Társas befolyásolás és dohányzás, meg az emberi természet

Tegnap éjjel a korzikai képek feltöltése után rádöbbentem, hogy ezen az úton történt egy kis esemény, ami visszagondolva egy kicsit vicces meg egy kicsit nevetséges is, de úgy általánosságban jellemző tinédzserkori dolog. Arról van szó, hogy ekkor próbáltam ki életemben először a cigit, 15 és fél évesen. Ez még önmagában nem lenne sem vicces, sem nevetséges, de ha konkrétan elmesélem a történetet, már azzá válik. Ezelőtt a bizonyos este előtt azt hiszem antidohányosnak voltam nevezhető, Ildivel egyenesen hobbit csináltunk abból, hogy ha valaki az utcán szembejött cigivel a szájában vagy a kezében, hangosan köhögni kezdtünk. Eszem ágában sem volt rászokni meg semmi ilyesmi. Még arra is emlékszem, hogy mikor hetedikben vagy nyolcadikban megtudtam, hogy néhány osztálytársam az iskolai vécében cigizett, kicsit ledöbbentem. Szóval ilyen ártatlan kislány voltam.
De eljött ez az ominózus este. Már Németországban voltunk, egy kempingben ahol megszálltunk a hazaút során. Egy nálam két évvel fiatalabb lánnyal és egy két évvel idősebb fiúval egész jól összebarátkoztunk az eltelt több, mint két hétben, és így az utolsó éjszakára elterveztük, hogy kilógunk a sátorból sörözni. Arról már fogalmam sincs, hogy honnan volt pénzünk sörre, mindenesetre volt, mindenkinek egy-egy üveggel azt hiszem.🙂 “Bűntársaim” (😀 ) közül már mindketten próbálták a cigit korábban, és véletlenül egyiküknél volt is, és hát elő is került. Mondták, hogy mit kell vele csinálni.😀 Bennem meg győzött a kíváncsiság meg az érzés, hogy “nem akarok kimaradni”, pedig esküszöm hogy nem terveztem rágyújtani, sőt még nekik is mondtam, hogy én “utálom”. Hát ennyire utáltam.

Tök durva, hogy mekkora ereje van a társas befolyásolásnak, a peer pressure-nek, bár az egész barátságosan zajlott le, nem azért, hogy engem is befogadjanak vagy ilyesmi. De mégsem tudtam azt mondani, hogy nem.
Mindezek után sem vált belőlem szerencsére dohányos. Magamnak soha nem vettem, csak az volt jellemző, hogy ezek után ha bulikban voltam és kínáltak, néha elfogadtam. Szerintem összesen maximum egy dobozzal szívhattam el összesen egész életemben.
Ebben egyébként még valaminek, vagyis inkább valakinek nagy szerepe van – a történtek után nagyjából egy évvel összejöttem egy fiúval, aki kerek perec megtiltotta, hogy akármikor is dohányozzak. Én meg betartottam becsületesen, bár ez nem is esett nehezemre. Aztán mikor három évvel később szakítottunk, dacból elszívtam egy szálat, de utána rájöttem hogy ennek semmi értelme, és ha valami, hát ez a tiltás legalább egy pozitív dolog volt a kapcsolatunkban, ezért úgy döntöttem, hogy továbbra is ehhez tartom magam. Ez a mai napig is így van.

Egy ideje részt veszek egy nemzetközi kutatásban, ami a fiatalok alkohol és drogfogyasztási szokásaival foglalkozik, persze a dohányzással is. A 2007-es eredmények alapján a magyar 16 év alatti fiatalok 65%-a próbálta már ki a dohányzást, a korábbi években egyébként ez 72% volt. Jövőre lesz az új adatfelvétel, kíváncsi leszek, mi fog kijönni. Voltam néhány középiskolában is kérdőívezni, és azt tapasztaltam, hogy a fiatalok, főleg a szakközépiskolákban, teljesen nyíltan beszélnek a dohányzási meg italozási szokásaikról a tanárok előtt is, sőt, a 18 év alattiak is tök nyugodtan kimennek a dohányzó helyiségbe az iskola területén. És persze az utcán se látni mást. Ami viszont érdekes, hogy a kérdőívekből azt láttam, szinte mindenki tisztában van a dohányzás veszélyeivel. A kérdésre, miszerint mennyire veszélyezteti magát az az ember, aki naponta dohányzik, majdnem mindenki a legmagasabb fokozatot (“nagyon veszélyezteti”) jelöli be – ennek ellenére az az érzése az embernek, hogy ugyanezek a gyerekek mégis nagyon sokat cigiznek.

