inkább hagyjuk.
    Ennek ellenére, van két olyan ismerősöm is akiket interneten keresztül ismertem meg, és az egyiket még barátomnak is nevezném…a másikkal kicsit bonyolultabb a kapcsolat. Két oldala van az éremnek:)

    • Igen, már néhány év is számít az ilyen dolgokban. Te pár évvel fiatalabb vagy nálam, ezért nálad már az MSN volt, Nóli meg velem egyidős de ő “későn” jutott internethez.
      Tény, hogy a chatoldalakon nagyon lesüllyedt a színvonal. Annak idején még lehetett jókat beszélgetni, de manapság már pontosan ez a szint amit te is írsz. Nekem legutóbb egy munka miatt volt közelebbi “kapcsolatom” ilyesmivel, konkrétan a chat.hu-val. Ez már úgy 3-4 éve volt, de már akkor is nagyon gáz volt az egész.

  3. És arra adott vmi magyarázatot, hogy miért hazudta fiúnak magát? Azért, mert fiú szeretne lenni, annak érzi magát (t-boy) vagy azért, mert azt hitte, így könnyebben szerez magának nőnemű barátokat? Kíváncsi lennék az indokaira – nem mintha bmelyik opció is indokolttá tenné a hazugságot, de érdekes.

    Azt hallottad, hogy nemrég volt egy ilyen botrány Angliában, hogy egy 15 éves lány összejött egy 16 éves fiúval, fél évig jártak és nagy volt a szerelem, és az első szexnél kiderült, hogy a 16 éves fiú és 32 éves nő!!!! Tényleg fiatal fiúnak tűnik a fotói alapján. A lány a hotelszobából rohant ki egy szál semmiben zokogva, a rendőrök vitték vissza szembesítésre. Szegény nagyon kiborult, rettenetesen szerelmes volt, imádta, hogy a “pasija” megérti, türelmes vele és érettebb a kortársainál…

    • Elmondása szerint heteroszexuális volt, állítólag volt is neki többször olyan hogy szerette volna elmesélni nekem mennyire tetszett neki egy fiú akit látott, de nem tehette mert én úgy tudtam, hogy ő fiú. Szóval a megoldás a második, amit írtál, hogy azt hitte, így könnyebben szerez barátokat.

      Ez a sztori amit írsz, tök durva! Egy kicsit lazán kapcsolódik, de Az árva című film jut róla eszembe, nem tudom, láttad-e.

      • Nem, nem láttam, de durván hangzik. Szerencsére én mag nem tapasztaltam meg ilyen szituációt, nem is tudom, hogyan kezelném… a bizalom itt a fő kérdés, ugye, másrészről viszont mentális segítéségre van szüksége az ilyen embernek.

  4. Szerencsére korosztályomnál fogva (’79) kimaradtam a hasonló történetekből, de őszintén szólva nem is tudom megérteni, hogy hogyan lehet egyáltalán interneten keresztül igaz barátságot kötni, netán szerelembe esni. Egyetlen egyszer ismerkedtem meg, majd találkoztam egy lánnyal sms-en :))) keresztül (akkor terjedtek el a mobiltelefonok). Háááát, kb. egy hónapig kavartunk utána, de már a legelején éreztem, hogy ez valami nagyon fals dolog. Lehet, hogy csak én vagyok túl konzervatív, hogy kizárólag szórakozóhelyen szeretek csajozni, mert annak azért van egy diszkrét bája (sörözgetés, sörözgetés, besörözés… :)) Sőt biztos vagyok a konzervatizmusomban, nekem igenis hiányzik a kalodába zárás, a kerékbetörés, a végvári harcok és a boszorkányégetés :))) Na jó, az utóbbi nem, de a többi igen🙂

    • Kizárólag az interneten keresztül szerintem azért nem lehet barátkozni meg szerelembe esni, mert ha tényleg annyira megkedveljük egymást, egy idő után úgyis adja magát a személyes találkozás, kevés lesz a kapcsolat anélkül. Ha nem adja, az egy idő után furán veheti ki magát. Az általam elmesélt esetben is ez volt, nekem egy idő után nem volt elég az, hogy csak msnezünk. Élőben meg kiderült a “turpisság”.

      Én viszont semmiképpen nem utasítanám el az internetet mint ismerkedési felületet. Tény, hogy volt az itt elmesélt negatív esetem, viszont a mérleg másik nyelvén annyira sok pozitív ellenpéldával rendelkezem, hogy nem tudom a megismerkedés ezen formáját elítélni. Az internet összehoz olyan emberekkel, akikkel azonos az érdeklődési köröd, és ez a mindennapokban jóval nehezebben jön úgy össze, ahogy itt össze tud.
      A szerelem az más tészta, de az is elkezdődhet itt – akár barátságként. Ebben is nem kevés tapasztalatom van, úgy, hogy kifejezetten párkeresés céljából sose neteztem.

      • Értem én, de ha a neten kialakul benned egy kép valakiről, az nem hiszem hogy tökéletesen egyezhet az illető valóságos személyiségével, szóval -legalábbis részemről – borítékolható némi csalódottságérzés.

        Virtuális világban párt keresni? Akárhogy is töröm rajta a fejem, szerintem ez beteg. Az egész világ beteg…

  5. Tényleg nem lehet csak írott kommunikáció alapján tökéletesen hiteles képet kapni, de most mi van akkor, ha csalódsz? Olyan emberben is csalódhatsz később, akivel alkoholos befolyásoltság alatt egy kocsmában ismerkedtél meg.🙂
    Ja, és az is lehet, hogy kellemesen csalódsz, mellesleg.
    Igazából ez se sokkal rosszabb az ismerkedés bármilyen más formájánál, ha mindkét fél őszinte. Onnantól van csak gáz, ha ferdítenek dolgokon. Persze emiatt a tényező miatt én se szívesen keresnék neten párt, de mondom, volt már, hogy véletlenül kialakult valami, pedig nem is ezt kerestem. Alapból még nem beteg a dolog, de tény, hogy 21. század, meg kell emészteni, más világ, mint mondjuk 20 éve (amikor én még alig éltem mondjuk).

    • XXI. század… Igazán nem vagyok vádolható modernizáció-ellenességgel, ám ezek a folyamatok nem egészségesek véleményem szerint. Csak körbe kell nézni mi folyik mindenütt. Népbutítás az egész. Amikor nem volt net és mobiltelefon, milyen jól megvoltunk nélküle, most meg… Szorong az ember ha nem jut a közelükbe pár órán át. Komolyan azon jár az eszem, hogy autó helyett inkább lóval kéne közlekedni, mennyivel természetközelibb…

  6. Érdekes, én kb. ’96 óta netezgetek, pár ismeretlenel leveleztem is, de szerencsére ilyesmi nem történt velem… Mondjuk blogokon lehet egyesekkel jót beszélgetni, de inkább a valódi embereket kedvelem; és chatelni is általában olyanokkal szoktam, akiket amúgy is ismerek.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s