Közlekedős sorozat 2. rész

Miért váltottam én biciklire? Hogy ment? Hogy megy most? Mit mondanék annak, aki szintén váltani akar, vagy aki nem tudja elképzelni, hogy ezt mégis hogy lehet?
Nagyjából ezekre a kérdésekre tervezek ebben a részben választ adni, ez tehát az előző részben beharangozott saját tapasztalatok / bringás GYIK.

Az előző bejegyzés megírása óta rájöttem, hogy az első kérdést, miszerint miért is váltottam én, már nagyjából meg is válaszoltam egy másik platformon/fórumon. Itt olvasható. (Érdemes elolvasni, mielőtt itt továbbmennétek, enélkül egy kicsit suta ez a poszt.) Ezt amint látható, több mint egy évvel ezelőtt írtam, és az egész váltás gondolat pedig 2008 tavaszára vezethető vissza, akkor vettem a bicajt. Az is kiderül a bejegyzésből, hogy nem volt épp sima menet, eleinte féltem. De most bővebben is kifejtem, hogy hogy ment a dolog, és hova jutottam el mára. Bár tényleg igyekeztem nem a járdán tekerni, voltak olyan helyek, ahol eltartott pár hónapig, mire le mertem merészkedni az úttestre. Leginkább a Petőfi-híd jut eszembe példaként, mivel ott nincs se bringasáv, se bringaút, és az autók a hidakon eléggé bele tudnak húzni, no meg a szél is jobban fúj. Így hát lehet választani, hogy az úttesten szorosan a korlát mentén megy az ember, ahol az összeillesztéseknél végig buckák vannak, vagy a járdán kerülgeti a gyalogosokat. Utóbbi további hátránya, hogy a járda Pest irányába egy lépcsőben ér véget, ami a Boráros téri aluljáróba vezet. Sok bringacipeléssel jár tehát, mire az ember onnan kikecmereg. Buda irányába jobb a helyzet, dehát az se bringázásra lett kitalálva. Néhány hónap után azért rámerészkedtem az úttestre, és azóta is mindig ott megyek, de még mindig nem ez az út legkellemesebb része.
További példa a Hegyalja út. Bár korábban a 112-es busszal naponta arra mentem, amikor bringára váltottam, eleinte inkább mindig a Villányi út felé megkerültem a Gellért-hegyet, mint hogy rá kelljen hajtanom a Hegyaljára. Legtöbbször még most is arra megyek, mert nem nagy kerülő (persze attól függ, mit az úticélom, van hogy még jobb is az).  Viszont még a mai napig is problémás a Hegyalja legutolsó szakasza, a nagy lejtő, ami rávezet a hídra – itt mindig nagy a forgalom, nincs már buszsáv, ezzel szemben a járdán alig vannak, ezért bevallom, hogy itt rá szoktam menni a járdára, ha úgy adódik.

Egyébként akkor már ejtsünk pár szót a járdázásról. A bicikli jármű, tehát az úttesten van a helye. A járdán maximum 10km/h-s sebességgel szabad vele közlekedni, a gyalogosok zavarása nélkül. A járdán rácsöngetni a gyalogosokra nem szép dolog, hiszen az az ő területük. Ugyanezért utálom azt is, amikor az úton rámdudál egy autó – én is teljesen jogosan vagyok ott, váltson sávot és előzzön meg, ha túl lassan megyek szerinte. Lehet, hogy a kis katicás csengőmmel vissza kéne csöngetnem nekik, hátha abból megértenék a dolgot🙂

Ja igen, említettem a buszsávot. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy biciklivel nincs keresnivalóm a buszsávban, az a buszoké és a taxiké. De tessék megmondani nekem, hogy hogyan lehet biztonságosan a külső sáv jobb szélén közlekedni úgy, hogy balról az autók húznak el mellettem, jobbról pedig a buszok. Szerintem nehezen. Ilyen helyek a városban például az Erzsébet-híd, majd a folytatásai, a Szabad sajtó út, a Kossuth Lajos utca és a Rákóczi út. Így hát ezeken a helyeken én bevallom, hogy ráhajtok a buszsávra, nemigen tudok mit tenni, ha arra akarok menni. Olyan sok busz azért nem jön, csúcsforgalomban nem megyek arra.