Értem én, hiszen saját magamon is tapasztaltam a társas befolyásolás hatásait, és ha az emberben nincs különösebb ellenszegülés, akkor könnyedén felveszi ezt a rossz szokást. Felnőttnek érezheti magát tőle, van mivel elfoglalni a kezét, és ott van a kedvenc érvem, amit a dohányosoktól mindig hallok, hogy milyen jó kimenni együtt a többiekkel dohányozni, mert közben lehet beszélgetni. Meg még sok-sok ilyesmi, hogy szeretik a rutinját, ahogy előveszik a dobozból, meggyújtják stb. Igen, már áttértem részben a felnőttek érveire is.

Szóval tudjuk mi a jó benne, és azt is tudjuk, mi a rossz. Azt is mindenki tudja, hogy sokkal több rossz van benne, mint jó, mégis nagyon sokan fütyülnek az egészre, és vagy nem is akarnak leszokni, vagy képtelenek rá.
Ilyen érdekes az emberi természet. Valami olyasmi ez, mint például az egészségtelen táplálkozás: hogy csak nagyon alapvető dolgot mondjak, mindenki tudja, hogy ha sok jégkrémet, kenyeret, csokoládét, cukorkát eszik, egyrészt könnyedén elhízhat (vagy már el is hízott), másrészt olyan betegségeknek teszi ki magát mint a cukorbetegség, hogy a rákot meg egyebeket már ne is említsem. Elég kevesen vannak mégis, akik ezzel törődnének. Azonnal nem érezhető a dolgok negatív hatása, ezért csak akkor foglalkoznak vele, amikor már megvan a baj. “Valamiben úgyis meg kell halni” – mondják, de komolyan is gondolják? Nem hiszem. Csak könnyebb nem törődni vele, nem gondolni rá, és szívni a cigarettát, amíg tüdőrákot nem kapnak. Persze nem is mindenki kap tüdőrákot, így hát ebben is lehet bízni. A tudatos gondatlanság fogalma jut eszembe: az illető előre látja magatartása esetleges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Csakhogy itt nem a bíróság büntet, hanem maga az élet.

Tapasztaltam azonban két esetet, amik viszont már szinte megmagyarázhatatlanok számomra, sőt az egyik ráadásul még felháborító is.
Az egyik az alattunk lakó nő esete. A férje és ő is mindketten erős dohányosok voltak, a férfinak pedig néhány évvel ezelőtt le kellett volna vágni a lábát a dohányzás miatt. Ő ehelyett az öngyilkosságot választotta. A feleség? Dohányzik tovább, de mint a gyárkémény – nem tudok kimenni az erkélyünkre úgy, hogy ne érezzek cigarettaszagot, és valahányszor kinyitja az ajtaját, a lépcsőházat is elönti a bagószag.
A másik egy férfi, aki apukám mellett feküdt a nyáron az onkológián. Gégerákja volt azt hiszem, és minden nap kapta a sugárkezelést. Mégis, nagyon sokszor láttam hogy veszi ki a fiókból a Golden Gate-et és megy ki a kertbe dohányozni… Ez utóbbi azért felháborító nekem, mert tudom, hogy mennyire sok a rákos beteg és milyen nehéz bekerülni az onkológiára, apukám is több hetet várt, hogy végre elkezdjék a sugárterápiát. Ő meg ott fekszik bent, és ahelyett, hogy örülne hogy gyógyítják, szívja azt a rohadt cigarettát.

Összességében mi a tanulság? Bevallom, hogy az a gondolat törekszik bennem előre, hogy az emberek hülyék. De azért valószínűleg ennél bonyolultabb a helyzet. Egyrészt a dolog még sokszor ártatlanul indul, az iskolában, és sokan biztosan el is hiszik, hogy majd abba fogják tudni hagyni, csak még nem most, majd később, majd ekkor meg akkor. De tudjuk, hogy később a dohányzás milyen kemény függőséget okoz, így aztán elég nagy akaraterő kell az abbahagyásához, meg ahhoz is, hogy ne kezdjük újra. Másrészt az egészségtelen táplálkozás és a dohányzás mögött is állnak kemény üzleti érdekek. A pénz nem a megelőzésben, hanem a gyógyításban van. Sokan jól járnak azon, ha megvesszük a sok egészségtelen kaját meg a cigarettát, azután pedig megbetegszünk és kemény tízezrekért vesszük a különféle gyógyszereket.
Könnyebb széttárni a kezünket, vagy a homokba dugni a fejünket és nem törődni a következményekkel – végülis mindenkinek a maga élete, ő dönt róla: “én ezt élvezem, ez jár nekem”, satöbbi. Nemigen von felelősségre érte senki. De őszintén szólva kétlem, hogy bárki is rákos betegen vagy láb nélkül szeretné végezni. It’s not pretty.

