big-and-small-tree-field-wallpapers-1024x768

8 dolog, amit anyukámtól tanultam

Ahogy az ember felnő és önálló életet kezd, egyre inkább rádöbben, hogy mik azok a fontos értékek és tudásdarabkák, amiket otthonról hozott magával, és amikkel aztán később is azonosul. Én legalább azt tapasztaltam, hogy míg tizenévesen túltengett bennem a lázadás, huszonöt fölött rájöttem, hogy annyira azért nem is vagyok más, sőt…

Anyák napja alkalmából összeszedtem 8 dolgot, amit anyától tanultam és amit azóta is értékes kavicsként cipelek magammal. Persze ennél sokkal több van, de ezek jó nagy és szép kavicsok. Bővebben…

_89422366_idomeni1

Az aranyszívű nagyi kinyitja az ajtót

Az ENSZ katasztrofálisnak nyilvánította a helyzetet a szíriai Aleppóban, miután az egyébként is gyenge lábakon álló tűzszünet ellenére újabb kórházat bombáztak le. Öt év háború után sincs semmi remény a békére. Eközben egy Idomeniben élő nagymama megnyitotta otthonát a pusztítás elől menekülőknek…

Az MSF nemzetközi segélyszervezet kórházai közül csak idén ez volt a hetedik, amit Szíriában megtámadtak. A robbantásban a környék utolsó gyermekorvosa is meghalt, az áldozatok száma megközelíti a harmincat. Az elmúlt 48 órában huszonöt percenként életét vesztette egy szíriai, szinte felfoghatatlan. Nem is csoda, hogy a menekülők újabb ezrei indultak meg Európa felé.

A görög-macedón határ keletebbi felén található kis falu, Idomeni a helyszíne az elhíresült menekülttábornak, ahol több, mint tízezer ember talált átmeneti szállásra. A falu lakossága korábban 150 fő körül volt, el lehet tehát képzelni, hogy mekkora a változás. A körülmények nyomorúságosak, a macedón-görög határ zárva, s bár állítólag megkezdték a menekültek átterelését más, újonnan létesített táborokba, egyelőre nincs sok változás. Bővebben…

13072757_860298004080218_9074178903838423728_o

Mostan színes erdőkről álmodom

Ahogy az előző, Kazicumról szóló írásom végén olvashattátok, enyém lett Nikodém Mónika csodálatos alkotása, a Rejtelmek erdeje. A birtokbavétel boldog pillanatai után a festővel – akinek jellegzetes képei több, mint egy éve láthatóak a galériában – ihletről, célokról és a művészet magyarországi helyzetéről beszélgettünk.

  • Gyönyörű ez a festmény! De egy kicsit félelmetes is. Van valami plusz mondanivalója?
  • Ezt sokszor megkapom az erdős képekre, mert nálam általában kopaszok a fák. Imádom a fákat és az erdőket, de ennél több mondanivalója nincs ezeknek a festményeknek. Mindig visszatérek a témához, valami borzalmasan vonz. A nagyapám szobrászkodott, hegesztőpisztollyal készített rengeteg faszobrot. Ez nagyon megragadott gyerekkoromban, lehet, hogy itt fertőződtem meg. Sokat megyünk kirándulni, rengeteget fotózok, onnan szoktam ihletet meríteni.
  • Olvastam rólad, hogy már gyerekként sokat rajzoltál és festettél, de aztán letértél erről az útról.
  • Igen, volt egy tíz éves időszak, amíg nem festettem. Ruhaiparit végeztem, ott végig kellett rajzolni: varrászat, szabászat, modellrajzolás, divatstílus-tervezés, minden volt. Aztán váltottam, jött egy OKJ-s médiaiskola két évig. Az számítógépes suli volt, és úgy próbáltam érvényesülni, továbbfejleszteni magam, hogy a munkakörömben legyen számítógép-ismeret. Ezáltal teljesen más irányba ment az életem. Irodai munka lett a vége, és a festés kimaradt.
  • Azután körülbelül 4 éve újra komolyan kezdtél vele foglalkozni. Mi volt a változás oka?
  • Bővebben…
13041039_1696106044011193_6726779352777731627_o

Kincsesláda a pincében

A Kazinczy utcán nehéz bámészkodás nélkül végigsétálni, még akkor is, ha gyakran jár erre az ember. „Mekkája” a kluboknak és romkocsmáknak, a streetfoodnak, a zsidó gasztronómiának és a művészeteknek. Egymást érik a szokatlan kirakatok, bisztrók, szórakozóhelyek. Ha figyelmesek vagyunk, a nagy kavalkádban megakadhat a szemünk egy pici ajtón az ELTE épületével szemben. Előtte régi tárcsás telefon csücsül egy széken, mellette felirat hirdeti: Kazicum. Az ajtón túl keskeny lépcső vezet lefelé. Vajon mi lehet ez?

