4076_12_large

40 óra egy héten? Az sok!

Pár hónappal ezelőtt kihívtam a villanyszerelő bácsit, aki a család régi jól bevált villanyszerelője. Ezért aztán barátságos mederben folyt a beszélgetés, amíg lecserélte a régi csúnya csilláromat egy szép új Ikea lámpára. Rég nem találkoztunk, volt mit mesélni, és hamarosan a munkahelyekre terelődött a szó. Vicces összehasonlításra jutottunk: ő, a villanyszerelő Győző bácsi néhány évvel nyugdíj előtt áll, s most a harmadik munkahelyén dolgozik, ami életében volt neki, innen szeretne majd nyugdíjba menni. Én a 28 évemmel, 3 és fél év a nagybetűs Munkaerőpiacon eltöltött idő után már most a harmadik munkahelyemnél tartok, és hamarosan váltani is tervezek. Győző bácsi kicsit sajnálta a mai fiatalokat, és megállapítottuk, hogy azok az idők már régen elmúltak, amikor az ember két-három munkahelyen dolgozhatta le aktív éveit.

Én ugyanakkor nem annyira éreztem a probléma súlyát, mert amellett, hogy a munkahelyek megváltoztak, a munkavállalók elvárásai, mozgástere is kiszélesült. Az ember nem csak akkor vált, amikor elbocsátás, leépítés van, hanem azért is vált, mert az ő elvárásainak nem felel meg a munkahely. Sosem bírtam azt a típusú hozzáállást, miszerint örülhetsz, hogy neked legalább van munkád, maradj a seggeden, ne légy elégedetlen, mert mi lesz akkor, ha… Nyilván kivételes kényszerű helyzetek – pl. hirtelen anyagi teher – mindig vannak, meg átmeneti időszakok is, de én most nem erről beszélek. Az ember, mint egy jó kapcsolatban, a munkahelyén sem szabad, hogy mindent eltűrjön, és nagyon fontos, hogy tudatosan keresse a neki való munkát, munkahelyet. Ha belegondolok, hogy egy héten 40+ órát, meg az oda-vissza közlekedést minimum a munkádra fordítod (szóval cirka az időd egyharmadát!), akkor totál kétségbeejtőnek tűnik olyan munkát végezni, ami értelmetlen, haszontalan, lélekölő stb. Alapvetően fontos, hogy ne csak a pénztárcád legyen egy kicsit vastagabb, hanem hogy ezen kívül valami más is legyen abban, amit csinálsz. Azokat a tényezőket, amik meghatározzák, hogy mitől lesz egy munka jó, általában te is, és a munkáltatód is tudja befolyásolni, együtt kell(ene) működni ennek érdekében. Bővebben…

vector modern like, follower, comment icons

A kedvenceim Instagramon – és te kit követsz?

Több mint 3 éve, 2012 novemberében hoztam létre az Instagram profilomat. Akkor még nem gondoltam, hogy ennyire fogom szeretni, csak ki akartam próbálni, mi is ez. Mostanra az az állapot állt be, hogy naponta többször végignézem a friss képeket a feedemben, kb. hetente egyszer posztolok valamit (összesen valamivel több, mint 300 fotóm van eddig), és néhány ismerősömön kívül követek még egy csomó, számomra tök izgalmas idegen felhasználót. Összességében jóval több idegent vagy félig-meddig hírességet, esetleg brandet követek, mint ismerőst. Az Instagram feed nekem többfunkciós: szórakoztató, információforrást jelent a világ különféle pontjairól, sokszor nagyon-nagyon inspiráló, legtöbbször meg egyszerűen csak szép, vagy éppen aranyos. Szoktam magamban nevetni azon, hogy az Instagram egy kicsit olyan nekem, mint mondjuk a barátom számára a 9gag – ő azt nézi naponta többször, bár az ott feltöltött képek nagy része inkább csak a szórakoztató kategóriába tartozik. :)

Végigtekertem a követett felhasználóim listáját, és összegyűjtöttem, hogy kik a kedvenceim, hátha kedvet kap hozzájuk más is. Mivel elég sokféle usert követek, a kedvencek csak egy részét mutatom itt be, és őket is három kategóriába soroltam. Például a kedvenc sminkes accountokat most inkább nem teszem ide (az akár külön posztot is megérne, YouTube-bal összekötve).

1. Külföldiek, akiknek a kameráján keresztül bepillantást nyerhetünk a világ különböző szegleteibe

12338739_1639786172937761_451908167_n

@esejapan

Yuya Matsuo egy japán fényképész, aki járja a világot, és közben lélegzetállító képeket készít. Akkor akadtam rá, amikor épp Budapesten járt, aztán követtem őt Ausztriába és Horvátországba is. Még mindig Európában van, most éppen Montenegróban fotózgat. Azt szeretem benne, hogy a természeti szépségeket, a városokat és az embereket is egyaránt remek érzékkel fotózza, mindhez van szeme.