Egyáltalán, nagy gáz van a budapesti hidakkal. Az Árpád-hídon és a Lágymányosi hídon van bringaút, illetve az utóbbi esetében bringagyalogút. Még ezek talán a legjobbak, de a biztonságos közlekedés semelyik más hídon nem megoldott. Azt még mindig homály övezi, hogy mi lesz a Margit-hídon, ha készen lesz. A Lánchídon sokáig ki volt téve a kerékpárral behajtani tilos tábla. Az MK tevékenységének hála már kikerült alá a kivételt jelző tábla, miszerint reggel 7 és este 8 között nem tilos (indoklás: ezek között az időpontok között úgyis akkora a dugó a hídon, hogy a kerékpáros sem lassítja tovább). Ennek ellenére előfordul, hogy állat módjára dudálnak rám, és azt ordítják, hogy “A járdán, a járdán!” Az említett járda azonban semennyire nem alkalmas kerékpározásra: egyrészt van benne két éles és nem belátható kanyar, másrészt mindig rengeteg turista van rajta, tehát akkor már kb. leszállhatok és tolhatom.
A Szabadság-híd esetében a bringaút ill. sáv, attól függ melyik irányból jövünk, rávezet ugyan a híd járdájára, azonban ott egyértelműen megszűnik, nincs semmilyen bringás jelzés vagy piktogram, turistából viszont annál több. Így hát ott csak akkor hajtok rá a járdára, ha a hídon nagy dugó van, ami előfordul (és mert ott egyáltalán nincs hely elmenni az autók mellett az úttesten, maximum ha ráhajtanék a villamossínre, de az ki van zárva).

Egy pár szót a bringautakról és bringasávokról. Ha van is valahol, a bringaút használata nem kötelező, én azért általában mégis használni szoktam, annyira nem száguldok, hogy ez nagy gondot jelentsen. Persze a gyalogosok, akár csak bringaútról, akár bringagyalogútról van szó, szép számmal kóricálnak rajta általában, ami nem jó, de végülis nem teljesen az ő hibájuk. A bringásokat és a gyalogosokat nem kéne vegyíteni, és a bringautakat nem kéne felrakni a járdára, hanem a biciklit szépen a forgalomba kéne integrálni, bringasávok segítségével. Ahol van bringasáv, ott kötelező a használata biciklivel közlekedve. Erről a témáról majd a harmadik részben még bővebben írok.

Szóval fokozatosan jöttem bele a dolgokba. Van egy csomó utca, ahol nem félelmetes a forgalom, és aztán a többi helyen is előbb-utóbb megjött a bátorságom, hogy az úttesten menjek, az autókkal párhuzamosan. Meg lehet szokni, és sokkal gyorsabb, mint a járdázás – igazából járdán menni végig egy nagy frusztráció, és szerintem értelme sincs, mert lassú, és állandóan arra figyel az ember, hogy nehogy belehajtson valakibe. Az autókijáratokról nem is beszélve: azok nagyon veszélyesek, hiszen nem látja előre az ember, hogy mikor hajtanak ki egy mélygarázsból vagy egy udvarról, míg ha az úton tekersz, ők adják neked az elsőbbséget.

Iszonyatosan jó érzés az, amikor az autók állnak a dugóban, és én húzok el mellettük akadály nélkül. Imádom, hogy pontosan tudom, mennyi idő múlva fogok megérkezni, mert nem fordulhat elő, hogy kimarad a busz/lekésem/nem férek fel rá/nagy dugóba kerülök stb. Azt is imádom, hogy nem kell a koszos ülésekre ülnöm, hanem csak a saját bringám nyergén ülök, és nem kell attól félnem, hogy kinek a hányása, retke stb. tapadt rá a ruhámra. Baromira jó, hogy mozgok, és felpörget az utazás, jókedvűen érkezem meg.
Aki váltani akar biciklire: szerintem tegye meg, vagy legalább próbálja ki.

Tudom, hogy vannak problémák és hátrányok, de mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Nem kifogásokat keresni. Megéri.
Rendszeresen nekem szegezik a kérdést: “És nem veszélyes?”
Azt kell mondjam, hogy de. De igazából minden veszélyes, az élet veszélyes. Igaz, hogy nincs körülöttem páncél vasból, mint a kocsiban, de nem is megyek akkora sebességgel. Fel lehet venni bukósisakot, kesztyűt, térdvédőt, ki mit akar. Természetesen az nagyon fontos, hogy ki legyél világítva megfelelőlen, jól legyen beállítva a bringa, és nem kell ide-oda cikázni, mint az őrült. Indexelni kell, ha sávot váltasz, kanyarodsz. Oda kell figyelni. Van egy csomó szabály meg jótanács, aminek a betartásával el lehet kerülni a balesetet. És persze a tapasztalat. Én ugye teljesen kezdő voltam, amikor belevágtam, és mégsem volt semmi komoly helyzetem, na ezt le is kopogom. Nem mondom, hogy necces szituációk nem voltak, de mindenből tanul az ember. A KRESZ-t persze nem árt ismerni, még ha nincs is KRESZ-vizsgához kötve a bicaj. Bennem mostanra egészen aktívan él a KRESZ egy jó része, pedig a jogsim megszerzése és a bringázás elkezdése között eltelt vagy 2 év.