Ha lemászunk a lépcsőn (fejre vigyázz!), a pincehelyiségek jellegzetes dohos szaga és hideg levegője fogad. Sötét azonban nincs, hiszen itt épp a látvány a lényeg: a Kazicum egy művészeti galéria, falán körös-körül különböző technikákkal készült alkotásokkal. A képek nagy része nem szokványos csendélet vagy tájkép, sokkal inkább valamilyen fantáziavilág elevenedik meg rajtuk keresztül, de láthatóak portrék vagy éppen mandalák is. Vonzzák a tekintetet, muszáj körbejárni és egyesével megnézegetni mindet. Bővebben…

gay-743010_640

“Csupasz lábán felhajtogatott szárú cicafarmer…”

A minap egy lányismerősöm kisebb kirohanást posztolt Facebookon a “waxolt hajú, cicanadrágos” fiúkkal kapcsolatban, mondván, hogy biztosan elvitték az ufók az igazi férfiakat, akiket szeretne visszakapni, cserébe az ilyen “vakarcsokért”. Rendben, ez egyetlen vélemény, gondoltam, de ami igazán megdöbbentett, az a poszt visszhangja volt: csaknem 100 lájk és megosztás, egyetértő kommentek női és férfi oldalról is. A halk ellenzéket alig néhányan képviseltük.

A hozzászólók közül néhányan egészen odáig merészkedtek, hogy a sorkatonaság visszaállítását kezdték el követelni. Ezen a ponton parázs vita alakult ki egy fő katonaságot ellenző, valamint a katonaságot támogató többség között, amiben a végére nem jutottak egymáshoz közelebb az álláspontok.

Induljunk ki abból, hogy a kirohanás nem a melegek ellen szólt. (A posztoló állítása szerint nem, de a leírás alapján nyugodtan szólhatott volna akár róluk is.) Az a helyzet, hogy bár remek dolog, ha nincs bennünk homofóbia, ez nem változtat a tényen, hogy ugyanúgy egy gyűlölködő, elfogult, elfogadástól mentes álláspont került megfogalmazásra, mintha a homoszexuálisokat szidta volna. Bővebben…

girl-1258738_640

Önként a kés alá – te elítélnéd?

Egy jógi és egy sminkes: két gyönyörű, sikeres, harmincas nő, mindketten kétgyerekes anyukák, jelentős rajongótáborral. Pörgős életet élnek, sokat dolgoznak, és a saját erejükből jutottak el oda, ahol most vannak. Van bennük még egy közös: mellműtétjük volt. Csakhogy egyikük megnagyobbíttatta, másikuk pedig kisebbíttette kebleit…

Laura Kasperzak mindig sportos életet élt, de 2012 óta a jóga komoly szerepet tölt be az életében. Ekkor kezdte első jógatanár képzését, amit azóta sok kiegészítés követett, például az akrojóga területén is nagy gyakorlatra tett már szert. Az Instagramon mára több, mint egymillió követővel büszkélkedhet, s irodai állását is sikerült otthagynia. Immár teljes mértékben a jógatanításnak szenteli életét, s ebből szerzi megélhetését. Az ázsiai származású amerikai jógi 8 évvel ezelőtt feküdt kés alá, hogy megnagyobbíttassa melleit, s döntését azóta sem bánta meg. “Szeretem a melleimet” – írja Laura egyik Instagram posztjában. “Ha a műtét miatt rosszabb jóginak tartasz, az a te problémád, nem az enyém.” Bővebben…

IMG_20130701_172641

A gyaloglás vége: visszafoglalom az utat

Történt egyszer, hogy a bringás lány messzebbre költözött, és a munkahelyi cafeteria részeként bérletet is kapott. Átszokott a tömegközlekedésre. A bringa pedig leeresztett kerekekkel sírdogált a földszinti tárolóban, hosszú-hosszú hónapokon át. De a szíve mélyén azért reménykedett, hogy eljön még az ő ideje.

Eljött. Régen volt már igazi jó bringás poszt, még annál is régebben, mint mikor utoljára rendszeresen nyeregbe ültem. 2014-ben még sokszor jártam munkába bicajjal a bérlet ellenére is, de aztán fokozatosan bekövetkezett a lustulás, 2015-ben szerintem nagyjából egy kezemen megszámolhatóak voltak a bringázások. Most viszont lejárt az utolsó, munkahely által finanszírozott bérletem, és úgy döntöttem, hogy nem sietek a következő megvásárlásával. A kerekeket egy rövid kiruccanás miatt már márciusban felfújtam, de tegnap végre újra elvittem a kislányt egy 20km-es körre a városban. Nem tudom máshogy mondani: csodálatos érzés volt. Előjött belőlem a Budapesten nyeregben töltött cirka öt év minden emléke, és óriási mosollyal hagytam le az összes villamost és buszt, miközben a fülembe John Frusciante énekelt. Bővebben…