Bővebben…

future trend blue_shutterstock_7968100 - 524x291

Az új 5 éves tervem, meg néhány 1 éves

Amikor hajnalban hazaértem a szilveszteri házibuliból, hirtelen felvillanyozódtam, mert eszembe jutott, hogy a január elseje azt is jelenti: elkezdhetem az új kérdés-válasz naplómat. Még november végén, a Black Friday leárazások alkalmával rendeltem meg magamnak a Q&A a Day Five Year Journal-t, aminek a lényege, hogy az év minden napján feltesz neked egy-egy kérdést, amit néhány sorban megválaszolhatsz. Ám az egyes oldalakon nem egy, hanem öt válasznak van hely: öt egymást követő év azonos napján azonos kérdést kell megválaszolni, így nyomon követheted, hogyan változnak (vagy esetleg nem változnak) a válaszaid évről évre. Bár a naplót már néhány nappal karácsony előtt a kezemben tarthattam, és az írást bármelyik napon el lehet kezdeni, úgy döntöttem, hogy inkább megvárom a januárt, és új évben, a napló első oldalán kezdem el.

Nagyon örülök ennek, és izgatottan várom a kérdéseket, amiket viszont nem akarok még elolvasni, hogy mindig csak az adott napon gondolkozzak rajtuk, előre ne. Szerintem hasznos kis önismereti játék ez, és ha valaki nem akar öt évre elköteleződni, van 3 éves változat is, amit viszont már két “játékos” részére találtak ki.

Azt megosztom, hogy mit írtam most január elsejéhez, aztán a többi válasz már szupertitkos lesz. :) Bővebben…

keep-calm-and-wing-your-eyeliner-2

A sminksztorim – Sophie does make-up

Ezzel a poszttal már legalább egy éve “terhes” vagyok, épp itt az ideje, hogy kiadjam magamból és megosszam a világgal. Nemrégiben ráadásul olvastam Eszter és Tollampapírom némileg kapcsolódó posztjait, és ekkor egy plusz löketet kaptam, hogy megírjam az én sztorimat is, mert az meglehetősen ellentétes az övékkel, és a többféle nézőpont mindig izgalmas.

A sztori nagyjából 6 évvel ezelőtt kezdődik, ekkor 22 éves voltam, és – főleg a mai sztenderdjeim szerint – gyakorlatilag nem sminkeltem magamat. A teljes sminkkészletem, amennyire emlékszem, egy fekete szemceruzából, egy fekete szempillaspirálból, és egy régi szemhéjpúderből meg egy szájfényből állt, de utóbbi kettőt kb. soha nem használtam, nem is nagyon tudtam, hogy kell/érdemes.

Akkoriban kezdett el nagyon felfutni a YouTube, és az történt, hogy egy nap véletlenül belebotlottam egy beauty guru (ahogyan őket ott gyakran nevezni szokták) sminkvideójába. Már nem emlékszem pontosan, hogy miért kattintottam rá, bár azt tudom, hogy az akkori barátom támogatta a sminket, és néha mondta, hogy kíváncsi lenne, hogy állna nekem. NEM tartom jónak, hogy a barátod, vagy bárki más miatt megváltoztasd a külsőd, de a történet egésze szempontjából kis jelentősége van annak, hogy ő akkor mit gondolt vagy javasolt nekem – nem ezen múlt a dolog. Ezt azért merem magabiztosan kijelenteni, mert arra viszont tisztán emlékszem, hogy a videó teljesen lenyűgözött. Úristen, hát ez gyönyörű, hát ezt így is lehet csinálni?! Hogy mennyire mély nyomott hagyott bennem, azt az is bizonyítja, hogy a mai napig emlékszem, melyik videó volt az – utána persze feliratkoztam Fafinette x3 csatornájára, és rendszeres nézőjévé váltam. Először csak az ő videóit néztem, de aztán hamar elkezdtem felfedezni a YouTube-on lévő beauty community-t, és egyre több csatornára iratkoztam fel. Ezzel párhuzamosan pedig egyre többet és többet tudtam a különböző termékekről, ecsetekről, módszerekről, trükkökről. Bővebben…

o-quiet-loud-washing-machine-facebook

A mosás rituáléja, avagy Zsófi és a borderline OCD

Szeretek mosni. Megnyugtató érzés szétválogatni a színes ruhát a fehértől, a 30 fokon mosandót a 40 vagy 60 fokon mosandótól, a kényes, műszálas ruhát a pamuttól. Szépen betenni a harisnyákat, bugyikat, melltartókat a mosózsákba, kifordítani a nyomott mintás ruhákat, ellenőrizni, hogy minden zokninak megvan-e a párja, meg hogy nem lapul-e egy-egy szomorú, a szennyeskosárig el nem jutott póló vagy alsónadrág az ágy mögött, a kanapé alatt, vagy egyéb frekventált helyen. Külön mosószer a fehér ruhákhoz. Vízlágyítót és öblítőt hozzáadni, volt már arra is példa, hogy a kényes ruhákhoz más illatút. Utána teregetni is szeretek, ingeket a vállfákra, és a szárogatóra mindent szépen kihúzkodva, hogy ne gyűröttre száradjon. Persze végül a szekrényben is megvan mindennek a helye, sőt még azon is rajtakaphatsz, hogy szín szerint rakom sorba M. pólóit. Ez az univerzum rendje, és a körforgás folyamatos.

