LGs

Az áldozathibáztatás a jéghegy csúcsa, avagy megreformálnám a szexuális oktatást

Honnan tájékozódhat, honnan kaphat információt egy mai átlagos fiatal, ha a szexualitással, párkapcsolatokkal, testképpel kapcsolatos kérdései merülnek fel? Ideális esetben például fordulhat a szüleihez. Ez azonban sokszor tud kínos lenni, úgyhogy akkor jönnek a barátok, aztán a tinimagazinok intim rovata. Esetleg a háziorvos, az iskolapszichológus, a biológiatanár? Vagy maradnak a pornófilmek? Van-e megbízható forrás, ahonnan a felelős és toleráns szexuális viselkedésről is hallhatunk, és nem csak arról, hogyan lesz a gyerek, vagy esetleg, hogy 18 éves korig ne?

Miközben az elmúlt hetekben a Kiss-Takáts ügy fejleményeit figyeltem, amellett, hogy többször kirázott a hideg, rengetegszer arra gondoltam: bár végre elindult némi normális hangvételű társadalmi párbeszéd, melynek keretében elítélték az áldozathibáztatókat – ami nagyon fontos! -, még mindig csak az út elején vagyunk. Nem csak magyarországi probléma, hogy nincs átfogó, pozitív hangvételű, toleráns, a testin kívül a lelki témákra is kiterjedő szexuális oktatás. Hellyel-közzel nyilván találunk ilyen témában infót, de biztos vagyok benne, hogy közel sem érnek el mindenkit, bőven van még hova fejlődni.

A szaporítószervekről és a szex pusztán biológiai aspektusairól még általában hallunk az iskolában. De a legtöbbünknek vannak, voltak, lesznek olyan kérdései, amelyek a biológiaórán bőven túlmutatnak. Például sok kamaszban, de felnőttekben is felmerülhet, hogy… Bővebben…

254540-Hard-Work-Puts-You-Were-Good-Luck-Can-Find-You

Most aztán végképp nem bánom, hogy felmondtam

Bő egy hónapja nagy lendülettel megírtam, hogy mi vezetett el a karriermódosítás gondolatáig, hogy miért mondtam fel és mik a terveim. A poszt kikerülése után nagyon sok visszajelzést kaptam. Egyrészt mindenki biztatott, de jó néhányan azt is írták: inspiráló a történet számukra, ők is gondolkoznak valami hasonlón, csak még nem merték meghozni a döntést, félnek elrugaszkodni a nagy sötét ismeretlen felé. Nagyon örültem, hogy ösztönzőleg hatottam másokra, bár akkor csak az első lépést tettem meg, még nem volt – úgymond – “sikersztori”. Jelentem: most egy kicsit már az!

Amikor március 31-én utoljára kisétáltam az előző munkahelyem ajtaján, szinte teljesen biztos voltam benne, hogy most több hónapnyi munkanélküliség következik, fel voltam készülve a (nem is annyira kényszer)pihenőre. Reméltem, hogy azért mondjuk az őszre már adódik valami, számolgattam, hogy addig talán a pénzem is kitart, ha vigyázok. Ehhez képest holnap, azaz május 11-én kezdek életem első igazi újságírói állásában. Bővebben…

papierschiff-429747_1280

A nyomtatott sajtó halála – vagy mégsem?

Gyerekkoromban a reggel természetes és elmaradhatatlan része volt az újság. Apa néha már öt óra felé, néha kicsit később reménykedve lesétált a postaládához, amiben szinte mindig ott várta a friss Népszabi. Ha később hozta a postás, kilopták, elázott, vagy valami más baj történt vele, az szörnyű eseménynek számított, de az ilyesmi szerencsére csak ritkán fordult elő, ezért a legtöbbször a megszerzett zsákmánnyal apa a fotelbe helyezkedett. Onnan aztán legtöbbször fel se kelt, amíg végig nem olvasta, nem szerette, ha ilyenkor zavarják. Ha pedig mégis menni kellett valahová? “Jó, csak a címeket elolvasom…”

A kilencvenes évektől a válságig tartó időszakban nagyon pörögtek Magyarországon az újságok, mert végre mást is meg lehetett írni, mint ami egyezett a párt nézeteivel, viszont az internet még gyerekcipőben járt. Ma azonban még a legolvasottabb lapok is (jó esetben) csak feleakkora példányszámban kelnek el, mint ami az említett bő 15 éves periódusban jellemző volt. Bővebben…

big-and-small-tree-field-wallpapers-1024x768

8 dolog, amit anyukámtól tanultam

Ahogy az ember felnő és önálló életet kezd, egyre inkább rádöbben, hogy mik azok a fontos értékek és tudásdarabkák, amiket otthonról hozott magával, és amikkel aztán később is azonosul. Én legalább azt tapasztaltam, hogy míg tizenévesen túltengett bennem a lázadás, huszonöt fölött rájöttem, hogy annyira azért nem is vagyok más, sőt…

