A kötődésről

Paulo Coelho blogján olvastam nemrég a következő szövegrészletet, ami nagyon elgondolkodtatott:

“…scientist Helen Fisher, of Rutgers University, concludes that three characteristics of love (sex, romanticism and mutual dependence) stimulate different areas of the cortex, and further conclude that we can be in love with one person, want to make love to another, and live with a third.”

Valóban ennyi lenne? Kíváncsi lennék, hány olyan ember van, akinél ez a három dolog tényleg megfigyelhetően elkülönül. Azt még el tudom képzelni, hogy vannak olyan emberek, akik partnerükkel kölcsönösen függenek egymástól, mert életvitelükben, céljaikban kiegészítik egymást, de közben nem szerelmesek, és testileg másik ember iránt vágyakoznak. Ugyanakkor létezik az, hogy valakibe szerelmesek legyünk, de testileg ne vágyjunk rá? Lehet, hogy naiv vagyok, de számomra a szerelemmel együtt jár az, hogy a másik ember megszépül, és a hibái eltörpülnek, esetleg észre sem vesszük őket. Azért nem úgy, mint mondjuk a Nagyon nagy ő-ben🙂 – mindenesetre az igazi szerelemnek szerintem velejárója a testi vágy. Azt persze megint csak el tudom képzelni, hogy olyan emberbe vagyunk szerelmesek, akivel az életünket nem tudjuk normálisan élni, mert annyira különbözik tőlünk, mást akar, más személyiség, you name it. Ez elég szerencsétlen eset persze😦 És nagyon kiábrándító is.
Az megint más kérdés, hogy amellett, hogy valakibe szerelmesek vagyunk, vágyhatunk-e másra is testileg. Egy idő után lehetséges…de akkor már a lángoló szerelem biztosan elmúlt.

Ma Magyarországon a házasságok nagyjából fele válással végződik, és persze a tendencia sok más országban is hasonló. A mai modern társadalomban a válás elfogadott dolog ugyan, de azért nem hinném, hogy sok ember lenne, akinek tetszik ez a magas arányszám. Nincs már meg a közösségnek az az összetartó ereje, az a tény, hogy az elvált embereket, pláne kis létszámú közösségekben megszólták, lenézték. Ez persze jól van így, hiszen ha tényleg nem működik, nincs értelme szenvedni egy életen át. Ugyanakkor mégis furcsa nekem, hogy az emberek ilyen nagy része képtelen legyen működtetni egy normális kapcsolatot. Nem vagyok a téma szakértője, biztosan vannak erre magyarázatok a pszichológiában, amiket nem ismerek, most csak a saját szemszögemből próbálom megközelíteni a kérdést. Ott van az individualizmus, az önkiteljesítés. Mindenkinek fontos a saját céljai megvalósítása, hogy megmutathassa, ő mit tud, milyen értékes stb. Ezt sem ítélem el, hiszen a lelki egészség része, ki kell élnünk a képességeinket, energiáinkat. Lehetséges, hogy a céljaink elérését éppen egy párkapcsolat akadályozza? Azt hiszem, igen.

Felmerül azonban a kérdés: van mindennek értelme egyedül? Lehetünk úgy boldogok, ha nincs kivel megosztani a sikereinket, örömeinket? Szerintem nem. Az ember társas lény, és az emberi cselekvésnek nagyon nagy része – ha nem az egésze – csak akkor nyer értelmet, ha más emberek kontextusában értelmezzük, ha van kivel megbeszélni, megmutatni, összehasonlítani. Persze ott vannak a barátok is, tudom. Óriási dolog, és nagyon fontos, nem szabad őket elhanyagolni. De a nap végén mégiscsak jó, ha hazamehetsz őhozzá, és vele is meg tudod osztani mindazt, ami a nap során felgyülemlett, vele, aki úgy érti, ahogy senki más, és ha ő mondja, hogy nincs semmi baj, akkor tényleg nincs semmi baj. Szerintem ez felbecsülhetetlen, és szerintem mindenkit boldogabbá tenne, ha lenne egy ilyen ember az életében.

Ezért persze tenni kell. Kompromisszumok, áldozatok nélkül nem megy. Nyilván ezeknek is van határa, de meg kell találni azt az egészséges egyensúlyt és azt az embert, akinek tényleg azt merjük mondani, hogy igen, kitartok melletted, bármi történjék, through thick and thin. Talán az emberek elhamarkodottak, és túl hamar kimondják az igent, ami nem is olyan boldogító később. Nem tudom.

Mindenesetre én nehezen értem meg ezt az egészet, úgy érzem én kicsit máshogy viszonyulok hozzá, mint sokan. Úgy vagyok vele, mint amit  a róka tanít a kis hercegnek:

“De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra. (…) Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. (…) Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”

A kötődésről” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Igaza van a tudósnak, a három gyakrabban fordul elő külön, mint egy csomagban… A szerelem testi vágy nélkül főként női dolog: beleszeretünk egy eszménybe, egy szellembe, egy agyba, egy egzisztenciába, egy karakterbe stb., és észre se vesszük közben, hogy bizony testileg nem vont minket az úr. Nem zsánerünk, nem pörget be minket, nincs ott a lángoló vágy… női dolog ez, na, mivel a férfi anatómiája folytán ösztönösebben választ párt, ezért nála ez nem túl valószínű. érdekes téma, érdekes poszt.

    • Köszi!
      Érdekes, mikor a barátom elolvasta ezt, az egyik megjegyzése neki is az volt, hogy szerinte igenis van szerelem testi vágy nélkül. Ezek szerint lehet hogy akkor mégse kizárólag női dolog🙂
      De oké, elhiszem, hogy van🙂 Bár ha egy egzisztenciába szeretünk bele azt azért nem sorolnám a klasszikus szerelem kategóriájába, de a többi igaz lehet.

      (A másik megjegyzése egyébként meg az volt, hogy A kis herceget idézni szinte már közhelyes…lehet, de hozzám akkor is nagyon közel áll ez a megszelídítés és felelősség gondolat.)

  2. Zsófika én csak azt mondtam, hogy mikor megláttam miről írtál, az volt az első gondolatom, hogy szerepel benne az az idézet, nem tudom miért. Nem mondtam ilyet, hogy közhelyes idézni.

  3. először van a vágyakozás az elérhetetlen után… aztán a szerelem: mert vonz a másik szelleme, karaktere, ahogy Eszter írta. és szerencsés az, akinek összejön a kettő, és élhet azzal, akibe szerelmes és akire vágyik…

    (egyébként nagyon szép esszé lett)

    • Köszönöm!🙂
      Hát igen, ahhoz tényleg szerencse kell. Plusz még az is, hogy ugyanazt akarják is az életben, tehát együtt tudjanak működni. Bár azért remélem hogy ha az első kettő megvan, akkor csak megküzdenek már a problémákkal és megkötik a szükséges kompromisszumokat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s