Múzeumok Éjszakája – Museum Mass

Idén másodszor vettem részt a Múzeumok Éjszakáján, azonban ezúttal teljesen más “megközelítésben”, mint 3 éve (sajnos akkor voltam utoljára). A Critical Mass és a Magyar Kerékpárosklub szervezett egy ún. Museum Mass-t. Ha regisztráltál előre és kerékpárral jöttél a helyszínre, akkor csatlakozhattál a csapathoz: az egyes múzeumokban soron kívüli beengedést és külön vezetést kapott a biciklis csoport, és természetesen a helyszínek közötti utat közösen, két keréken tettük meg.

A Mass útvonala előre rögzített volt, és időhöz is kötött, hiszen a helyszíneken vártak ránk, így lehetett biztosítani a vezetést és a külön beengedést. Két “túra” közül lehetett választani, mindkettőben négy-négy múzeum szerepelt.

Mi a Nemzeti Múzeumban kezdtünk 7 órakor. Itt két kiállítás és egy táncprodukció közül választhattunk, de a táncosok (szegények) senkit sem igazán érdekeltek, úgyhogy a két kiállítás között oszlott el a csoport. Kelet és Nyugat határán – ez volt annak a címe, amit mi megnéztünk, nagyon érdekes volt. A régi népek tárgyi kultúrájából engem valahogy mindig megfognak az ékszerek, nagyon szépeket csináltak már régen is, nem egyet elfogadnék😛 De persze sok más érdekes dolgot is lehetett látni.

A következő állomás az Iparművészeti Múzeum volt. Itt, bár beengedtek minket rögtön, nem kaptunk külön vezetést, de valahogy úgy tűnt, hogy nem is lenne hol körbevezetni minket. Hatalmas tömeg volt, és annyira nem voltak érdekesek a kiállítások. Itt is volt egyébként egy táncbemutató, amit viszont olyan sokan álltak körül, hogy semmit sem láttunk belőle. Emellett majdnem az egész múzeum területén kirakodóvásár volt, mindenféle iparművész árulta az általa készített ékszereket, ruhákat, stb. Ezek nekem szinte jobban tetszettek, mint a kiállított dolgok😀 Mindenesetre láttuk a Gyűjtők és kincsek, az Oszmán-török szőnyegek és az Álomjárók Indiában c. kiállításokat.

A harmadik helyszín a Ludwig Múzeum volt, ahol alig lézengett pár ember rajtunk kívül, legalábbis az Iparművészetihez képest. Korábban itt még sosem voltam. Tudom, hogy sokaknak fenntartásai vannak a kortárs művészettel szemben (nekem is), de ennek ellenére megérte eljönni. A képzelet tudománya című kiállításon vezettek minket végig. Pár alkotásra kicsit nehéz volt ráhangolódni, meg sajnos nem is volt rengeteg időnk, de azért sok minden átjött, és voltak nagyon érdekes gondolatok. Nem elsősorban “fehér alapon fehér négyzet” típusú dolgokat láttunk, hanem sokkal inkább futurisztikus, fantáziadús alkotásokat, amik arra késztetnek, hogy más szemmel nézz a hétköznapi tárgyakra. (Egy jó cikk a kiállításról.) Több művészfilmet is vetítettek, sajnos mindegyikből csak néhány percet tudtunk megnézni, pedig órákat is el lehetett volna ücsörögni – de azért a feeling így is átjött. Nagyon tetszett az a film, amit az egykor szigorúan titkos űrállomáson forgattak, valamint a The Last Tour című, amely arra az alapgondolatra épül, hogy a jövőben a természeti látványosságokat lezárják a nagyközönség elől. A filmben van egy jegyed egy utolsó utazásra a Matterhorn lezárása előtt (a rendező svájci, ezért is a svájci helyszín). Végül még a Borostyánszoba című alkotást szeretném kiemelni Csákány Istvántól. Ez egy fából kifaragott műhely – minden tárgy fából van, még a poszterek és az üres sörösüvegek is. A nevét I. Frigyes borostyánszobája után kapta, ahol minden díszítés borostyánból volt kifaragva. A képen látható a műhely egy részlete."Borostyánszoba"Az utolsó helyszín a Természettudományi Múzeum volt. Őszintén szólva ezt vártam a legjobban, mert nagyon szeretem, de ekkorra már eléggé elfáradtunk. Itt a legnagyobb élmény számomra az volt, hogy a Múzeumok Éjszakája alkalmából két rovarász élő rovarokat hozott bemutatni, amiket meg is lehetett fogni annak, aki elég bátor volt hozzá. Én nem voltam elég bátor hozzá, de az orrszarvúbogár lárvájához azért egy ujjal hozzá mertem érni😀 Ő az:Rajta kívül többek között még volt hőscincér, gyászcincér és szarvasbogár is, meg még jó néhány valamilyen lárva. Peti elég bátor volt, hogy megfogja a gyászcincért (meg a lárvát is egyébként), itt a bizonyíték:Szegény bogik már nagyon stresszesek voltak, mert mindenki állandóan leejtette őket, meg hát egész nap próbáltak sikertelenül elmenekülni. De a rovarászok (akik egyébként nagyon kedvesek voltak) mondták, hogy a természetben is csak két hétig élnek kifejlett állapotban.

Összességében nagyon jó volt a program, sok-sok érdekeset sikerült belesűríteni az időbe 7-től hajnali 2-ig. Az igazán legényeknek még állítólag afterpartyt is szerveztek a Dürer-kertben, de mi nem voltunk igazán legények, nagyon elfáradtunk. Mindenesetre ha lesz jövőre is Museum Mass (tavaly volt egyébként először), akkor mindenképpen szeretnék majd megint men ni. A végére még néhány bónusz bicajos kép.

Tudom, hogy elég hosszú lett a poszt, aki idáig eljutott az olvasásban, kérem kommenteljen🙂

Múzeumok Éjszakája – Museum Mass” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Jelentem elolvastam, elértem a végére…😀 Én fix, hogy nem fogtam volna meg azt a rovart, ami mászik… max a lárvákat…😀 Viszont tök jó, hogy soron kívül bemehettetek mindenhova. Így kicsit vonzóbb a Múzeumok Éjszakája.🙂

  2. Elolvastam. Tök érdekes lehetett. Durva lehetett ennyi kiállítást megnézni egymás után és ennyi helyre el is menni bicajjal, de tök jó🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s