Nightride

A portás bácsi a kapu előtt áll és dohányzik. Mikor kiérek, rám mosolyog: – Éjszakai túra? – Csak hazamegyek – válaszolom, és bekapcsolom a lámpákat. A belvárosi utca éjjeli levegője megcsap: már kellemes a hőmérséklet, de mégis benne van a nyár illata, és én ébernek és élettel telinek érzem magam. Felpattanok, és csak kettőt tekerek, máris elönt a szabadság tudata, szinte kiáltani szeretném, hogy “Ez a szabadság!”

A forgalom már gyér, de azért sajnálom a fémdobozban ülőket, hogy ők nem érezhetik azt, amit én. A Petőfi hídra érve a levegő nyáréjszakai illata vegyül a Duna illatával, ami kicsit sem ront rajta, sőt. Szinte megrészegít. Szabadság. Két bucka között (azért a valóságtól ne rugaszkodjunk el teljesen) van időm oldalra pillantani: jobbra a kivilágított Szabadság híd és a Gellért-hegy, balra a Lágymányosi híd, a Nemzeti Színház és a MüPa, amely épp lila színben tündököl (mindig szeretem várni, hogy milyen színű lesz).

A hídról lefelé felgyorsulok, csodálatos, része vagyok a város vérkeringésének, siklom a kivilágított utakon. Karinthy, itt van a mi kis sávunk, zöldhullám. A Móriczon az utolsó (vagy már éjszakai?) buszra várakozó emberek megnéznek, magamban szeretem azt gondolni, hogy irigyelnek, de persze lehet, hogy bolondnak tartanak, vagy egyáltalán nem érdeklem őket, és nem is engem néznek. Mindenesetre felfedezek egy ismerős alakot, a gimi óta semmit sem változott.

Villányi út. Néhány fiatal a “kertek alatt” bóklászik hazafelé, mások a villamost várják. A Budaörsi úton elhúz egy taxis, valószínűleg ő is élvezi a gyér forgalmat, rendesen rálép a gázra. Milyen lehet neki a város? Fénycsíkokból állónak képzelem.

Bemegyek három sávot, ilyenkor már ez is könnyen megy, s lehet kezdeni a kapaszkodást a “hegyre”. A Jagelló úton a szegény elütött sündisznókra gondolok, és nézem az aszfaltot – de most nincsenek új tetemek. Szerencsére. Vigyázzatok sünik. Csúnya fémdobozok.

Az Apor Vilmos téren a villamossíneket hegesztik (vagy forrasztják?), a fénye a szomszéd ház falát is megvilágítja, irtó klasszul néz ki. Jön a meredek rész, sebaj. Itthon vagyunk. Legyőztük a hegyet, miénk a nyári éjszaka.

Nightride” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Dawnride | Sophie writes

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s