Anyák napja alkalmából összeszedtem 8 dolgot, amit anyától tanultam és amit azóta is értékes kavicsként cipelek magammal. Persze ennél sokkal több van, de ezek jó nagy és szép kavicsok. Bővebben…

_89422366_idomeni1

Az aranyszívű nagyi kinyitja az ajtót

Az ENSZ katasztrofálisnak nyilvánította a helyzetet a szíriai Aleppóban, miután az egyébként is gyenge lábakon álló tűzszünet ellenére újabb kórházat bombáztak le. Öt év háború után sincs semmi remény a békére. Eközben egy Idomeniben élő nagymama megnyitotta otthonát a pusztítás elől menekülőknek…

Az MSF nemzetközi segélyszervezet kórházai közül csak idén ez volt a hetedik, amit Szíriában megtámadtak. A robbantásban a környék utolsó gyermekorvosa is meghalt, az áldozatok száma megközelíti a harmincat. Az elmúlt 48 órában huszonöt percenként életét vesztette egy szíriai, szinte felfoghatatlan. Nem is csoda, hogy a menekülők újabb ezrei indultak meg Európa felé.

A görög-macedón határ keletebbi felén található kis falu, Idomeni a helyszíne az elhíresült menekülttábornak, ahol több, mint tízezer ember talált átmeneti szállásra. A falu lakossága korábban 150 fő körül volt, el lehet tehát képzelni, hogy mekkora a változás. A körülmények nyomorúságosak, a macedón-görög határ zárva, s bár állítólag megkezdték a menekültek átterelését más, újonnan létesített táborokba, egyelőre nincs sok változás. Bővebben…

13072757_860298004080218_9074178903838423728_o

Mostan színes erdőkről álmodom

Ahogy az előző, Kazicumról szóló írásom végén olvashattátok, enyém lett Nikodém Mónika csodálatos alkotása, a Rejtelmek erdeje. A birtokbavétel boldog pillanatai után a festővel – akinek jellegzetes képei több, mint egy éve láthatóak a galériában – ihletről, célokról és a művészet magyarországi helyzetéről beszélgettünk.

  • Gyönyörű ez a festmény! De egy kicsit félelmetes is. Van valami plusz mondanivalója?
  • Ezt sokszor megkapom az erdős képekre, mert nálam általában kopaszok a fák. Imádom a fákat és az erdőket, de ennél több mondanivalója nincs ezeknek a festményeknek. Mindig visszatérek a témához, valami borzalmasan vonz. A nagyapám szobrászkodott, hegesztőpisztollyal készített rengeteg faszobrot. Ez nagyon megragadott gyerekkoromban, lehet, hogy itt fertőződtem meg. Sokat megyünk kirándulni, rengeteget fotózok, onnan szoktam ihletet meríteni.
  • Olvastam rólad, hogy már gyerekként sokat rajzoltál és festettél, de aztán letértél erről az útról.
  • Igen, volt egy tíz éves időszak, amíg nem festettem. Ruhaiparit végeztem, ott végig kellett rajzolni: varrászat, szabászat, modellrajzolás, divatstílus-tervezés, minden volt. Aztán váltottam, jött egy OKJ-s médiaiskola két évig. Az számítógépes suli volt, és úgy próbáltam érvényesülni, továbbfejleszteni magam, hogy a munkakörömben legyen számítógép-ismeret. Ezáltal teljesen más irányba ment az életem. Irodai munka lett a vége, és a festés kimaradt.
  • Azután körülbelül 4 éve újra komolyan kezdtél vele foglalkozni. Mi volt a változás oka?
  • Bővebben…
13041039_1696106044011193_6726779352777731627_o

Kincsesláda a pincében

A Kazinczy utcán nehéz bámészkodás nélkül végigsétálni, még akkor is, ha gyakran jár erre az ember. „Mekkája” a kluboknak és romkocsmáknak, a streetfoodnak, a zsidó gasztronómiának és a művészeteknek. Egymást érik a szokatlan kirakatok, bisztrók, szórakozóhelyek. Ha figyelmesek vagyunk, a nagy kavalkádban megakadhat a szemünk egy pici ajtón az ELTE épületével szemben. Előtte régi tárcsás telefon csücsül egy széken, mellette felirat hirdeti: Kazicum. Az ajtón túl keskeny lépcső vezet lefelé. Vajon mi lehet ez?

Ha lemászunk a lépcsőn (fejre vigyázz!), a pincehelyiségek jellegzetes dohos szaga és hideg levegője fogad. Sötét azonban nincs, hiszen itt épp a látvány a lényeg: a Kazicum egy művészeti galéria, falán körös-körül különböző technikákkal készült alkotásokkal. A képek nagy része nem szokványos csendélet vagy tájkép, sokkal inkább valamilyen fantáziavilág elevenedik meg rajtuk keresztül, de láthatóak portrék vagy éppen mandalák is. Vonzzák a tekintetet, muszáj körbejárni és egyesével megnézegetni mindet. Bővebben…