Szintén rendszeresen megkapom: “Abban a büdösben tekersz?”
Nos, igen. Büdös van, az autók csinálják. Logikus megoldás, hogy te is ülj autóba, hátha akkor nem érzed, aztán kevésbé lesz büdös.
Egyébként ha nagyon zavar valakit a bűz, lehet kapni elég jó légszűrő maszkokat. Mondjuk én kicsit röhejesnek tartom, hogy maszkban biciklizzek, nekem ez az egész közlekedés nem erről szólna… Szóval néha kellemetlen tud lenni a kipufogógáz, de többnyire azért nem annyira, mert a menetszél úgyis elviszi, nem érzem. Nem hiszem, hogy az úttesten sokkal több gázt szívnék be, mint az aki tőlem egy méterre van, a járdán. Nem szoktam annyira gyorsan menni, hogy kiköpjem a tüdőmet, ha erre odafigyel az ember, nem zihál úgy. Persze nyilván minden kellemesebb kis forgalommal, vagy autók nélkül, nem tagadom. De nekem ez még így is bőven megéri.

“Mit csinálsz, ha esik?”
Felöltözöm. A bukósisak megvédi a hajamat a víztől, ezen kívül kell egy jó vízálló cipő, vagy impregnáló sprével be kell fújni. Kell még esőkabát, és sárvédő a kerekekre, az nagyon fontos. Az útról felcsapódó víz sokkal gázabb tud lenni, mint maga az eső. Lehet kapni esőnadrágot is, ami vízhatlan de légáteresztő, ilyenem még nekem sincs, de valószínűleg majd lesz. Azt nem mondom, hogy monszun esetében is praktikus a bicaj, de azért egy átlagos esős nap nem okoz gondot.
Személy szerint sokkal jobban utálom a hatalmas szelet, veszélyesebb, mert tényleg elfúj, pláne a hidakon, nem is beszélve a szembeszélről, ami megerőltető tud lenni. De azért ilyen szerencsére ritkán van.
A hóval én is küzdök még, tavaly télen nem mertem a hóban tekerni, bár tudom, hogy ezt is lehet, csak óvatosabban kell fékezni, meg ilyesmi. Meglátjuk mi lesz idén. Persze ha a belvárosban laknék, és nem kéne a hegyről lejönnöm meg felmennem, akkor nem gondolkoznék ezen, csak a bringa jöhetne szóba.

Ehhez kapcsolódik a fizikai megterhelés. Nemrég megkaptam: “Te képes vagy most hazatekerni?” Hát igen, képes vagyok rá, pedig nem vagyok már akkora sportember. Általában 6km a táv. (Az nem olyan sok ám…és nyugodtan lehet menni a saját tempónkban, még akkor is gyorsabbak leszünk, mint a busz. Jó, tudom, ez nem mindenhol igaz, pl. valószínűleg ha metróvégállomástól-metróvégállomásig megy az ember, akkor célszerűbb metróra ülni, ha csak az időtényezőt nézzük.) Egy átlagembernek ez tökre nem megterhelő, sőt, még jót is tesz, és le sem izzad, ha nem erőlteti meg magát nagyon. Nekem hazafelé az út végén van másfél kilométer emelkedő. Mondjuk azt nehezen tudom elkerülni, hogy itt megizzadjak, de szerencsére ez a hazafelé vezető út, úgyhogy annyira nem számít. Odafelé meg csak jó a lejtő, annyival is gyorsabb vagyok.

Végül az öltözködésről. Ezt a témát némileg már érintettem egy korábbi bejegyzésben, de más megközelítésből, ezért még pár szót itt is akarok írni róla. Elviekben bármilyen ruhában lehet biciklizni a városban. Nos, ez Budapestre szerintem még nem 100%-ig igaz, persze függ attól, hogy milyen távolságról és milyen útvonalról van szó. De általánosságban arra kell odafigyelni, hogy kényelmesen tudjunk mozogni az adott ruhában, tehát ne legyen túl szűk. Ezen kívül úgy kell felöltözni, hogy ha csak sétálnánk az adott ruhában, akkor egy kicsit kevés legyen, mert a bringán úgyis kimelegszik az ember valamennyire. De ha nem veszünk fel túl sokat, akkor pont jók leszünk, és nem izzadunk bele. A szoknyát érdemes megtűzni, hogy ne repüljön el, a nadrág szárát pedig vagy összefogni, vagy felhajtani, hogy ne akadjon bele a láncba. Nem túl bonyolult.
Ami a táskákat illeti, a hátizsák nem az igazi, mert az rá tud izzadni az emberre (főleg nyáron), inkább megfelel egy vállpántos táska, vagy táska a csomagtartóra.

Hát azt hiszem ennyi. Ezennel átadtam a bringás tudásom jó részét🙂

(Még folytatása következik a 3. részben, ott viszont inkább a városképről, a szerintem fontos változásokról fogok írni.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s