A galambok munkaerő-kínálata

A vizsgaidőszak során bukkantam rá az egyik tankönyvben a következő vicces kísérletre (1981-ben végezték el), melyből kiderül, hogy a galambok sem teljesen hülyék. Ez persze nem képezte a tananyagunk részét, de érdekesebb volt a többi dolognál, ami viszont igen.  Hát íme:

6.3. példa – A galambok munkaerő-kínálata

Definíciója szerint a gazdaságtan “a szűkös erőforrások korlátlan és egymással versengő felhasználási lehetőségek közötti elosztásának tudománya”. Az így értelmezett gazdaságtan eszközei éppúgy alkalmazhatók az állatok viselkedésének elemzésére, mint az emberekére. Raymond Battalio, Leonard Green és John Kagel klasszikus tanulmányukban olyan kísérletet ismertetnek, amelyben a jövedelem- és a helyettesítési hatást (és ily módon a munkaerő-kínálati görbe alakját) állatokra becsülték.

A kísérlet alanyai White Carneaux fajtájú hím galambok voltak. Munkafeladatuk abban állt, hogy csőrükkel ütögessenek egy válaszgombot. Ha a galambok elég sokszor megütötték a billentyűt, jutalmul hozzáférhettek egy vegyes magvakat tartalmazó etetőládához. A “munkabért” oly módon változtatták, hogy módosítottak az egy-egy jutalmazáshoz szükséges ütögetések átlagos számán. A szükséges ütögetések száma a jutalmazásonkénti legfeljebb 400 ütögetés (ami igazán alacsony bér) és a legalább 12,5 ütögetés között mozgott. Emellett változtatni lehetett a “nem munkából származó jövedelmet” azáltal, hogy a galamboknak ütögetés nélkül szabad hozzájutást biztosítottak az etetőládákhoz. A környezetet úgy alakították ki, hogy megfigyelhessék a gomb ütögetése (“munka”) és a galambok elsődleges alternatív tevékenységei, a tollászkodás és sétálgatás (“szabadidő”) közötti átváltást. A munkafeladat végrehajtása a galambok számára nem volt megerőltető vagy bonyolult, de azért erőfeszítést igényelt.

Battalio, Green és Kagel azt találta, hogy a galambok tevékenysége tökéletes összhangban van a gazdaságelmélettel. A kísérlet első szakaszában csökkentették  a bértételt (az ütögetésenkénti jutalmat), de elég ingyen többlettáplálékot adtak ahhoz, hogy elkülöníthessék a helyettesítési hatást. A madarak szinte minden esetben csökkentették munkaerő-kínálatukat, és több időt töltöttek szabadidős tevékenységekkel.  A kísérlet második szakaszában elvették tőlük az ingyen táplálékot, hogy elkülöníthessék a jövedelemhatást. Megállapították, hogy jövedelme csökkenésével minden galamb növelte ütögetési tevékenységét (csökkentve ezzel szabadidejét). A szabadidő tehát normáljószág a galambok számára. Ezenfelül a bér emelkedésével mind a jövedelem-, mind pedig a helyettesítési hatás abszolút értéke kisebbé vált, a helyettesítési hatás azonban viszonylag erősebben csökkent, mint a jövedelemhatás – magasabb bérek mellett visszahajló galamb-munkaerő-kínálati görbét eredményezve. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy “a galambok jövedelem és szabadidő közötti átváltása sok vonatkozásban hasonlít az emberekéhez”.

Forrás: Ehrenberg-Smith: Korszerű munkagazdaságtan

A galambok munkaerő-kínálata” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s