A döntés mindenkinek a saját kezében van.

Társas befolyásolás és dohányzás, meg az emberi természet” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ez a poszt nagyon tetszik, főleg, mivel nekem mostanában egyre gyakrabban fordul meg a fejemben, hogy le kéne szokni… Tök jó, hogy te nem szoktál rá, sokan addig próbálgatják a cigit, míg a végén rászoknak. És ez tényleg egy függőség, és nem csak a nikotintól függsz, hanem kell az a mozdulat, hogy előveszel egy szálat, meggyújtod, stb. Meg egy idő után valahogy úgy érzed, hogy ez hozzád tartozik. Ez is olyan, mint minden más függőség, az ember tudja hogy rossz, de egy idő után már nem nagyon tud nélküle meglenni.
    Egyébként én gimiben szoktam rá, és az benne a vicces, hogy a legjobb barátaim közül egyik sem cigizett, sőt, az osztályban is nagyon kevesen. Egyszerűen kíváncsi voltam (a legtöbben nem is adtak nekem cigit az elején, hogy “nehogy rászokjak”), hogy mi olyan jó benne.

    • Köszi!🙂 Örülök, hogy egy dohányos nyilatkozik itt ezzel kapcsolatban. Az jutott most eszembe, hogy nyilván gimiben tudnak úgy hatni egymásra a gyerekek hogy egyre többen kezdenek el cigizni egymás hatására, de fordítva nem működik? A barátaid nem mondták, hogy ne tedd? Az én baráti körömben kb. fele-fele az arány, és a dohányosoknak szoktuk néha mondani hogy nem kéne, de nem hat semennyire. Persze mostmár “felnőttebbek” vagyunk, szóval lehet, hogy mindegy.

  2. Hú, elég sok mindent tudnék most hozzászólni, csak minden egyszerre akar kijönni és össze kéne szedni🙂

    Én úgy látom, hogy ez a dohányzásra rászokás egyre fiatalabb korban kezdődik. Míg én voltam 7-8. osztályos, akkor még csak 5-6 fiú és 2-3 lány cigizett, persze titokban.
    Aztán mire leérettségiztem, unokatesók környezetében láttam azt, hogy a 7-8. osztályosok fele már próbálta vagy időnként dohányzik is, és az ötödik-hatodikosok is már rágyújtanak.
    Hogy miért? mert úgy gondolják, hogy ez a menő. Meg sok más felnőttes dolgot is próbálnak csinálni, ami nem biztos, hogy egészséges, de “csinálni kell, mert a nagyok is ezt csinálják, nehogy lemaradjunk”…
    Ez a “társas befolyásolás” része, ami úgy látom, hogy sajnos rossz irányba halad.

    És szerintem ebből a rossz irányból következik az is, hogy fordítva miért nem lehet befolyásolni az embereket. Azért, mert ez van beidegződve kb mindenkibe, de legalábbis a társadalom jelentős részébe: dohányozni normális tevékenység, kell.
    Sajnos a cigi az egyik legalattomosabb drog, sokkal veszélyesebbnek tartom, mint pl a heroint vagy az alkoholt. Miért? Mert a heroin kb azonnal függőséget okoz és leépüléshez vezet, így a fogyasztója vagy abbahagyja, vagy beledöglik rövid időn belül, de mindenképpen annyira leépül, hogy már nem része a “normális” emberi közösségeknek. Az alkohol lassabban okoz függőséget, viszont szintén elég erős tünetei vannak, ezért aki alkoholista, arról a környezete tudja is ezt, ez meglátszik a munkahelyén (ha nem veszti el gyorsan a pia miatt) és meglátszik otthon is, ugye elég sok család megy tönkre az alkoholizmus miatt.