Egyik nap szép nyugodtan mászkáltam a bevásárlóközpontban karácsonyi ajándékok után kajtatva, amikor csörög a telefonom.

M. hív: Bővebben…

IMG_20141214_203625

5 karácsonyi szokás, ami gyerekkoromban nem volt

A mai nappal már három gyertya ég az adventi koszorún, ezért úgy döntöttem, hogy már legális, sőt, szükséges karácsonyi témáról írni a blogon.
Az egyik jó dolog abban, amikor már a magad ura vagy, és a pároddal kezditek megteremteni a közös életeteket, hogy lehet saját karácsonyi rutint is kialakítani. A nagy családi karácsonyoknak sokszor velejárója az idegeskedés meg a veszekedés valami miatt, és most nagyon élvezem, hogy majdnem minden ilyesmit sikerül kikerülni, és helyette azokat a dolgokat csináljuk, amihez tényleg kedvünk van. Persze gyerekkoromban is szép karácsonyaink voltak, ehhez kétség sem fér, de most már mi döntjük el, mi hogyan legyen. Bővebben…

static1.squarespace.com

Gyógyíthatatlan mehetnék 2. rész

Mielőtt belevágnék annak a leírásába, hogy milyen, még általam nem látott helyekre szeretnék mindenképpen elmenni, ha valaha újra eljutok Pakisztánba (és Indiába), egy kis kitérőt kell tennem – muszáj magyarázkodni. :D
A Pakisztánban eltöltött bő két hónapom alatt a munkám is az volt, hogy cikkeket írjak az élményeimről, ezért a tajvani időszakkal ellentétben, amíg Lahore-ban voltam, a saját blogomra már viszonylag kevés kreatív energia maradt: konkrétan amíg kinn voltam, csak három blogposzt született. (Azt az egyet, amit odafelé, az isztambuli repülőtéren írtam, nem számolom bele. :D ) Bár később próbálkoztam azzal, hogy néhány, az AIESEC-Ufone együttműködésből született projekt keretében írt cikkemet magyarra fordítottam és feltettem ide, a végeredménnyel sajnos nem voltam megelégedve, és azóta már magánjellegűvé tettem ezeket. Ennek több oka volt, de a legfőbb közülük az, hogy rájöttem, a cikkek ezen a blogon nem állják meg a helyüket, mert más közönségnek és más céllal készültek, mint ahogy én itt írni szoktam. És hát valljuk be, volt rajtuk egy vékony réteg cukormáz – tényleg nem sok, de azért egy kicsire szükség volt, hogy a pakisztániak örüljenek. Illetve egy alkalommal az is előfordult, hogy valamilyen történetet nem mesélhettem el teljesen őszintén, mert az tényleg rossz fényt vetett volna az országra. Itt persze ezt nyugodt szívvel leírnám, és a többi dolgot is, cenzúrázatlanul. Ezek miatt a mai napig van bennem egy kisebb hiányérzet, van egy csomó el nem mesélt történetem ebből az időszakból. Bár az angol nyelvű írások a mai napig elérhetőek, többet is ki lehetett volna hozni az egészből. Ezért most kicsit vicces nekem, hogy arról írok, amit nem láttam Pakisztánból, holott még arról sem írtam normálisan, amit láttam. De sebaj – nem hiszem, hogy ez bármit levon a dolog értékéből, csak muszáj volt a helyére tennem az ügyet. Rend a lelke mindennek! :)

Mohenjo-daro

Az ősi indus-völgyi civilizációról, ami egy időben virágzott az ókori Egyiptommal, Mezopotámiával és Krétával, mindenki tanul már az általános iskolában is. Mohenjo-daro volt a legnagyobb településük. Amikor annak idején már tudtam, hogy Pakisztánba készülök, borzasztóan felvillanyozott a gondolat, hogy esetleg ide is eljuthatok, sőt, még ígéretet is kaptam rá, hogy megpróbáljuk. Azonban Pakisztánról tudni kell, hogy nem éppen csöppnyi ország: Lahore-ból, ahol laktam, Larkanába, ahol Mohenjo-daro található, „mindössze” 850km az út. Szóval ez a kiruccanás nem jött össze. Némileg kárpótol, hogy Lahore múzeumában volt azért ehhez kapcsolódó kiállítás, de inshallah, egyszer el kell jutni a valós helyszínre is. Annál is inkább, mert azóta elolvastam Jared Diamond Összeomlás című könyvét, ami az egykor virágzó civilizációk bukásának okairól szól, illetve arról, hogy más civilizációk hogyan kerülték azt el. Rengeteget tanulhatunk belőle a mai világunkra nézve, hiszen a mostani nyugati civilizáció is igencsak a határait feszegeti. Egy szó mint száz, a letűnt civilizációk és kultúrák helyszínei, köztük Mohenjo-daro is, számomra előkelő pozíciót foglalnak el a meglátogatandó helyek listáján.

mohenjodaro-ruins Bővebben…