Juliette Lewis

Június 4-én az A38 hajón volt szerencsém élőben látni a címben szereplő hölgy és bandája koncertjét. Tényleg kellett hozzá egy kis szerencse, mert a Duna áradása miatt 5-étől 10-éig az összes koncert elmaradt.

A koncertre nem is csak a zene vonzott, hanem maga Juliette Lewis, mint jelenség. Ő egy nagyon energikus nő, egyedi stílussal, aki 30 éves elmúlt már, mikor színészi karrierje mellett rockbandát alapított. (Ez volt a Juliette and the Licks – azóta a zenészeket lecserélte.)

A budapesti koncert az új lemez, a Terra Incognita turnéjához tartozik. Már nem először jártak Magyarországon, viszont ez volt az első klubkoncert, eddig mindig fesztiválokon léptek fel.

Különösebb erőfeszítés nélkül (=odasétáltunk) bejutottunk a második sorba, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Eleinte tényleg nem tudtam levenni a szemem Juliette-ről. Egyszerűen szép: vékony és szálkás, és elképesztően mozog – egyrészt rengeteget fut és ugrál, másrészt meg akrobatikus pózokba vágja magát. Nehéz leírni, látni kell:) És nem csalódtam a stílusérzékében sem. Ő fel tud venni olyan ruhákat, amit szerintem kevesen mernének bevállalni, rajta mégis nagyon-nagyon jól áll.the definition of awesome Lásd a képet. Felhívnám a figyelmet, hogy a haja türkizkék színű:) A koncert elején még egy mellény is volt rajta, aminek a válláról két oldalra tollak álltak ki, amolyan indiános fazonban. Persze a sok ugrálásban melege lett benne.

Egyébként nagyon kedves és közvetlen volt, sokszor pacsizott a közönséggel (jelentem én is hozzáértem😀 ), meg odatartotta a mikrofont hogy megénekeltessen, kis sztorikat mesélt, meg még az után is érdeklődött, hogy ezt vagy azt hogy mondják magyarul. Egy ízben megkért minket, hogy szeressük egymást, és a mellettünk álló embernek, legyen az bárki, adjunk egy puszit:)

Zeneileg sem lehet kifogás, jó számokat játszottak. A legnagyobb tombolás persze az olyan slágerek alatt volt, mint a Sticky Honey vagy a Hot Kiss, illetve a You’re Speaking My Language. Ezeken kívül főleg az új lemezről játszottak számokat – de nagyon örültem a Pray For The Band Latoya című számnak, ami az egyik kedvencem (és még a You’re Speaking My Language c. albumról származik).

Nagyon nagy élmény volt, nagyon örülök hogy elmentem. Remélem lesz még alkalmam újra látni őket valahol.

[A szemfülesek kiszúrhatnak engem a fényképen. Segítség: a fehér pólós srác mögött.]

Juliette Lewis” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s