    A cigi viszont nagyon lassan okoz igazi függőséget és nagyon-nagyon lassan okoz komoly betegséget, tehát az emberek sokáig csak dohányozgatnak és nem hajlandóak elfogadni, hogy előbb-utóbb bajuk lesz tőle. Pont ezért, mivel sokáig zavartalanul használják, jóval erősebb függőség alakul ki – és itt nem a fizikai függőségre gondolok, hanem a rituálékra, a megszokott mozdulatokra, a „társasági élményre”, ahogy te is írtad. Eközben meg ugyanolyan részesei maradnak a társadalomnak, a munkahelyüket nem vesztik el miatta, a család legrosszabb esetben is megtűri őket, még ha egyébként ők nem dohányosok, akkor is. 20-30-40 évet nyugodtan végigbagózhatnak úgy, hogy tulajdonképpen semmi hátrányuk nem származik belőle. Akkor hát miért éreznék azt, hogy sürgősen le kell tenni, hogy nem szabad rászokni, hogy ez rossz? Ja, mert mások mondják? Mondanak azok sok mindent… Azok a 30 körüli felnőttek, akikkel beszéltem dohányzásról, mind azt mondták, hogy „Hát igen, le kéne szokni, de végülis elvagyok így. Tudom, hogy káros, de nincs kedvem leszokni. Majd később, majd máskor.” A huszonévesek meg többnyire azt mondják, hogy „jól elvagyok így, hogy dohányzom, majd később, ha lesz rá okom, leszokok róla. Igazából nem vagyok függő, bármikor le tudnék szokni róla, csak most még nem akarok.”

    Ezért van az, hogy ennyi ember dohányzik manapság, és ezért gondolom komolyabb problémának ezt, mind akár az alkoholizmust, akár a keményebb/illegális drogokat. Egy egész országra kivetítve sokkal több egészségügyi problémát jelent, mint az üldözött és elítélt egyéb drogok.
    Na meg ott van benne a dohánylobbi, a gyógyszeripari lobbi is, ezt te is nagyon jól írtad. Ezeknek a férgeknek komoly érdekük fűződik ahhoz, hogy te dohányozz, hogy te (én, mi, mindneki) beteg legyél…😦

    Egyébként én még sohasem gyújtottam rá (ezért biztos sokan kiröhögnének a tizenévesek közül), milliószor kínálgattak, haverok győzködtek, hogy legalább próbáljam ki, de nemet tudtam mondani. Igen, nem mondom, hogy nem voltam kíváncsi, de győzött az az ellenszenv, amit mindig is éreztem a dohányzással szemben. Cserébe megtűröm, ha ismerősök a környezetemben rágyújtanak, persze nem örülök neki. (Viszont egyszer-kétszer álmomban rágyújtottam és teljesen természetesnek tűnt, nem fulladoztam tőle, mint a legtöbb először dohányzó ember🙂 )
    Amikor középiskolában a fél osztály lejárt a dohányzóba szünetekben, én mentem velük a társaság miatt, de akkor sem éreztem úgy, hogy rá kéne gyújtanom, hogy része legyek a közösségnek. Ők sem gondolták azt, hogy nem vagyok közéjük való, mert én nem dohányzom. Szóval ezért nem teljesen értem azokat a fiatalokat, akik a „társasági élmény” miatt kezdenek dohányozni. Az a menő? Ha egy osztályból 5-en kutyaszart kezdenének enni és kikiáltanák, hogy ez menő, a többiek idővel követnék?🙂

    Aztán tudnék még mesélni 1-2 (talán) tanulságos történetet a rászokásról, meg nagy leszokásról, de már így is nagyon hosszúra nyúltam, majd máskor🙂

    És bocs, hogy így ismeretlenül ennyit ide, de elkezdtem elolvasgatni a blogodat, mert tetszik a stílusod🙂

    • Jaj, nagyon örülök hogy ilyen sokat hozzászólsz, ne fogd vissza magad! A blog nyilvános, nem csak ismerősök írhatnak, köszönöm a dícséretet.🙂
      Amúgy meg Nightride-on találkoztunk, nem? Csak nem tudom, hogy te konkrétan ki voltál.😀
      Érdekes nagyon ez a gondolatmenet, hogy miért is veszélyesebb, alattomosabb a cigi az egyéb drogoknál…nem hülyeség. Mondjuk a heroin az mindenkit kikészít, a ciginél meg van egy ilyen genetikai meg szerencse faktor is, hogy van aki tovább bírja és nem betegszik meg, van aki meg igen, és esetleg hamarabb. Viszont a dohányos a környezetében élőket is károsítja.
      Na, erről is oldalakat lehetne írni és órákig beszélgetni…:)

      • NR-on fehér országútival (vagy valami olyasmi🙂 ), nagy fekete táskával, fejemen villogókkal.

        akár egy smokeblog is lehetne belőle (bár gondolom van már ilyen, nem is egy), annyit lehetne írni a témáról.
        ja és nemtudom mennyire figyeltétek, de látszik az egész ország hozzáállásán az, hogy bevezették a BKV megállókban a dohányzási tilalmat és mi változott? kb semmi. bár 1-2 hónapja nagyon keveset utaztam békával, de azt látom mindenhol, hogy alig van olyan ember, aki odébbállna egy kicsit, hogy ott gyújtson rá, ahol már nem zavarja a többieket. mert persze ellenőrzés az meg nincs.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s